Nehéz hónapok vannak Vajna Tímea mögött, aki januárban vesztette el a férjét. Egy ideig nem nyilatkozott Andy Vajna özvegye, majd ősz elején megtörte a csendet, és őszintén beszélt az elmúlt időszak történéseiről. Többször szó volt arról, hogy Tímeának el kell hagynia a Gattyán-villát, azonban erre csak a napokban kerül sor. Az egykori modell elárverezi néhai férje holmijait – a pénz egy részét felajánlja, a többit pedig megtartja. Erről beszélt a Mokkában, legalábbis próbált, hiszen szinte végigsírta az adást.
„Nem voltam a Mokkában, amióta Andy meghalt, és azt hittem, sokkal könnyebb lesz, de még mindig visszajönnek az érzések és az élmények” – kezdte Vajna Tímea a TV2 reggeli műsorában.
„Kevés olyan ember van a világon, aki ennyi nagyszerű dolgot és filmet hátrahagyott, mint Andy. Nagyon hiányzik, minden egyes nap… és a hiánya miatt úgy érzem, a lelkem egy része nekem is meghalt… Bocsánat, hogy a Mokkában nem tudtam rendesen beszélni a sírás miatt, de annyira fáj… Az ember párjának elvesztése borzasztó érzés… Nagyon megvisel, és senkinek nem kívánom, hogy ezt átélje” – írta Tímea a közösségi oldalán.
A műsorban arról is mesélt, hogy mi alapján választotta ki azokat a tárgyakat, amelyeket licitre bocsát. „Andy súgott, és tudtam, hogy ő miket szeretne. (…) Nagyon nehéz megválni mindentől, de tudom, hogy jó helyre kerül. Nekem is el kell kezdenem az új életet, de szeretném, ha Andynek a szellemi hagyatéka megmaradna.”
Vajna Tímea aztán arról beszélt, ki segített neki feldolgozni a történteket. „A barátok, a macskák, a szüleim, nagyszüleim, ennyi. Senki. Nem akarom sajnáltatni magam, de amin átmentem… Senki nem tudja, hogy a színfalak mögött mi ment, és senkinek nem kívánom azt, amit csináltak velem. Nem az átlagemberek, nem a bulvár. Olyan közel álló barátokról van szó… De igazából ez az egész biznisz dolog, illetve, hogy az Andy hogy végrendelkezett, hogy nem. Igazából a lelki nyomás az. Úgy érzem, beleragadtam a gyászba, és nincs, ami túllendít rajta. Amerikában talán egy kicsit jobb lesz, de magányosnak érzem magam, és nem tudok senkihez se fordulni segítségért, mert úgy érzem, hogy mindenki csak valamit akar. Nem tudok bízni senkiben, és nem tudok támaszkodni senkire.”