Tudtam én, hogy Izaura után Jockey is tévécsatornát kapott Magyarországon, de egészen addig nem foglalkoztam a jelenséggel, amíg Kajdi Csaba (alias Cyla) Dallas-közvetítésbe nem kezdett az Instagramon. Akkor viszont hiányozni kezdett a tökéletes hajú Bobby, a mindig tintás Samantha és a többiek. Leültem hát egyik nap a kanapéra, és hat órán át bámultam az agymosás klasszikus termékeit.
Walker, a texasi Coelho
A Walker, a texasi kopó az első műsor, amit van szerencsém megcsodálni. Hamar rájövök persze, hogy a csatorna tele lesz a nyolcvanas és a kilencvenes években itthon kedvelt német és amerikai limonádésorozatokkal, de én Walkert már kamaszként is untam. A főcím alatt olyanokon időzök el, hogy a Jocky TV logóját vajon ki és mennyi idő alatt találta ki, mert olyan, mintha megformázták volna az első betűtípussal, amit kidobott a Word. Legalább egy viszkisüveg vagy egy cowboykalap odafért volna, hogy picit is autentikusak legyünk, vagy nevessünk magunkon, de nem. Képzeletben én már tervezem az új logót (ha kellene, tessék írni!), de sok időm nincs ezen agyalni, mert hepening van a televízióban, rosszfiúk érkeznek meg a benzinkúthoz, természetesen kígyóbőr kalapban. Rabolni jöttek, de Walker már úton van, hogy levadássza őket. Igen, erre azért lehetett számítani, de hát Chuck Norris az Chuck Norris, és egyből minden valaha látott mém értelmet nyer.
GIF
De a mémekkel ellentétben itt azért a forgatókönyvírók valami mélységet is akartak csempészni a sztoriba. A túszdráma rosszul sül el, de Walker megbosszulja, és 300 méterről kilövi a menekülő rosszfiúk kerekét, én pedig a főcím alatt felkiáltok, mert az egyetlen női szereplője a sorozatnak April a Dallasból. Ma sem éltem hiába, egy ilyen felfedezéssel minimum 7 percig fenn lehet tartani a társalgás színvonalát egy péntek este a bulinegyedben. Szóval Walker megmentette az ifjú túszokat, de az egyik kórházba került, így a kopóban dolgozik a bűntudat. Közben a helyi elhanyagolt kamaszok betörnek egy vágóhídra, hogy pénzt szerezzenek. Csülök helyett azonban kokainra akadnak, el is lopják a környék egyetlen olasz maffiavezérétől. (Csak semmi sablonos megoldás, ugye.) Megindul a vadászat a kölykök után, de a maffiózók szerencsétlenségére az előző eset miatt még mindig rém szomorú Walker is arra tekereg. Egy rúgással le is teper három öltönyös gazfickót, de végül egy golyó sebet üt rajta, bár ez sem tántorítja el attól, hogy motorra pattanva megállítsa a rosszfiúkat, majd igazságot szolgáltasson a vadon közepén. Közben olyan közhelyes bölcsességeket is pufogtat, mint hogy ő az, aki igazán tudja, mit éreznek a magányosan felüvöltő farkasok.
Dallas, a koronaékszer
Reklám után jutunk a főműsoridő csúcsdíszéhez, az amerikai Gazdagréthez, vagyis a Dallashoz. A második évad hatodik epizódja indul, a tartalom itt is erős, a Marvel-hősök világában is megállja a helyét a cselekmény: Samantha újszülött gyermekét, a Ewing-birodalom örökösét ELRABOLTÁK. Alkesz asszonyság idegei felmondják a szolgálatot, Jockey intéz neki nyugtatót (mi ez, ha nem szuperképesség a mobiltelefonok kora előtt?), miközben Bobby és az apja a lucernásban terelik a marhákat, és Lucy az egyetemen stíröli a pasikat. Már az FBI is a kis Johnny eltűnésén pörög, de Bobby tudja, hogy Cliff ragadta el a milliódolláros csecsemőt, össze is rúgják a port emiatt Pamelával. Nem hagynak sok időt arra, hogy ezen rágódjunk, hipp-hopp kiderül ám, hogy Barnes – aki amúgy igazából a kis Johnny faterja – nem is volt a városban. Ki vitte hát el a gyermeket? Már 37. perce rágom a körmömet, miközben Jockey hitelt vesz fel, hogy egy titokzatos telefonálónak váltságdíjat fizessen. De a zavarba ejtően szűkre szabott öltönyben kolbászoló Jockey-t felültetik, helyette a Burda címlapjáról kilépő Pamela találja meg a csecsemőt nagy nyomozás után egy Samanthánál is idegbajosabb nő otthonában. A gyermek hazakerül, de ettől még ez egy mélyen depressziós epizód volt, amelyben Jockey sátáni kacaját sem hallottuk. Jöhet a folytatás, hiszen a hetedik részt is megcsodálhatjuk.
