Boggie: „A férjem családjába való bekerülés hozott stabilitást az életembe”

Májusra várod a második gyereket, de április végéig turnézol. Direkt kimaxolod a melót még szülés előtt?

Én most a koncertezésből élek. És nemcsak én, hanem a zenekarom és a kis stáb is, akikkel dolgozom. Szóval, ha én nem énekelek, akkor nincs bevétele a produkciónak, és ez nyilván közrejátszik abban, hogy a szülésig hátralévő időszakban sokat koncertezünk. Ma már számos helyről szerezhet ugyan bevételt egy énekes, de szerintem sokan át is esnek a ló túloldalára, amikor már nem is az éneklésből élnek, hanem abból, amit influenszerként a social media felületeiken keresnek.

Te még sosem csábultál el?

Egyszer leültem egy social media ügynökséggel tárgyalni, mert azon gondolkodtam, hogy lehetne a produkciómat összehozni a közösségi médiás jelenlétemmel. Nagyon sokat tanultam tőlük, amiért hálás vagyok. Arra viszont rájöttem, hogy ha valaki influenszer akar lenni, az iszonyatos meló. Sok energiába kerül ám legyártani azokat a tökéletes fotókat és jól mutató videókat. Megpróbáltam egy-két tanácsukat megfogadni, de közben rájöttem, hogyha nagyon bele akarnám ásni magam ebbe az influenszer dologba, akkor semmi időm nem maradna arra, hogy gyakoroljak, énekeljek, dalokat írjak, pedig nekem ez a fő tevékenységem.

Csemer Boglárka (Fotó: Rózsa Erika)

Elmondanád, hogy az ügynökség tanácsai miben voltak hasznodra?

A gondolkodásmódomon változtattak. Most már odafigyelek arra, hogy csak nagyon jó minőségű fotókat tegyek ki, vagy ha lesz valamilyen nagyobb esemény, már sokkal tudatosabban, egy koncepció mentén elkezdem akár két hónappal előtte bevezetni. Már több tudatosság van a posztjaim mögött, mint régen, amikor ha volt valamilyen eseményem, akkor kiraktam róla gyorsan valamit, és ennyi.  Persze attól, hogy tudatosabban kezelem a social mediát, még nem lettem influenszer, mert ha tényleg az akarnék lenni, az már az éneklés rovására menne. Enélkül is profin kell csinálnom, mert ha nem vagy jelen a social mediában, akkor gyakorlatilag nem létezel. Ez még rám is igaz, pedig én nem annyira a mainstreamben mozgok. Olyan mintha egy saját kis hírportált üzemeltetnék az életemről. Nagyon sokszor újságírók is az után hívnak fel, hogy oda kitettem valamit.

A második terhességedről szóló posztod bejárta a teljes magyar médiát…

Annyira vicces, hogy ez így működik. (nevet) Máskor meg, ha valami koncert köré próbálnék hírverést csapni, hiába írogatunk körbe sajtókörleveleket, alig valahol jelenik meg. Bezzeg, ha kirakok egy babás fotót, akkor boldog-boldogtalan jelentkezik. Nincs mit csinálni, így működik a piac. Ebben vagy részt veszel, és életben maradsz, vagy nem veszel részt, és véged van. (nevet)

Az első hatalmas sikeredet a Parfüm című dallal szintén a social mediának köszönheted.

Félre ne érts, nem vagyok a social media ellen. Próbálom ésszel használni, úgy, hogy ne menjen az énekesi munkám rovására. Ha mélyen a szívembe nézek, nem azért lettem énekesnő, hogy naponta több órát a social media felületeimmel foglalkozzak. Ettől persze még meg tudom tanulni és meg tudom szokni, csak tényleg nagyon észnél kell lenni, hogy a kelleténél jobban ne szippantson be.

Kaptál már valaha pénzt azért, hogy a social mediaban posztolj valamilyen termékről?

