Táncdalfesztivál – interjú Meskó Zsolttal (x)

Honnan jött a Táncdalfesztivál ötlete?

Klasszikus gyerekkori álom. Én 1967-ben születtem, a Táncdalfesztiválokkal egy időben. Valamikor kamaszkoromban láttam TV-felvételt egy régi Táncdalfesztiválról, és erős emlékként megmaradt bennem. Tetszett a dalok nagyszabású zenei megjelenése, a szimfonikus hangzás, az izgalmas hangszerelések. Bevésődtek a fülembe… Felnőttként többször kerestem, hogyan lehetne élőben újrahallgatni ezeket a számokat, eredeti formájukban, de sehol nem találtam rájuk, így nem maradt más választás, mint megszervezni az Arénában egy koncertet, hogy végre a 12 000 nézővel együtt én is meghallgathassam eredeti hangszerelésben ezeket a dalokat.

Minek alapján válogatta/válogatja össze a fellépőket?

Adta magát a recept. Az énekesek helyett, akik már nincsenek köztünk, énekeljenek fiatal sztárok. Akik pedig még a pályán vannak, és szívesen vállalják a fellépést, jöjjenek el minél többen.

A számok kiválasztásában is Ön a döntnök?

A számokat közösen választjuk ki Wolf Péterrel, az est zenei vezetőjével és karmesterével. Szép történet Péteré is. Ő annak idején a fesztiváldalok egyik hangszerelője volt, és mindig arról álmodott, hogy bárcsak egyszer ő vezényelhetné a Táncdalfesztivál zenekarát. Csak 50 évet kellett aludnia erre az álomra, és íme, teljesült. Idén immár harmadik alkalommal áll majd a közel 60 tagú szimfonikus Big Band élén.

Miért lesz az idén két előadás?

A tavalyi telt házas koncert után sok visszajelzést kaptunk, hogy vidékről, határon túlról sokan jöttek volna a koncertre, de az éjszakai hazautazás, a megfelelő vonatkapcsolat hiánya miatt nem tudtak elindulni. Ezért közkívánatra iktattunk a programba egy délutáni előadást, mely után – bárhonnan is érkezzenek vendégeink – időben haza tudnak érni, de természetesen maradt az esti előadás is.

A Táncdalfesztivál mellett milyen nagyobb események rendezése kötődik a nevéhez?

Az Arénában több nagy koncert, Havasi Balázs, Budapesti Újévi Koncert, Szikora Róbert koncertjének a rendezését vállaltam az elmúlt években, de az egyik kedvencem az Aréna-programok közül a decemberi lovas gála, ahol mindig különleges lovas színházi előadásokat álmodhatunk.
A Nemzeti Vágtát születésétől fogva rendezem.
A klasszikus színházi előadások rendezése mellett másik kedvenc területem a tánc. Az Experidance társulata számára 8 egész estés darabot írtam és rendeztem az elmúlt években.

Fotó: Örkényi Adrienn

Milyen indíttatásból, mikor kezdte el ezt a pályát?

A Jogi Egyetem után a Színház- és Filmművészeti Főiskola Filmproducer szakán végeztem. Producerként, majd rendezőként dolgoztam, egy nagyjátékfilmet és több sikeres, díjazott kisjátékfilmet rendeztem. Az egyik ezek közül, a Fiúk a házból 2006-ban az Oscar-díj-jelölések során a legjobb 10 kisjátékfilm közé került.

De volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy a filmnél jobban izgat a színház, a nagyszabású szabadtéri produkciók. Így váltottam. Stílszerűen szólva – ha már ennyi ló van a környezetemben – átnyergeltem erre a területre.

A család mellett – feleség, gyerekek – hogyan tud időt szakítani erre a nem éppen napi 8 órás „elfoglaltságra”?

Ennek a munkának az előnyeiről és hátrányairól nem engem kellene kérdezni, hanem Marit, a feleségemet. Ő szerényen azt szokta mondani, hogy pénzügyi területen dolgozott. Egy bank ügyvezető igazgatói pozíciójából váltott két lányunk mellett a családanyai szerepre, majd sikerült vállalkozásunk egyik legjobb személyi döntését meghoznom, és leigazolni őt producertársammá. Így a közös vállalkozásunkban számára is – ha nem is elfogadható, de – érthetőbb az, hogy egy ilyen jellegű munka milyen elfoglaltságokkal jár.
A reggeli iskolába menetelek és az esti közös beszélgetések, a lefekvés előtti ima, ami megteremti a közös időt a családdal, a lányokkal való együttlétre.

