Janicsák Veca: „Ennyi szexiséget megengedhetek magamnak”

Megtisztelő lehetett, hogy felkértek a Budapest Dalra.

Nagy megtiszteltetés, de én úgy érzem, hogy budapestiként én nem csak idetévedtem. Ez a város gyerekkorom óta része az életemnek, bár Budakeszin nőttem fel és élek a mai napig. Nincs hely Budapesten, ahol leteszel, és ne tudnám, hogy hol vagyok. Minden kis pontja és szeglete az otthonom és egy olyan közeg, amiben én szívesen mozgok. Őszintén tudok énekelni Budapestről, mert tényleg számít nekem, és értem, hogy ez a város miről szól. 

Budapest a külső részeit vagy a belvárost szereted inkább?

Életszakasz kérdése. Pont abban az időszakban, amikor a belvárosban laktam, 23-tól 25 éves koromig nagyon szerettem. Minden közel volt, a barátnők, a kávézók, sok lehetőség volt a kikapcsolódásra. Ennek is megvolt a maga varázsa. Kozmopolitának érzi magát az ember egy ilyen fővárosban. Amikor viszont eljön az az idő, hogy már jobban vágysz a nyugira és a csendre, nem mellesleg lesz egy kisgyereked, akkor teljesen más a helyzet. Nyilván, ahogy a kislányom növekszik, ezek az időszakok változhatnak. Lehet, hogy egyszer majd ő szeretné, ha a belvárosba költöznénk. Egyelőre azonban nagyon jó így.  Sokat kirándulunk, friss a levegő, és ahogy említettem, itt nőttem fel Budakeszin, szerves része az életemnek, így ez a fajta biztonságérzet nagy segítség.

Már kész a dal? Hogy álltok?

Kész vannak az alapok, de még finomítjuk.  Az alapot Hajas Gábor zenésztársammal már korábban megírtuk, a dalszöveget édesapámmal írtuk, az utómunka pedig Szűcs Norbert munkáját dicséri majd. Remélem, hogy jó lesz.

A sport fővárosa lesz idén Budapest, ezért a versenyen elvárás, hogy a dalban valamilyen formában jelen legyen a sport. 

Olyan dalnak kell lennie, ami inspirál a sportra vagy magában foglalja a sport szellemiségét. Szerintem ez annyira nem nehéz feladat, mert az élet is sport valamilyen szinten. 

A közösségi oldaladat elnézve, te rendszeresen mozogsz.

Igen, kempóztam. Mostanában háttérbe szorult, mert volt egy térdsérülésem. Valószínűleg meg kell műteni, de azt húzom-halasztom. A kempo helyett edzőterembe járok, futok, sétálok. A sport szerves része az életemnek.  Bármikor nehéz időszakaim voltak, akkor a sport volt mindig, ami kikapcsolt, most pedig a kislányom is segít ebben.  Ha nem túl jó a napod, a családban, a párkapcsolatban, a karrierben történik bármi rossz, csak elmész a kutyáddal futni és berakod a kedvenc zenéidet, akkor egy kis időre el tudod ereszteni az idegtépő gondolatokat.

A kempo a legfrissebb klipedben, a Hazudjunk igazat címűben is megjelenik. Ez a klip már sokkal letisztultabb és komolyabb volt.

Az újságokban úgy jelent meg, hogy „úristen, milyen szexis a Veca a klipben”. 30 éves leszek idén, ennyi szexiséget megengedhetek magamnak. Az ember egyre merészebb, ahogy megy előre a korban, mert egyre jobban tisztában van önmagával. Tudod ki vagy, mit akarsz. Már be mered vállalni azt, amit eddig esetleg nem, és ez nemcsak a külsőségekre vonatkozik, hanem legfőképpen a lelki dolgokra. Nem az számít, hogy megfelelj mindenkinek, és talán ez az, amiből én is tanultam. Amikor az X-faktorba bekerültem, még csak 20 éves voltam

Anyaként, gondolom, már teljesen más a kapcsolatod a gyerekekkel. A klipben gyerekek vannak. Ragaszkodtál a hozzájuk?