Boggie-t megtámadta egy elszabadult kutya, amely megölte a kis kedvencét

Volt, hogy megkeresett egy fogfehérítő cég a termékével. Én olyan gimibe jártam, ahol a végzősökből vagy művész lett, vagy fogorvos, szóval teli vagyok fogorvos ismerősökkel. Van két nagyon jó fogorvos barátnőm, és az egyikük javasolta, hogy kérjem be a termék pontos összetevőinek listáját. Ezt megírtam nekik, és sosem kaptam választ. (nevet) Szeretem tudni, hogy mi a fenét reklámozok. Semmi értelme annak, hogy arccal a pénztárnak teleszemeteljem az oldalaimat mindenféle termékekkel ész nélkül.

Egyszer egy mozi keresett meg, hogy filmklubokat ajánljak, de ott is ragaszkodtam ahhoz, hogy csak olyan filmeket ajánlok, amiket magam is megnéztem, és amiket szerettem. A férjem amúgy is filmrendező és operatőr, szóval nem állt tőlem távol a dolog.

Feltűnt, hogy szinte minden interjúdban örömmel mesélsz valamit a férjedről, de azzal még sosem találkoztam, hogy a nevét is kimondtad volna. Ez titok, vagy csak még soha nem kérdezték?

Ő nem annyira szereti a szereplés, és próbált inkognitóban maradni, de most, hogy úgyis hamarosan kijön az első nagyjátékfilmje, már úgysem tud a háttérben maradni. Nagy Bálintnak hívják. Remélhetőleg idén valamelyik nagy fesztiválon debütálhat az első filmje, amit közösen készített Lőrincz Nándorral.

A Parfüm című dalod 2014-ben robbant be. Akkoriban még más típusú megkereséseid voltak?

Hat év telt el azóta, és nagyon megváltozott a piac. Megtapasztaltam a nagyon nagy figyelmet és a csendesebb időszakokat is. Mindegyiknek megvan a helye és értelme. Mindegyiket megtanultam értékelni. A Parfüm idején sokkal több volt a PR-megjelenésem, most pedig sokkal több koncertem van.

Mi volt a csúcsidőszak? 2014-2016?

PR- és sajtómegjelenéseket tekintve 2014-2015, koncertezést tekintve 2019.

Az Eurovíziós Dalfesztivál lendülete nem tartott ki 2016-ig sem?

Érdekes, hogy nem. Furcsán működik a show business. Egy nagy siker nagyjából fél évre elég. Annyira gyors a világ, hogy állandóan puffogtatni kell valamit ahhoz, hogy ott maradj az érdeklődés középpontjában. Szerintem emiatt kezdenek el nagyon sokan influenszerkedni az éneklés mellett. Inkább elmegy egy tévéműsorba olyan dolgokról beszélni, amikhez nem ért, csak hogy ott legyen, mint hogy ne halljanak róla az emberek. Nincs az a büdzsé, amivel itthon félévente lehetne egy nagyot gurítani énekesként. Ráadásul az olyan embereknek, akik alkotnak is, szükségük van csendesebb periódusokra. Érdekes, hogy pont a tavalyi évemet érzem az eddigi legsikeresebbnek, pedig nem volt akkora sajtóvisszhangom, és nem folytam a csapból is. Sikeresebbnek tartom 2019-et, mint mondjuk a Parfüm évét.

Elmondod, hogy miért?

A produkció minden szempontból rekordokat döntött. Lenke kislányom születése óta nem vagyok egy klasszikus menedzsmentnél és kiadónál, hanem van egy saját kiadóm és két munkatársam – az egyikük sajtós, a másik pedig bookinggal foglalkozik –, és ez a felállás most nagyon jól működik. Folyamatosan nézegetem a statisztikákat, nézőszámokat, koncertszámokat és a közönségépítést, és azt látom, hogy tavaly voltunk eddig a legjobbak. Életemben nem forgattam egy éven belül két klipet mostanáig, ami egy ekkora produkció esetében óriási dolog. Tavaly volt két telt házas fellépésem a Müpában, egy Budapest Parkos fellépésem tízezer embernek, a francia énekesnő, ZAZ előtt, októberben pedig egy tíznapos Balti turnéra is eljutottunk. Hat külföldi országban léphettem fel, sosem volt még ilyen sűrű évem. Megtanultam, hogyan lehet úgy a felszínen maradni, hogy nincs nagy marketingháttér mögöttem, hanem csak szép csendben csinálom a dolgomat.

