Nyugodtan állíthatjuk azt, hogy az idei Oscar-szezon két nagy kedvence A kedvenc és a Roma című film: mindkettő nők története, és fej-fej mellett haladva mindkét mozi tíz jelöléssel fordul rá a február végi díjátadó gálára. A hasonlóságok azonban itt be is fejeződnek. A Roma egy ultrarealista, nosztalgikus hangvételű fekete-fehér dráma, míg A kedvenc egy nagy ívű, színpompás, vaskos humorban és ármánykodásban gazdag fekete komédia a brit királyi udvar életéről a XVIII. század elején, és egy olyan szerelmi háromszögről, ami első ránézésre elég meredeknek tűnik. Anna királynő ugyanis a film története szerint romantikus viszonyba keveredett udvarhölgyével, a festői szépségű Sarah Churchillel, majd miután úgy érezte, hogy szeretője elhanyagolja, összeszűrte a levet Sarah kuzinjával, a szintén az udvarban dolgozó Abigail Mashammel, és a két szerető parázs játszmákat folytatott azért, hogy Anna kegyeibe férkőzvén minél nagyobb hatással lehessenek a királynő döntéseire. A film fergeteges szópárbajokban és intrikákban mutatja be az udvari játszmákat – sajnos a Kensington-palotát érthető okokból nem tudták megszerezni a filmesek, de a látvány így is elsőrangú. A tét az, hogy kettejük közül ki legyen a királynő kedvence, ami az akkori szóhasználatban egyfajta bizalmast jelentett: olyan személyt, akinek a szava számít az uralkodó szemében, és befolyással tud lenni a döntéseire.
Egy királyi ágy történései
Először is kezdjük a legfontosabbal: Anna királynénak (a filmben Olivia Colman) valóban viszonya volt Sarah Churchillel (a filmben Rachel Weisz) és Abigail Mashammel (a filmben Emma Stone)? Nincs rá egyértelmű bizonyíték, viszont rengeteg a gyanús jel. A legtöbben Churchill és a királynő fennmaradt levelezését szokták bizonyítékként emlegetni, mivel olyan hangnemben írták egymásnak, mintha szerelmesek lennének, csakhogy ez kissé félrevezető: a korszakban a baráti levelezések során szokás volt romantikusan fogalmazni, és ez még nem jelentette azt, hogy a levelezőpartnerek intim kapcsolatban állnának egymással. Szokás hivatkozni egy whigek (a korszak liberális pártja, akiknek a konzervatív toryk voltak a nagy ellenfelei) körében akkortájt népszerű dalocskára is, melynek szövegében arról énekeltek, hogy a királynőnek éjszaka sötét bűnei voltak egy mocskos szolgálólánnyal, de bizonyítéknak még ez is túl gyenge, ahogy az akkoriban az udvarban terjedő pletykák is, lévén a politikai haragosok már abban az időben is hajlamosak voltak mocskos pletykákat terjeszteni az ellenfeleikről.
Rachel Weisz és Olivia Colman (Fotó: Twentieth Century Fox)
Persze az, hogy nem lehet egyértelműen bizonyítani a viszony létezését, még nem jelenti azt, hogy a pletykáknak ne lett volna igazságtartalmuk. Az mindenesetre bizonyos, hogy mind Sarah Churchill, mind pedig Abigail Masham komoly befolyással volt Annára, és az is bizonyított, hogy a pártok vezetői olykor rajtuk keresztül próbálták elérni a céljaikat a királynőnél. Ez már csak azért is lehetséges volt, mert Annának nem sok érzéke volt a politikához és a hatalmi technikákhoz, és hozzá nem értése miatt a bizalmasainak sokkal nagyobb szava volt a döntéseire az átlagosnál.
Több év pár hétbe sűrítve
A filmben Abigail Hill (később Masham) udvarba érkezésével veszik kezdetüket az események, aki innen számítva rövid időn belül Anna királynő bizalmába férkőzik, hogy aztán megpróbálja kipaterolni a közeléből a régi kedvencet, Sarah Churchillt. Ami a filmben néhány hét leforgása alatt megtörténik, arra a valóságban hét évre volt szükség. Kezdjük azzal, hogy Abigail 1704-ben érkezett a palotába, amikor Anna férje még életben volt (csak 1708-ban hunyt el), de a film erről nagyvonalúan megfeledkezik, és már özvegyként mutatja a királynőt.
Emma Stone Abigail szerrepében (Fotó: Twentieth Century Fox)
A lány a valóságban csak 1707-ben ment férjhez Samuel Mashamhez, és akkorra datálódik a konfrontálódása is kuzinjával, az életét korábban éveken át segítő Sarah Churchillel; és ekkor vette kezdetét egy négyéves ármánykodásokkal teli periódus, ami Sarah udvarból való eltávolíttatásával végződött 1711-ben. Tehát A kedvenc ezt a hétéves periódust sűríti bele alig néhány hétbe, de ezt leszámítva a történések fő irányvonalait tiszteletben tartja. Viszont a film egyik legizgalmasabb fordulata –
vigyázat, SPOILER
– kétségtelenül a fantázia szüleménye. Abigail sohasem mérgezte meg a kuzinját. A film szerint erre azért volt szüksége, hogy így távolítsa el őt a palotából Anna közeléből, és kivethesse rá a hálóját. A valóságban ez sokkal egyszerűbben működött. A királynő pont azért haragudott meg Sarah Churchillre, mert túl sok időt töltött távol a palotától és az ő társaságától, és ezeket az időszakokat használta ki Abigail arra, hogy a bizalmába férkőzzön, és őt felhaszálva járjon ki magának például egy felettébb előnyös házasságot.
Igaz, hamis
A film persze bőven merít a valódi történelmi eseményekből. Az ananász megjelenése akkoriban valóban új volt Angliában, a rácsodálkozás a gyümölcsre nem a rendezői képzelet szüleménye. Abigail mostoha sorsát és családjának szomorú történetét sem az alkotók találták ki, bár annyiban egy kicsit módosítottak rajta, hogy Sarah Churchill már jóval korábban pártfogásába vette a nemesi sorból származó, de vagyona vesztett lányt, és munkát adott neki az otthonában, majd végül ő vitte a palotába is.
A filmben igazán emlékezetes, hogy Anna királynő nyúlbolond, és minden egyes nyulat a 17 elhunyt gyermeke egyikéről nevezett el. A valóságban a nyulat a 18. században még egyáltalán nem tartották házi kedvencként, egyedül a húsuk jelentett értéket az emberek szemében.
Jorgosz Lantimosz (Egy szent szarvas meggyilkolása) A kedvenc című filmjében valós történelmi alapokra helyez egy nagyrészt pletykálkodásból származó, mégis hitelesnek ható történetet, és rendkívül szórakoztató módon meséli el. Ármányon és szerelmen ritkán lehet teli torokból röhögni, de A kedvencnek ez a csoda is sikerül. Nem csoda, hogy mindhárom színésznőt Oscar-díjra jelölték.