Munkatársaival egy évek óta működő, stabil kapcsolata van?

Talán különösen hangzik, de ebből a szempontból úgy működünk, mint egy családi vállalkozás, mert a közvetlen munkatársaimmal immár évtizedek óta együtt dolgozom. Közvetlen jobb- és balkezemmel, Andrea kolléganőmmel pedig 27 éve dolgozunk együtt. Egyszer kiszámoltam, hogy édesanyámat is beleértve, ő az a nő, akivel a legtöbb időt töltöttem életemben… Cserébe viszont ő is velem… Néha azért ő is hazamegy a családjához és a gyerekeihez.

A Táncdalfesztiválon mi egy rendező-producer feladata?  

A Táncdalfesztiválok dalai álmokról szólnak, szerelemről, az életünk legszebb pillanatairól. Egy olyan világot kellett álmodnom, ami egyszerre megjeleníti a ’60-as, ’70-es évek életérzését, de benne van 2019 hangulata is. A színpadkép, a látványvilág, a koreográfiák, a kosztümök megvalósítása mind egy rendezői vízióból indul ki először, majd hozzám tér vissza a megvalósítás végén. A rendező olyan, mint egy jó szakács. Az arányokat, az ízeket kell megtalálnia. A daloknál kiemelten fontosnak tartottam, hogy keressük meg az eredeti hangszerelést. Ebben Zsoldos Béla volt nagy segítségünkre. Meglepő módon a Rádió kottatárában találtuk meg az eredeti kottákat, amelyeket 50 éve rajtunk kívül nem használt senki, hiszen azóta nem adták elő a dalokat ilyen nagy zenekarral.
Ami ennek a Táncdalfesztiválnak a sajátja, a két műsorvezető: Gálvölgyi János és Koltai Róbert, akik a dalok mellé behozták a humort is. A konferanszokban a korabeli hétköznapok világát idézzük meg játékos formában, a nézői visszajelzések szerint nagy sikerrel. Az ő színpadi jelenlétüknek is köszönhető, hogy nagyszabású show-vá válik a koncert.

Mivel tölti a szabadidejét? 

A pasaréti ferences templomban, ahová járunk, vezetek egy színjátszó csoportot. Bár a kezdetben szabadidős munka ott is egy kicsit túlnőtte magát – jövő húsvétkor például az Arénában mutatunk be 2020 önkéntes szereplésével egy passiójátékot, amelynek az eredeti változatát az elmúlt években a templomban játszottuk, de akkora volt az érdeklődés, hogy kinőttük a teret.
Lazításként sokat járok masszázsra. Talán ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években elvégeztem egy masszőr tanfolyamot, így a családi-baráti körben tovább tudom adni azt az örömet, amit én is kapok egy pihentető, lazító óra után.

Kedvenc írója?

Pilinszky János. A versei mellett különösen a rövid esszéit szeretem. Ott van az éjjeliszekrényemen, szinte minden nap beleolvasgatok, ha lelki, szellemi felfrissülésre vágyom. Az Újszövetség mellett ez a másik állandó kötet, ami mindig a közelemben van.

Kedvenc zeneszerzője?

Gyerek- és ifjú koromban sokat statisztáltam az Operaházban. Talán innen is jön a nagyszabású terek, grandiózus zenei megoldások megteremtésének vágya. Verdi operáival már akkor eljegyeztem magam, és azóta tart ez a szerelem.

Legkedvesebb színházi darabja?

Két orosz előadás, amelyek alatt, után megéltem nézőként a valódi katarzis élményét. Az egyik a szentpétervári Kis Színház, Lev Dogyin rendezte Gaudeamus című előadása volt, a másik pedig a moszkvai Taganka Színházban a Ljubimov rendezte Három nővér. Mind a kettő olyan előadás volt, melyek emléke évtizedek múltán is elkísér, képei élnek bennem, hatottak a gondolkodásomra, alkotásaimra.