Védhetetlen, de ellenállhatatlan – 30 éves a Dirty Dancing

nlc | 2017. Augusztus 25.
Három évtizede került mozikba külföldön a Dirty Dancing, és azóta is tarol – pedig ha objektíven nézzük, semmi nem indokolja a hatalmas sikert. De hát ki tudja objektíven nézni ezt a filmet? Legfeljebb néhány filmkritikus.

Habár Magyarországra a korszellemmel összhangban csak két évvel később jutott el, a nagyvilág napra pontosan harminc évvel ezelőtt szembesült minden idők egyik legkülönösebb sikerfilmjével, a Dirty Dancinggel. A zenés-táncos produkció a semmiből jött, szinte semmibe nem került, ismeretlen főszereplőkkel dolgozott, klisés, sőt kifejezetten nonszensz történetet mesélt, amelynek grandiózus végkifejlete egy (zene nélkül különösen vicces) párperces “piszkos” táncjelenet – és mégis mindent vitt: hatmillió dolláros költségvetésével több mint kétszázmilliós bevételt hozott, videokazettán is robbantott, ráadásul a mai napig képtelen kimenni a divatból. Rajongói rendszeresen újranézik, beszólásai szállóigévé váltak, a híres Dirty Dancing-emeléssel is rendszeresen megpróbálkozik valaki, idénre pedig elkészült az obligát Dirty Dancing-remake is. De mégis mi a titok? A jubileum alkalmából a legszakavatottabb véleményeket tolmácsoljuk: korabeli és később született filmkritikákból válogattunk, amelyek elismerő vagy elmarasztaló hangon boncolgatják a rejtélyt.

A Dirty Dancing sikerének titka

“Kedves, érzelmes film rengeteg nosztalgikus zenével. De ami ennél is fontosabb, a Dirty Dancing felemelő üzenetet közvetít a reményről, ami csak a fiatalok álmaiban létezik.”
Cathy BurkeUPI

“Akár tisztességes film is lehetett volna, ha megengedi magának, hogy szóljon valamiről. Az alakítások jók. Swayze jó táncos, akárcsak a rokonszenves Grey. De a készítők olyan erősen támaszkodnak a klisékre és az unásig ismert szituációkba helyezett papírmasé karakterekre, mintha igazából egy percig sem bíztak volna a színészeikben.”
Roger EbertChicago Sun-Times

“Volt idő, amikor legalább havi egyszer megnéztem a Dirty Dancinget, és biztos vagyok benne, hogy ez nagyon jót tett nekem, mert ami a felszínes szemlélőnek egy nyári románcról szóló élvezetes limonádé, az a maga csendes módján erőteljes erkölcsi tanmese.”
Sarah CromptonThe Telegraph

“Egy olyan nyár – és egy olyan évtized – végén mutatták be, amikor annyira hiánycikknek számítottak a jó filmek, hogy még egy ilyen rossz produkció is egy vagyont hozott a konyhára. Az emberek szerették a zenéjét és szerették a befejezését, és hát az a Patrick Swayze, hát az aztán tényleg tud táncolni! Minthogy pedig a VHS-korszak egyik első megasikere is ez volt (egész pontosan az első film, amelyből egymilliónál is több szalag kelt el), és újra meg újra megnézte mindenki, a kliséi amolyan »nagyi receptéjévé« váltak.”
Jason BaileyFlavorwire

“A Dirty Dancingben rengeteg minden ott van, ami nagyszerűvé tette a nyolcvanas évek moziját: a hatvanas évek iránti megszállott rajongás, Jennifer Grey, Patrick Swayze, a briliáns zene, és persze a szegénysorból származó fiú és a felső tízezerből érkező, több szempontból is fölötte álló lány története. Az biztos, hogy néha butuska [a film], de jó értelemben [az], és bátran nyúl az abortusz témájához, sőt ez a történetet mozgásba hozó kulcselem.”
Felix VasquezCinema Crazed

“Ezek nem karakterek, csak a koreográfia tárgyai, amiket arra használnak, hogy továbbadjanak egy hangokból és mozdulatokból álló, minden gondolatiságot nélkülöző elképzelést. […] Talán a film rajongóinak végeláthatatlan tömegéhez hasonlóan [Emile Ardolino rendezőt] is túlságosan rabul ejtették a tündöklő táncteljesítmények ahhoz, hogy észrevegye a történet ürességét.”
David KeyesCinemaphile

“A Dirty Dancingben rengeteg a tánc, de még az is szeretni fogja, aki utál táncolni, mert Baby annyira imádni való, hogy izgatja az embert, hogyan fejlődik. És ott a nosztalgia is, hogy mennyire jó volt egy ártatlanabb korban felnőni – egyfajta nyár végi szomorúság. Ebben a filmben mindenki szenzációs. Főleg Jennifer Grey és Patrick Swayze, akik édesek, szexik és gyönyörűek együtt, és Jane Bruckner, aki fantasztikus komikus. A (nagyrészt a hatvanas évekből származó) zene, a koreográfia és a forgatókönyv is remek. Egy kis filmecske nagy diadala ez.”
Chris ChaseNew York Daily News

“A felvilágosult Kennedy-korszak, a mambo-zene, a hatvanas évek nosztalgikus idézése, az ébredő érzékiség és a társadalmi egyenlőség naiv osztályöntudatának sajátos összeötvözése, az amerikai boldogság-biznisz ideológiai revüje. Színhely: a lovaglás- és golfoktatásra, tánc- és énekkurzusokra specializálódott vidéki hotelkombinát, a magyar szakszervezeti üdültetés kultúrtevékenységének aranyozott, égi mása, a jenki luxus-SZOT nyári örömvilága, [ahol a történet végén] fergeteges táncfináléban simulnak el a társadalmi feszültségek. Amerikai proletárok ne csüggedjetek! Van még remény.”
Létay VeraFilmvilág

“Különösen az teszi működőképessé, hogy a filmkészítés összes létező eszközét felhasználó Ardolino az első, felbujtó erejű táncjelenettől kezdve demonstrálja, milyen egyedülálló módon képes éreztetni a nézővel azt a lelkesedést és színtiszta állati élvezetet, amit akkor él át az ember, ha tökéletes összhangban táncol a partnerével.”
Sheila BensonLos Angeles Times

“Védhetetlen, de ellenállhatatlan. Ezt a filmet senki nem ültetheti a sarokba!”
Nell MinowMovie Mom

“Ostoba élvezet, ócska dialógusok, idejétmúlt zene. Lehetetlen nem élvezni valamilyen elemi szinten, de az is biztos, hogy nem leszünk tőle okosabbak.”
OzHollywood Bitchslap

“Valóban maradandóvá valószínűleg az teszi a filmet, hogy bár mindenki a táncra és a vicces pillanatokra emlékszik (amelyekből rengeteg akad), egy-egy leheletnyi valódi sötétség is belefért a rasszizmus, a fű alatti abortuszok és a hűtlenség [képében]. Ennek a sötét háttérnek köszönhetően még fényesebben tündökölhet a szerelmi történet, és ez áll a hatalmas érzelmi robbanás mögött is, amikor beindul a tánc.”
Caroline WestbrookEmpire

 

Exit mobile version