Fotó: Rózsa Erika

Jól gondolom, hogy a videoklipek számodra különösen fontosak amiatt, hogy a karriered pont a Parfüm kreatív klipje miatt kapott anno szárnyra? Az új klipet például egy elismert filmrendező, Schwechtje Mihály készítette.

Igen, jól gondolod. Egyrészt a férjem is filmrendező – ő rendezte a Parfümöt, és két másik klipemet is –, szóval valamennyire ismerem a szakmát. A férjem pedig a vizuális látásmódomra is hatással van.

Bocs a közbekérdezésért, de az újakat akkor hogyhogy nem ő csinálta?

10 érdekesség Csemer Boggie-ról, A Dal győzteséről

A saját filmje mellett nem jutott rájuk ideje, de így is hozzám közel álló emberekkel dolgozhattam. Az előző klipem rendezője, Szilágyi Fanni gimis osztálytársam volt, Schwechtje Misi pedig a férjem osztálytársa volt az egyetemen, és már legalább tíz éve ismerem. A Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :- ) című filmjében a Camouflage című dalom is szerepelt. Nagyon örültem, hogy elvállalta, mert amúgy Misi már baromira nem ér rá klipeket forgatni. A klipforgatás Magyarországon nem egy áldásos műfaj, mert kevés benne a pénz, közben meg rengeteg időt kell beletenni a kreatív energia mellett, és sok költséggel jár.

A klipjeid koncepciói tőled származnak, vagy a rendezők találják ki őket?

A rendezés nem véletlenül egy külön szakma. A Nem kell bántani klipjénél én valószínűleg leragadtam volna olyan első körös ötleteknél, hogy mutassunk valami otthoni bántalmazásjelenetet veréssel, meg ilyenek. Misi meg pont ennek akart ellene menni, hogy ne legyen ilyen didaktikus és szájbarágós. Azt akarta, hogy kontraszt legyen benne, és pont ezért nem lett ilyen sírós, drámai, hanem inkább játékos képi világú. Dalszerzőként én pontos brief-et adok a kliprendezőnek arról, miről szól a dal, és mi volt a szándékom, de a kreatív folyamatot már rájuk bízom. Nyilván a véleményemet azért ki szokták kérni, és átbeszéljük közösen a koncepciót.

Nyomja olyan teher a vállad, hogy a szülésed utáni szünetben nemcsak neked, hanem a zenészeidnek sem lesz annyi bevételük, mert nem fogtok fellépéseket vállalni?

Szerencsére nemcsak velem zenélnek, és nemcsak ebből a produkcióból élnek, de ettől függetlenül nyomja, mert ez nekik is egy fontos láb az életükben, ami most minimum három hónapra ki fog esni.

Ha megélhetés szempontjából nem lenne ennyire fontos, hosszabb szünetre mennél három hónapnál?

Ha a jogdíjakból meg lehetne élni, akkor akár fél évre is. (nevet) Most pedig májusban szülök, és augusztus végére már vállaltam fellépést. Van egy sanzonestem Kárász Eszterrel és Tompos Kátyával, velük lesz egy nagy fellépésem augusztus végén Budapesten. Ott legalább nem kell egyből kilencven percet végigénekelnem, ami visszatérésnek pont elég lesz.

Lenke érkezése után mennyi szünetet tartottál?

Ott is három hónapot.

És elég volt?