GIF
A karakterek nem túl bonyolultak, de szerencsére minden részre jut egy újabb rokon, amit én régen észre sem vettem. Cliff apja, az öreg tintás megérkezett Kaliforniából, miközben Samantha anyja és minden lében kanál hugicája, Kristine is betipeg Dallasba vendégeskedni. Közben a Southforkba hazatért csecsemővel senki nem foglalkozik, kivéve Pamelát. Lucy szerint Kristin egy nagyságos asszony, akinek csak egy vad ló kellene a feneke alá. Na jó, ő nem így fogalmazott, de finomítsunk csak. Barnes közben elmondja a jó hírt az apjának, mely szerint kicsikarta a járandóságát az aljas Ewingoktól.
„Szemet szemért, apám! Tönkre fogom tenni őket!” – fogadkozik Dallas utcáin Cliff, akinek erre, ma már tudjuk, 14 évad is kevés volt. Persze annak idején is sejtettük, hogy így lesz.
Valami orvosos témának is éppen itt volt az ideje, nem is bonyolították túl a dolgot a régi forgatókönyvírók. Ebben a Dallas-részben az öregnél valami genetikai betegséget diagnosztizál az orvos, ami miatt azonnal ki kell vizsgáltatni a kis Johnnyt, de ott a kérdés: hogyan csempésszék ki a Ewingok karmaiból? (Ezt a cselekményszálat talán a latin-amerikai telenovellákból vették, mert ott az ilyesmi nagyon megy.) Én mondjuk már agyérgörcsöt kapok a sok intrikától meg drámától, de legalább Jockey humorára számíthat az ember lánya, amikor megjegyzést tesz a medencében fürdőző sógornőjére. Jó dolog ez a Jocky TV, de mosogatás közben kicsit nehéz figyelni. Szóval miközben a serpenyőről suvikszoltam a leégett maradékot, kiderült, hogy Pamela terhes, de fél, hogy beteg lesz az ő gyereke is. Kristine és Jockey elmentek a csűrbe kavarni, Samantha pedig ismét párkapcsolatot kezdett a fehérneműs fiókban meglapuló laposüveggel.
Kristine és Jockey, azaz Mary Crosby és Larry Hagman (Photo by Maureen Donaldson/Getty Images)
Krumpli, sebész és muskátlifalva
A negyedik órában járunk, és bizony az én figyelmem is egyre lankad. Német–osztrák orvosi drámával folytatjuk, A hegyi doktor újra rendel. Mondjuk a korábbiakból semmit sem láttam, de bizonyára remek orvos, ha már a negyedik évadot tapossa. Erről a sorozatról anyukám szerint azt kell tudni, hogy gyönyörű tájakon játszódik, és ez már elég is a muskátliimádók klubjának, hogy esténként bekapcsolják a tévét. A jó doktort Martinnak hívják, és kancákat is képes megmenteni meg tumorokat is képes operálni. Igazi univerzális szakértő, akinek irigylésre méltó kertje van, az már biztos. Ezt is megcsodálhatjuk, miközben két rendelés közben kiássa a krumplit a földből. Viharfelhők gyülekeznek azonban a mesés tájékon, mert a krumplit nem tudják eladni, a betegénél pedig előrehaladott májtumort diagnosztizált. A vágóképek a hegyvidékről valóban igazi csemegét jelentenek a szemnek, de ennyi drámát tényleg csak csokival ajánlok feldolgozni. Én ilyet még a Grace klinikában sem láttam.
A májátültetésre váró férfi élettársa nem más, mint a testvére felesége. (Mivel ez az első rész, amit látok, nem tudom, mennyire fájdalmas veszteség a sorozatnak ez a karakter, de izgulok érte.) A viszony kiderül, a donormáj veszélybe kerül, és akkor még a bezsákolt krumplik se kerültek leszállításra. A beteg férfi bekómál, pedig szegény ember életében a tizedét sem itta meg annak, amit Samantha egy évad alatt.
Szerencsére a sok gond és baj mellett a romantikára is jut ideje a hegyek doktorának: a helyi fogadóban úgy berúg szíve hölgyével, hogy majdnem lekési a krumplieladásról szóló családi kupaktanácsot az anyjával. Az alpesi levegő, a frissen vágott fű és a muskátlicunami pedig gyógyír mindenre: a beteg megkapja az új máját, a gazdaság kezd stabil lábakra állni, és a rém kirívó, régi Mercivel járó doktor szerelmi élete is kezd rendeződni. Hiába, Udo Brinkmann óta tudjuk, hogy a németek nagyon értik a fehér köpenyes szerelmi drámát, ha pedig ehhez hozzáadják a felhők feletti hegyi házak romantikáját, abból tényleg szemorgazmus keletezik a műfajra fogékonyaknál.
