1968-ban, Kabos László főszereplésével mutatták be A veréb is madár című vígjátékot, mely az év egyik sikerfilmje volt. A filmben fontos szerepet kapott Medveczky Ilona, egy jelenetben anyaszült meztelenül fekszik egy hatalmas lila ágyon, és csak egy fehér boa takarja testét. Az USA-t is megjáró revütáncosnőt most a Bors kérdezte a jelenetről. „A zseniális operatőr, Hildebrand István a saját hálószobám varázsát próbálta visszaadni – mondta a lapnak. – Felköttette magát a zsinórpadlásra, és úgy fotózott, hogy láthassa azt, amit az én plafontükrömben láthatott rólam. Amikor ez a »meztelen« felvétel volt, mindenkit kiküldött a műteremből, és csak ő rakhatta rám a boát úgy, hogy takarjon. Úgy féltett, óvott, mint tíz anyatigris.”
A Bors felteszi a kérdést, hogy honnan tudhatta a Kossuth-díjas operatőr, hogy milyen Ilona hálója, de szerencsére meg is válaszolja: onnan, hogy udvarolt neki, és idővel egymásba szerettek, de a nagy szerelemből végül nem lett házasság. Ilona munkájához nemcsak a filmen, a színpadon is hozzátartozott a meztelenség. Sőt néha még a taxiban is.
Medveczky Ilona (középen) a Kamara Varieté (mai Játékszín) színpadán Fotó: Fortepan / Adományozó
„Egyik helyről rohantam a másikra, a Moulinből a Casanovába. Mindenhol más-más kosztümben léptem fel. A bugyitól, a cipőn át, a parókáig, mindent cserélnem kellett. Ahhoz pucérnak kellett lennem, különben az a két-három öltöztetőnő sem tudta volna olyan rövid idő alatt rám rángatni a ruhát, cipőt, parókát. Annyi idő volt csak, hogy leültem, egy-egy nő húzta le a csizmám, egy levette a fejemről a kucsmát, a hajam be volt csavarva, leszorítva gézzel. Egyik húzta rám a cipőt, a másik a parókát. Közben ott álltam anyaszült meztelenül. Sokszor már ment a zene, amikor beestem az ajtón egy bundában, alatta semmi.” A taxisok versenghettek azért, hogy a művésznőt szállítsák az éjszakában, de csak egynek volt szerencséje. „A Pannónia Vendéglátó bérelt nekem egy kocsit, a sofőrje időre hurcolt. Ez a fiú nagyon felelősségteljes, becsületes, tisztességtudó volt, összebarátkoztunk, nagyon szerettem a családját is. Akkor volt a kislánya egyéves. Elhagyták az országot. Csornai Józsefnek hívják. Mennyire örülnék, ha láthatnám őket még egyszer!” Medveczky Ilona arról is mesélt, hogy az első előadás általában este hétkor kezdődött, a munka hajnali négyig tartott. „Fiatal voltam és bohó. Dőlt a pénz, egy hónap alatt többet kerestem, mint édesapám egész évben.”
