Mészáros Béla: „Most már tök jó lenne egy család, tökre szeretném”

Naponta vagy látható a tévében a Mintaapákban, december elején jön a mozikba a romantikus vígjátékod, a Seveled, tavasszal a Pesti balhé című komédiád következik, mellette pedig rendszeresen játszol a Katonában. Nem érzed azt, hogy a csapból is te folysz mostanában?

Most biztos olyan időszakom van, hogy én vagyok reflektorfényben, később meg úgyis elmúlik, és ugyanolyan lesz, mint régen.

Ahhoz képest, mennyire sűrű most minden körülötted, nem vagy fent sem a Facebookon, sem az Instagramon…

Sokáig fent voltam, de két éve lejöttem.

Miért? Túlságosan rá voltál kattanva?

Annyira azért nem. Ez egy összetett probléma. Mondjuk az érdekes, amikor vécére sem indulok el nélküle… Egyszerűen azt éreztem, hogy nincs rájuk szükség az életemben. Talán túl sok Black Mirror-epizódot néztem akkoriban, a magánéletemben is olyan dolgok történtek… Szóval abbahagytam, és rájöttem, hogy egyáltalán nem hiányzik az életemből. Biztos van egy csomó jó oldala is, de én sokkal több negatívumát láttam. Egyébként nem olyan egyszerű lejönni. A gép körülbelül tizenkétszer kérdez vissza, hogy biztosan törölni szeretnéd-e a profilod, és amikor végre sikerül, akkor is kiírja, hogy ha két héten belül meggondolod magam, még visszacsinálhatod.

Arra nem gondolsz, hogy legalább szakmai szinten azért jól jönne a jelenlét?

Olyan pici ez a szakma Magyarországon, úgyis mindenki mindenkit ismer. Ha valaki el akar hívni castingra, úgyis elhív. Annyit talán elérhetnék vele, hogy többen megismernének, de az meg nem érdekel.

És az sem érdekel, hogy a rajongóid így első kézből értesülhetnének az új munkáidról?

Szerintem nekem nincsenek igazán rajongóim, inkább csak kedvelőim vannak. Az, hogy valakik szimpatikusnak találnak, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy rajonganak értem. Én is kedvelek sok színészt meg focistát, de nem vagyok a rajongójuk. Ha valaki tényleg érdekel, annak utána tudok nézni, nincs feltétlenül szükségem ehhez Instagram- vagy Facebook-oldalra, és talán azoknak sem, akik engem kedvelnek. Az életem egy olyan periódusában vagyok, hogy most nem zavar, hogy nincs rólam szóló közösségimédia-oldal a neten.

Az életed ezen szakaszába érve már nem érdekel annyira, hogy mit gondolnak rólad az emberek?

Dehogynem. Még most is borzalmas lenne, ha valaki megállítana az utcán azzal, hogy valamiben nagyon rossz voltam. Mindenki annak örül, ha szeretik. Én is. Próbálok a munkáimban jó lenni, hogy ezt kiérdemeljem. Nem akarom úgy mutatni magam, mint akit semmi és senki nem érdekel, és mindenből kilépett. Csak a közösségi médiának fordítottam hátat, az embereknek nem. Azt láttam magam körül, hogy mindenki egyfolytában a telefonját nyüstöli, én meg nem akartam ezt. Ez most kicsit hülyén hangzik, mert engem is sokszor lehet látni, ahogy teljesen elmerülök a telefonomban, de én ilyenkor nagyrészt a szövegemet tanulom. Ma már nem szoktam kinyomtatni őket, a telefonomon szoktam olvasni. Majd meglát valaki, és emlékezni fog, miket mondtam a telefonnyomkodásról ebben az interjúban, és azt fogja gondolni, milyen képmutató vagyok. (nevet)

Ennek köze volt ahhoz, hogy szerepeltél a BÚÉK-ban?

Nem, ez még előtte történt.

Nem furcsa számodra, hogy sokan negyven körül már javában élik az életközépi válságukat, te pedig épp most jutsz fel a csúcsra?

Attól még, hogy jó munkákat kapok, a midlife crisis engem sem kerül el. Nem is tudom, hogy most benne vagyok-e. Meg különben is: mit jelent a csúcs?