A klipet Jimy J. Hollywood rendezte. Azzal az elképzeléssel kerestük meg, hogy egy olyan videóklipet szeretnék, amiben egy férfi és egy nő szerelmi viszonyát mutatjuk be a harcművészeten keresztül. A harcművészetben nagyon sok formagyakorlat van, ami látványos és kifejező.  Jimy felvetette, mi lenne, ha gyerekekkel dolgoznánk, hogy a gyermeki ártatlanságot és szerelmet is belevigyük. Hiszen felnőttként is folyamatosan dolgozik bennünk a gyermeki énünk. Ugyanúgy felfedezem magamban is olykor-olykor a 13 éves Vecát.

A klipben csendesen, egyedül szenvedsz, a való életben is ilyen vagy? Én mondjuk nem bírnám ki, hogy ne hívjam fel anyukámat vagy a barátnőimet.

Én egyszerre vagyok csendes és hangos is. Hívom az anyukámat, a legjobb barátnőmet, a nővéremet, ez az úgynevezett bizalom köre. Az én körömben benne vannak páran, akikkel mindig, minden körülmények között, akár 8 órás beszélgetésekre is feltartva egymást, megbeszéljük a problémáinkat. Ennek ellenére megvan az az énem is, aki keményen beleáll a dolgokba és csendben szenved, de aztán, ha kell, akkor lép egy nagyot.

Pedig vannak művészek, akiknek kell egyfajta nehéz életút, szenvedés, ami segíti az alkotást. 

Látok benne igazságot, bár nyilván nem csak ezen múlik. Ezek a dolgok inspirálhatják az embert, pont abba az irányba, hogy te többet szeretnél, hogy jobban akarsz élni, többet adni a családodnak. Nekem viszont nincs okom a panaszra. Anyukámnak voltak nehéz időszakai, de anya mindig nagyon sokat adott emberileg és lelkileg. Az anyukám, a nagymamám és a nővérem volt az, akik masszívan ott voltak mellettem, neveltek, és megadták azt a kellő muníciót az élethez, amire, azt hiszem, szükség van ahhoz, hogy valakiből jó és normális ember lehessen.

A kislányod, Emma most megy oviba, igaz?

Igen. Emma kettős állampolgár. Német-magyar, ezért olyan oviba fog járni, ahol németül is tanulhat. Nekem nagyon fontos, hogy ő folyékonyan beszéljen németül. Van egy bizonyos kor, amikor az embernek szivacs az agya, ő pont ebben a korban van. Szeretném ezt neki megadni. 

Sok ismert szülő mutogatja a gyerekét, Emmáról azonban alig látni képet.

Ameddig nem döntésképes, nem szeretném mutogatni. Ő még nagyon kicsike, inkább maradjon inkognitóban, épp elég teher vagyok neki én is. Az, hogy az embernek van egy ismert anyukája, egy ismert nagypapája. Az egyik dédmamája az apukája részéről Mészáros Márta filmrendező, a másik dédmamája Jászai Joli néni. Nem szeretném még én rátenni azt pluszba, hogy ezt vinnie kell tovább, mint valami skarlátbetűt.  Remélem, azért büszke lesz a családjára, de meg kell neki adni azt a lehetőséget, hogy majd ezt ő döntse el. Másrészt nem élnék vissza soha az ő gyermeki ártatlanságával és szépségével, hogy a saját javamra fordítsam és több lájkot kapjak az Instagramon. Büszke vagyok rá, és olyan gyönyörű, hogy arra szavak nincsenek. Eleve úgy vagyok vele, hogy akkor szerepeljen valaki, ha már elért valamit.

Te viszont akartad, hogy megismerjék az arcodat. 2010-ben jelentkeztél a X-faktorba. Mi az, ami először eszedbe jut, ha arra az időszakra gondolsz ennyi idő elteltével?

Úristen, cikáznak a fejemben a gondolatok. Nem is tudom. Talán az, hogy totálisan megváltozott az életem tőle. Az első X-faktor azért egy nagy durranás volt, és egyik napról a másikra konkrétan híresek lettünk, és megismertek minket az utcán. Nagyon nagy változás, pláne egy 20 éves embernek. Hamar megszoktam, de mivel nem vagyok exhibicionista, ezért nem is nagyon érdekelt, úgy voltam vele, hogy én énekelni akarok, és kész. Csak ezt akartam csinálni.

