Erős jelzőkkel illették Németh Kristófot A legbátrabb páros legutóbbi adása után, amiről tegnap az NLCafé olvasók is szavaztak. A többség szerint – jelenleg – védhetetlen és minősíthetetlen, ahogyan a színész játszik, de azért tegyük hozzá, hogy ez a történet sokkal árnyaltabb. Délutánra már lényegesen többen voltak azok, akik megértették, mit és miért csinált a sztár.
Németh Kristóf az eredmény kapcsán mesélt arról, ő hogyan látja a kialakult helyzetet és magát A legbátrabb párost.
Gondoltam, hogy felborzolja a kedélyeket a műsor, de sokkal inkább arra számítottam, hogy a kihívások mentén, semmint hogy a reality része. Tévedtem. A kritikákat olvasva sem sértődtem meg, mert az nem az én műfajom, viszont a fogalomzavar meglep. Inkább ezt szeretném tisztázni.
Két adás után úgy tűnik, mintha két jól elkülönülő tábor lenne A legbátrabb párosban, és ezt Kristóf is megerősítette. Az ő megfogalmazása szerint vannak a tapasztaltak és a tapasztalatlanok, a megosztottság pedig pont ugyanannyira látszik a játékban, mint abban, hogy a nézők hogyan viszonyulnak a műsorhoz.
„Sokan írják és mondják, hogy a teljesítménynek kellene számítania, és ez szerintem is így van. Sokkal kevesebb konfliktus lenne, ha annak alapján esne ki valaki, hogy mondjuk utolsóként fut be. Amennyiben a másodpercek számítanának, sértődés sem lenne. Mi Zitával versenyző típusok vagyunk, mindketten versenysportolók voltunk, és ennek megfelelően küzdöttünk. Kicsit meglep némelyik reakció, hogy miért nem vagyunk tekintettel mások képességére, érzékenységére. Mondok erre példát. Ha Hosszú Katinka odaáll a medencéhez, akkor neki sem mondja senki, hogy lépjen vissza, csak mert az ellenfele olyan aranyos. A sakkmesteren sem lehet számon kérni, amikor stratégiát épít, és nem azzal foglalkozik, hogy az ellenfelét figyelmeztesse arra, milyen veszélyt rejtenek a lépései. Ezekből talán jobban látszik, hogyan gondolkodtunk a verseny alatt, és itt nem is a 10 milliós fődíjról van szó elsősorban.”
Németh Kristóf és Szikriszt Zita is úgy érzi, hogy a játék alatt nem szövődtek életre szóló barátságok, de nem is ez volt a cél. Ők leginkább magukat akarták megmérettetni, nem is igen fordítottak külön energiát a barátkozásra, vagy arra, mit és hogyan mondanak.
Mi önazonosak vagyunk, az őszinteséget kedveljük. Meglep, hogy ezt sokan sunyiságnak értékelik, erre nem számítottam. Az őszinteség nem tiszteletlenség, és azokat amúgy a játék során is jobban tiszteltem, akik őszintén beleálltak konfliktusokba. A nyers őszinteséget nem kell összekeverni semmivel sem, az pont az, aminek látszik. Nagyképűnek tartanak, ha határozott vagyok, ez is kiderült. Most nézzük vissza mi is, ki mit gondolt, miket mondott a hátunk mögött, de eddig nem volt meglepetés.
A vitákról Kristóf úgy érezte, hogy a gond ott volt, milyen körítést kaptak ezek a jelenetek. Többnyire ugyanis nem azok között zajlottak a beszélgetések, akik között a konkrét konfliktus volt.
„Bérsiratóként ott álltak a többiek, akik mások helyett megsértődtek, magukra húztak egy problémát. Ennek mi értelme? A nagyobb viták mindig ebből lettek.”
A színész elárulta azt is, hogyan látja a többieket.
„Imádom a gyerekem tisztaságát és naivságát, ahogyan a fiatal versenytársakban is szerettem ezeket a tulajdonságokat. De mondjuk a 11 éves fiam esetében még igyekszem őt óvni, mérlegelem, mit vezetek be az életébe a kőkemény valóságból. Itt viszont felnőtt emberekkel álltam szemben, ki gondolta, hogy óvatoskodni kell?”