Gondolom, színészként valami olyasmi, hogy sok jól fizető, izgalmas munkával keresnek meg, ami érdekli az embereket…

Számomra nem ez a csúcs. Ez most eléggé gejlnek fog hangzani, de számomra az lenne a csúcs, ha jobb ember lehetnék. Csomó olyan dolog van az életemben, amit próbálnék megoldani. Jó lenne, ha jobban tudnék figyelni másokra. Néha azt érzékelem, hogy túl vannak értékelve a színészek. Minden tiszteletem a pályatársaimé, de nem minden erről szól.

Anyagilag azért nem értékelik túl, ugye?

Filmmel azért lehet normálisan keresni, abból már félre lehet tenni. Színházból nehezebb megélni. A sztársággal ellentétben sokkal fontosabbnak tartom, hogy olyan dolgokat találjunk ki, amikkel másokon segítünk. Nem akarok nagyon szentimentális lenni, de én is próbálok mindig segíteni, ahol tudok. Ezekre kellene igazán használni a népszerűségünket. Az, hogy közben közszájon forgok-e, vagy sem, nem igazán érdekel. Interjúkat sem azért adok, mert annyira szeretem csinálni, hanem mert ez ezzel jár. Ne érts félre, ez nem ellened szól, ettől még lehet jó egy interjú. Meg amúgy is: én tökre szeretek megismerkedni emberekkel. Egyszer már kérdezték tőlem egy interjúban, hogy mi az, amit annyira szeretek, hogy nem sajnálom rá a pénzt, és a válaszom az volt, hogy embereket megismerni. Ennek van értelme. A Mintaapák is azért marha jó, mert olyan sokan dolgozunk benne. Két kameracsapat van, akik párhuzamosan melóznak, szóval két hatalmas stáb. Hat rendező, tíz sminkes, tíz öltöztető… Rengetegen vannak. Meg persze gyakorlatnak is szuper egy ekkora forgatás.

A filmben nemcsak olyan rutinos színészekkel játszol együtt, mint Fenyő Iván vagy Földes Eszter, hanem a sztori szerint három gyereked is van.

Igen, és a pici egy kisbaba, borzasztó aranyos kis muki. Amikor a legelején ott volt nálunk, nagyon durva volt, amikor a kezembe foghattam. Nincs gyerekem, ezért picit para volt. Az életben nem koncentráltam még annyira, mint amikor ő ott volt nálam. Jaj, nehogy leejtsem, ne billenjen hátra a feje… Csomó parám volt. Ezzel csak az a baj, hogy a sztori szerint a sorozatban nekem már a harmadik gyerekem születik, vagyis én egy tapasztalt szülő vagyok, miközben Földes Eszternek – aki meg a való életben rutinos anyuka – ez a gyerek az első. Szóval a rutintalan játszotta a rutinost, és a rutinos a rutintalant. Úgy kellett viselkednem, mint aki teljesen otthonosan mozog a babázásban.

És két nagyobb gyereked is van a sorozatban.

Olívia kislányom egy tünemény. Megyek be a forgatásra reggel holtfáradtan, ő meg rohan felém széttárt karokkal, hogy „Szia, Béla bá!” Nagyon édes. Szól nekem, amikor elrontom a szöveget, és ha csúnya szó hagyja el a számat, azért fekete pontot kapok. És még ott van Gáspárfalvi Dorka, aki a nagylányom. Dorka nekem azért durva, mert mi a BÚÉK-ban dolgoztunk együtt. Akkor még 15 volt, és most lett 17, közben nem láttuk egymást másfél évig. Akkorát nőtt! Rohan felém, hogy „Szevasz, én leszek a lányod.” Másfél éve még kislány volt, most meg már igazi fruska lett.

Nem bizarr elképzelni, hogy akár egy 17 éves lányod is lehetne?

Mondta is nekem valaki, hogy fura apa-lánya párosként együtt látni minket. Talán fura, de abszolút lehetne a lányom. 23 éves lettem volna. De akkoriban nálam egyáltalán nem merült fel a gyerekvállalás témája, mással voltam elfoglalva. Az utóbbi két-három évben már vágyom rá, és korábban is volt szó róla, amikor még házas voltam. Most már tök jó lenne egy család, tökre szeretném. Már negyven vagyok.

És mi tart vissza?

Egyszerűen csak így hozta az élet. Most épp nincs senkim, akivel családot alapíthatnék. Korábban volt már rá példa, hogy azért nem, mert gondjaim voltak a felelősségvállalással, vagy mert valamit nem engedtem el, de most nem ez a helyzet. Majd lesz valamikor. Meglátjuk. Nagyon szeretem a kisfiúkat, de amikor kislányt látok, én elolvadok. A kisfiúk is aranyosak, helyesek, de a kislányoktól kész vagyok.