A hegyi doktor újra rendel
Szerelem és defibrillátor a levegőben
Nekem is szükségem van némi #énidőre, amit nem azzal töltök, hogy a kanapé egyre jobban felvegye a fenekem formáját, így egy kiadós kocogás és fürdés után folytatom a Jocky TV műsorát. Maradunk a németeknél egy másik kilencvenes évekbeli csodával, a Mentőhelikopterrel. Lássuk be, ezek aztán nem csicsázzák túl a sorozatneveket. Lehetne ez is „Égi életmentők” vagy „Szerelem és defibrillátor a levegőben”, de nehogy már! A Scooter aranykorszakában játszódik az elcsípett epizódunk, legalábbis erre következtetek az utcán drámázó ifjak kanárisárgára szívott hajából. Az egyik fiatal beesik a metró alá, megy is érte a helikopter. Én viszont közben elkalandoztam, és eszembe jut, vajon mennyien tudják, hogy a brit trón várományosa, Vilmos herceg is ilyen mentőhelikopteren dolgozott? De mindegy is, hiszen a képernyőn öt rendőr kézzel eltol négy szerelvény metrót. Szerencsére kevés az élettapasztalatom a katasztrófák terén, de ez vajon mennyire valósághű?
GIF
Ezek a sorozatok azonban sosem domborítják ki, micsoda Superman-hőstettekre képesek az átlag német polgárok, szigorúan tartják magukat a cselekményhez, amibe kell a tanulság is. A fiatalember túlélte a zuhanást, meg is kapja a szerencsétlen a főhős orvosoktól, hogy „minek akar a metróval harcolni”. Kedves, nem igaz? Eddig ez a művéres, repkedős orvososdi köti le a legkevésbé a figyelmemet. Homoklavina alá temetett biciklis, keresztrejtvény-pályázaton nyertes légi mentős, van itt minden, mint a búcsúban. Természetesen mindenki meggyógyul az epizód végére, de ennek ára van: sorra fuccsol be a segítők magánélete, egyikükre pedig egy tizenhat éves zaklató is jut. Innen folytatjuk legközelebb, már akinek erre igénye van, mert én azt érzem, hogy egy életre elég infúziót, drámát és német egyenruhát láttam.
Kell egy állat, ami elviszi a show-t
Charlie, a majom. Flipper, a delfin. Ezeket a sorozatokat soha nem értettem, messziről kerültem, és kifejezetten idegesített, ahogyan modorosan nevetgélt bennük a mintacsalád, miközben a csóri állat dobálta magát a forgatás kedvéért. Most Robbie, a fóka (2001) cukiskodik a Jocky tévén. Azt mondja a leírás, hogy:
„Történetünk hőse Robbie, a barátságos kis fóka. Bébikorában egy fókákat mentő kutatóállomáson éldegélt, de felnőttként már nem maradhatott az intézményben. A fókakutató, Dr. Lennart magához veszi, és hazaviszi bérelt tanyájára, így Robbie továbbra is a szakember védőszárnyai alatt maradt. A Rügen-szigeten vagyunk, ideális környezetben Robbie számára, aki különös intelligenciájával meg is hálálja, hogy befogadták, és igazi családtaggá válik.”
Robbie, a fóka
Szóval a különleges intelligenciával rendelkező fóka kalandjával zárom a Jocky TV-s kalandomat. Bevallom, már nagyon várom a végét, és biztosra veszem, hogy ez lesz a legfájdalmasabb agymosás mára. A fóka már az első percben megmutatja magát: ott ugrál a kertben, majd segít a családnak leszedni a megszáradt ruhákat. Mindezt lassított verzióban, hogy sokat kacagjon a család. Robbie aztán az erdőbe megy kóborolni, a zavarba ejtően narancssárga főszereplő pedig aggódik a fák egészségéért. Igazi zöld sorozat ez lovakkal, csűrrel, gumicsizmával, vízparttal, halászokkal és bunkó turistákkal, akik bolond módon lovakat kötnek el. Miközben Robbie a konyhában (!) főz a családdal, egy nő bejelentkezik telefonon a famíliához. Ő éppen Afrikában van, és zsiráfokat néz távcsővel, ha ezek után nem lesz egy spinoff „Tutu, a zsiráf” címmel, akkor tényleg értelmetlen az élet.
Konklúzió: Ezt a csatornát szeretni fogják azok, akik imádnak a nosztalgiavonaton utazni, akik nem akarják idegesíteni magukat a híreken, akik szerint a nyolcvanas és a kilencvenes években minden jobb volt, és akik inkább a német sorozatokat nézegetik az amerikai szériák helyett. Tény: a Dallast megszépíti az idő – olyan, mint a Szomszédok, az ember újra és újra képes megnézni, miután letette aludni a gyereket –, de a többi sorozat nagy adagban egyszerű időrabló. Persze ez meg szinte mindenre igaz, amit a tévében megnézhetünk.
