Hogyan kerültél kapcsolatba a filmmel?
A rendező, Hugo Gélin (Derült égből apu) hívott fel. Találkozni akart velem, hogy beszéljünk a következő filmjéről. Hatalmas meglepetés volt, amikor elmondta, hogy a főszerepet szánja nekem! Elolvastam a forgatókönyvet, lenyűgözött. Nagyszerű romantikus vígjáték, ugyanakkor egy különös csavart is alkalmaz, ami számomra fantasztikus játékteret ígért.
Az általad alakított karaktert a film elején könnyű megkedvelni, majd hamarosan önző fickóvá válik, aki már nem foglalkozik a feleségével. Mit gondolsz, mi történik vele?
Raphaelt megváltoztatja a siker. Közszereplővé válik, a közönség szeme előtt él és olyasvalakivé alakul, aki mindig szerepet játszik. Elveszíti saját magát és az őt szerető embereket, kezdve feleségével, élete szerelmével, Olíviával.
Egy párhuzamos világba csöppenve, nőtlen, középiskolai tanárként próbálja meg visszanyerni sikeres és gazdag első szerelmét, aki nem is ismeri őt. Ez egyfajta törlesztést jelent számára?
A jóvá tevés lassú folyamat. Először ki kell zuhannia saját elefántcsont tornyából, ami fájdalmas. Kezdetben erőből próbál utat törni magának, ami kellemetlen helyzetekbe sodorja. A mindenáron a régi életébe való visszatérés helyett mindenekelőtt meg kell értenie, hogy miért veszítette azt el.
A hős a film végén rendszerint hírnévre tesz szert, elnyeri a szeretett asszonyt. Itt pont ellenkező irányba halad az utazás, ami különösen érdekes kilátást ígér.
Ez a film központi kihívása: megtalálni a rést Raphael cselekedetei és a között, ami a fejében zajlik. Hogyan közelítse meg a feleségét, aki többé már nem ugyanaz a személy? Hogyan tekintsen rá más szemmel? Ez az egész felfordulás rendkívül érdekes küzdőteret jelentett, amelybe beleáshattuk magunkat.
Szereped szerint egy írót játszol, aki korlátlan hatalommal bír karakterei sorsát illetően. Lehetséges, hogy van kapcsolat a rendező és a film főhősének életében?
Igen. Raphael figurájában és ebben a történetben megjelenik a rendező saját élete. Fiatalemberként találkozott a feleségével és együtt nőttek fel. Tűnődései – hogy mi lett volna belőle nélküle, és mennyire fejlődött volna más irányba – késztették ennek a történetnek az elmesélésére. Ezek a kérdések ugyanakkor felszínre hozzák azt a vágyat is, hogy elképzeljük, mi történt volna a másik személy életében. Ez pedig kimeríthetetlen forrás a vígjáték számára. Nincs annál kellemesebb, mint belebújni egy karakter bőrébe és elképzelni a legrosszabb, legviccesebb helyzeteket, és a lehető legjobb következményeket. A szereplőink a szuperhőseink. Az érzés, amiről a történet szól, univerzális. Mindenkit érint, fiatalokat és időseket, férfiakat és nőket egyaránt. Végeredményben a szerelemről beszélünk, nagy adag humorral.
Szponzorált tartalom