Nemcsak a tévében, de a moziban is hamarosan látható leszel Orosz Dénes Seveled című romantikus vígjátékában. Emlékszem, én pont Dénes kisfilmjében, a Mellettedben láttalak téged először.

Annak már tizennégy éve. Az nagyon jó volt. Képzeld, a Seveledet még én sem láttam, holnap fogom végre megnézni. Izgulok. Amúgy a Melletted után voltam mellékszerepben a többi filmjében is, ezúttal meg félrehívott, és megsúgta, hogy talán lenne számomra egy főszerepe. Aranyos volt, még azt is megkérdezte, hogy nem zavarna-e, hogy egy olyan figurát játszanék, akinek haldoklik az anyukája, mert az én édesanyám is akkoriban hunyt el. Mondtam, dehogy, ettől csak hitelesebb lesz. Nagyon nehéz forgatás volt. Nem mintha a Mintaapák ne lenne az, de a Seveledben mindennap voltam, és mindennap szinte végig. A forgatás 39 napos volt, és a 25. nap környékén éreztem azt, hogy hű, én most ebben nagyon elfáradtam. Fel kellett szívnom magam.

Nekem annak idején a Poligamyt nézve az volt az érzésem, hogy a főszerepet Dénes eredetileg rád írta, aztán mégis odaadta Csányi Sándornak, mert ő volt a híresebb. Nagyon testhezálló volt neked az a karakter. Tévedek?

Furcsa, hogy egy csomó embertől hallom, hogy a Dénes már korábban is nekem szánt egy főszerepet, de végül a Csányi kapta, mert a Kontroll miatt ismertebb. Ez egyáltalán nem igaz. Dénes összesen annyit mondott, hogy lesz majd egy filmje, amiben talán én játszhatnám a főszerepet. Ennyi. Nem volt ez nekem ígérve. Volt casting satöbbi. Mások úgy beszéltek róla, mintha Dénes elvett volna tőlem valamit, közben meg nem vett el semmit, mert az soha nem volt az enyém.

Az életedről szóló 2016-os színházi előadás, az interjúid és a beszélgetésünk alapján nekem az jön le, hogy te egy őszinte ember vagy, közben meg a Mintaapákban és a Seveledben is olyan figurákat játszol, akik bár jószívűek, hadilábon állnak az őszinteséggel. Miért pont ilyen szerepekkel találnak meg?

Azért az életben én is jó sok mindent elrontottam, és nem voltam mindig őszinte. Minden szerepemben önmagamból építkezem, ezekben is. Én is csináltam olyat, mint ezek a karakterek, maximum kicsiben. Fogom ezt az élményt, és felnagyítom. Persze ettől még nem olyan vagyok, mint ezek a figurák. Miki azért egy nagyon eltúlzott karakter a Mintaapákban: még azt sem meri elmondani otthon, hogy az oviból el kell hoznia a kislányt, mert akkor az új felesége rájönne, hogy összefutott a régivel. Azt szeretné, ha mindig mindenkinek jó lenne, és ha egy kis érdekellentétet tapasztal valahol, egyből kamuzni kezd.

A Seveled pedig egy hatalmas hazugságról szól.

Ott azért nem ilyen a főszereplő. Abban a filmben arról van szó, hogy az édesanyát semmilyen szempontból nem szabad felizgatni, mert a szíve rámehet, és ő annyira elkötelezett azzal kapcsolatban, hogy a fia boldog legyen, hogy a fia inkább kamuzik egy kapcsolatot, csak hogy az anyja boldognak lássa. Ott nem a karakter hordozza magában a hazugságot, egyszerűen belekényszerül egybe.

Te magad hogy állsz a hazugságokkal?

Annyit hazudtam korábban… Már megpróbálok nem ilyen lenni, remélhetőleg megváltoztam, de pont emiatt nem is okoskodnék ezzel kapcsolatban.

Úgy érzed, hogy mások szemében is megváltoztál?