Hirtelen jött hírnév ennyire fiatalon. Nem szálltál el?

Biztos lenne, aki ezt mondaná, de én nem így érzem. Úgy gondolom, hogy az tudtam maradni, aki voltam. Ugyanazok az emberek a barátaim, ugyanaz a környezetem, ugyanúgy gondolkozom, mint előtte.

Ha most lennél 20 éves, hogy próbálnál érvényesülni?

Biztos, hogy nem jelentkeznék tehetségkutatóba, mert a tehetségkutatók ideje lejárt. Amikor én jelentkeztem anno az X-faktorba, egyedi előadóként egy kiadónál nulla esélyem volt. Azt mondták, hogy csak akkor foglalkoznak valakivel, hogyha már fel van futtatva, tehát nem akartak pénzt fektetni nyilván abba, hogy valakit felfuttassanak. Ami valahol érthető, ez egy üzleti szempont és a kiadók üzleti szempontokon gondolkoznak. Mára ez megváltozott.  Sok mindent lehet csinálni, összeállsz egy-két emberrel, nagyon sok olyat projektet lehet kezdeni, amikből be lehet jutni a rádiókba. Szerintem valószínűleg valami olyan projektbe kezdenék, amiben jelenleg is vagyok.  Egy live act formáció, vokalistákkal, DJ-vel és hegedűvel.

Milyen terveid voltak 9 évvel ezelőtt?

Az első évben rengeteg célkitűzésünk volt, ami teljesítettünk is. Volt, hogy egyszerre három lemezen szerepeltem. Nagyon sok, olyan dolgot csináltunk, ami szerintem erőn felüli volt, mint az Aréna koncert. Irtózatosan nagyokat vállaltunk, de kellett ez a löket, mert ennek köszönhetően jelent meg az első szólólemezem. Az emberek szerettek minket, és én is szeretem a közönségemet, nekem ez fontos kapcsolat, évek óta jól működik, és remélem, hogy így is marad. Kiadói szinten nem mindenki hitt abban, hogy egy Veca-lemezt érdemes lesz csinálni, de érdemes lett, és eladtuk, majd csináltuk a következőt is. Nem sok esélye van annak, aki nem hisz bennem, mert én nem vagyok ilyen. Én hiszek magamban.

A saját önbizalmad elég?

Igen. Magyarországon néha úgy érzem, hogy egy kicsit félre van értelmezve ez az önbizalom kérdés. Mindenki öntelt és beképzelt, akinek van önbizalma. Másokhoz hasonlóan nekem is vannak hibáim. Viszont, ha én valamibe belekezdek, abban hiszek, és csak úgy vagyok hajlandó csinálni, hogy én abba az összes energiámat beleraknom. Ezek nélkül nincs értelme, hogy csináljam. Mert ha én nem hiszek magamban, hogy hihetne bennem bárki is?

Hogy szabadulsz azoktól az emberektől, akik lehúznak?

Nem tűröm meg magam mellett azokat az embereket, akik lehúznak. Nem hagyom, hogy szipolyozzák az energiáimat. A közösségi médiában sem érdekelnek az ilyen megnyilvánulások, bár az én oldalalom ez ritka, kevés ilyen kommentet kapok. Ha kapok, akkor is a lehető legkulturáltabban szoktam válaszolni, a leggonoszabb kommentre is. Úgy vagyok vele, hogy neki nagyon rossz lehet, maga a pokol, hogy ha egy számára teljesen ismeretlen emberrel szemben elkezd gyűlölködni egy ilyen fórumom. Ezt olyan ember csinálja, akinek az önértékelésével komoly gondok vannak. 

Volt olyan mélypont, hogy azt mondod, visszavonulsz teljesen?

Nagyon sokszor. (nevet) Besokallok időnként. Annyit szerepelek a tévés műsorokban, amennyit kell, de mint énekesnő nem gondolom, hogy a csapból is folynom kéne, mert nem ez a dolgom. Attól még nem lesz jobban tele a koncertnaptáram.