Ha az ember megváltozik, sok időnek kell eltelnie, hogy ezt mások is lássák rajta. Vannak olyanok is, akik ezt sosem fogadják el. Páran mondták már, hogy alázatosabb és figyelmesebb lettem, és talán már nem vagyok annyira hebrencs, mint régen. Egy példa: régebben nagyon sokat csajoztam, és hiába változtam e téren sokat, ha egy régi ismerősöm meglát, hogy valahol beszélgetek egy nővel, egyből kacsint felém, mert azt gondolja, hogy biztos fel akarom szedni. Miközben csak beszélgetünk. Ráadásul nem szólhatok semmit ezért, mert én alapoztam meg magamnak ezt az imidzset. Világ életemben nagyon közvetlen voltam, talán időnként túl közvetlen is. Ez a 2016-os darabban is benne volt. Ez ugyanaz, mint ha valakiről tudod, hogy gyakran hazudozik. Mennyi időnek kell eltelnie azután, hogy elhidd azt, hogy megváltozott?

Ez a 2016-os AlkalMáté Trupp-darab (Máté Gábor egykori osztályának tagjai minden évben készítenek egy darabot valamelyik osztálytársuk életéről – a szerző) egy óriási kitárulkozás volt részedről, sok nagyon intim részletet tettél közszemlére az életedből. Ezek után könnyebb most szembenézned a megnövekedett sajtóérdeklődéssel az életed iránt?

A kitárulkozásom foka attól is függ, hogy épp kivel vagy milyen sajtóorgánummal ülök le beszélgetni. Alapvetően mindig megvan bennem a jó szándék, közben meg mégis találkozom időnként olyan újságokkal, hogy azt gondolom, Jézusom, hogy létezhet ez egyáltalán? Amikor arra van szükség, igyekszem megnyílni. Az meg a másik része, hogy azt a darabot mindössze néhányszor játszottuk, megnézte úgy 1200 ember, meg még tud róla másik pár ezer, aki sokat jár színházba, és ennyi. Azért a nagyközönség számára ezzel én nem tárulkoztam ki. Nem úgy beszélnek rólam, mint Brad Pittről, amikor épp válni kezdtek Angelina Jolie-val. Nekem nincs különösebb bajom az őszinteséggel: úgyis mindenki vagy a magánéletével kínlódik, vagy a munkájával van valami. Nekem sincs más bajom, mint másoknak.

Hosszú idő után ez az első éved a Katonában, hogy nem próbálsz új darabot. Ez milyen érzés?

Amikor azon gondolkodtam, elvállaljam-e a Mintaapákat, a nővérem is mondta, hogy figyelj, tizenhat éve vagy már a Katonában, lehet, hogy jót fog tenni a kimozdulás. És igaza volt. Tizenhat éve ott vagyok, és minden évben minimum hármat próbáltam, de inkább többet. Most nagyon élvezem, hogy másképp van. El is rohant az idő, mindjárt december van. Nagyon bírom, hogy csak este megyek a színházba, amikor játszom.

A Mintaapák esetében azért az is benne van, hogy siker esetén a TV2 további évadokat rendel be. A Katona akkor is várna rád, ha további szezonokat töltenél próbák nélkül?

Ez még a jövő zenéje. Amikor bementem Máté Gáborhoz, és mondtam neki, hogy lenne egy sorozat, és ezalatt egyáltalán nem tudok próbálni, rögtön elengedett, de azért felkészített arra, hogy nem lesz könnyű dolgom.

Azért nem szerződtél át soha a Katonából máshová, mert úgyse találnál jobbat?

Ezt azért nem merném kimondani. Nagyon jó színház, nagyon szeretem ezt a társulatot, tök mázlista vagyok, hogy az egyik legjobb magyar színházban játszhatok. Nem azért tartom annyira jónak, mert nálunk minden előadás jó: a Katona József Színházban is előfordulnak rossz darabok. Azért tartom nagyon jónak, mert az ízlésvilága és a szellemisége egyezik az enyémmel, és emellett ebben a csapatban mindenki egyformán fontos: a technikai személyzet ugyanannyira, mint a színészek. Imádom ezt a csapatot, és én csapatjátékos vagyok. Csodálatos emberek rendeznek nálunk, és ott van az igazgató, Gábor, akitől már a főiskolán is olyan sok jót kaptam… Péter Kata nagyon vicceset írt rólam, amikor volt a 2016-os előadásunk. Ilyenkor mindenki ír egy mondatot az emberről, és ezeket kiteszik a Facebook-oldalra. „Mészáros Béla nagyon hűséges ember. Már tizenhat éve a Katona József Színház tagja.” (nevet) Szóval ilyen szempontból én is hűséges vagyok.