Két héttel az első koncert előtt otthon sírtam az ágyon, és pont erre jött haza a férjem. Kérdezte, hogy „Úristen, mi történt?”, én meg kiöntöttem neki a szívem, hogy nem vagyok normális, képtelen leszek két hét múlva színpadra állni. Szóval voltak nehézségek, de a szülés utáni regenerálódásban szerencsére egy-két hét vagy akár néhány nap is borzasztó sokat számít, szóval mire arra került a sor, valamennyire már készen álltam. Azért az éneklésemen éreztem, hogy megváltozott, ezért elkezdtem újra énekórákat venni. Újra meg kellett tanulnom használni a megváltozott hangszalagjaimat. Most már tervezek is ezzel, szóval megint fogok szülés után énektanárhoz járni.

Tavaly belebegtetted a negyedik lemezedet, de az új kliped mégis a 2017-ben megjelent harmadik albumod egyik dalából készült, a negyedik lemez körül pedig nagy lett a csend. Mi történt?

Terhesen azért nem énekelnék fel egy full albumot. (nevet) Májusban szülök, nagyjából most fel kellene venni a lemezt, az meg nagyon kapkodós lett volna. Szülés után meg tudom, hogy meg fog változni a hangom, akkor meg azért nem szeretném. A dalszerzési folyamatok ettől még elindultak, de 2021 előtt ebből már nemigen lesz lemezmegjelenés. Úgy akarom felénekelni a dalokat, hogy már nagyon penge állapotban vagyok. A koncerteken azért várhatóan fel-feltűnik majd egy-két új dal.

2020-ban mennyire fontos még nagylemezben gondolkodni?

Én hiszek az albumformátumban, de mondjuk én olyan zenét is csinálok, amit jó egyben, lemezen hallgatni. A hármas lemezem még 2017-ben jött ki, de még most is adtam ki róla új dalt. Amíg egy albummal eljutsz az ország minden szegletébe, az nagyjából két-három év. A koncertezés miatt számomra fontos, hogy legyenek új dalok. Történjen változás: az, aki rendszeresen jár a koncertjeimre, kapjon valami újat.

Fotó: Rózsa Erika

A produkciód minden apró részlete rendkívül kimunkált. Nemcsak a zenére és a hozzá tartozó vizualitásra és klipekre helyezel nagy hangsúlyt, hanem a szövegedre, a mondanivalódra is, költőkkel, slammerekkel dolgozol együtt… Ez valamiféle maximalizmus részedről?

Igen, de nem tudom, hogy ezt itthon mennyire értékelik. Néha úgy érzem, hogy túlságosan adok a minőségre egy olyan értékrendszerű világban, ahol ez már nem érték. Ez nagyon sokszor szomorúvá és csalódottá tud tenni. Úgy érzem, annyi meló van benne, közben meg látom, hogy sokszor az összetákolt, igénytelen zenék mennek nagyot. Azt látom, hogy az én utam sokkal sziszifuszibb, lassabb és gyötrelmesebb, mint amit sokan mások választanak. A minőségi zenék nehezebben jutnak el a hallgatókhoz. A tömegmédiában nem ezeket hallod. A social mediában ugyanez van. Akármilyen igényes tartalmat teszek ki, nem tudom felvenni a versenyt azzal, hogy XY lőtt egy képet arról, hogy megcsinálta a körmét. Nyilván abban is van munka, valahogy el kellett jutni oda, hogy annyian lájkolják a körmét, de valahol mégis nevetséges a dolog. Ezzel kell versenyezned zenészként is. Kijövök például egy igényes klippel, és nagyon meg kell dolgoznom azért, hogy azt sok ember megnézze, míg más posztol egy videót arról, hogy elment a fodrászhoz egy szalonba, és egyből megnézik kétszázezren. Ez hihetetlenül el tudja venni az ember kedvét, és csak abban tudok bízni, hogy ez előbb-utóbb visszafordul. Remélhetőleg hosszú távon meghozza a gyümölcsét az igazi munka, és az emberek is látni fogják, mi az értékes, és mi nem. Tudom, hogy azok az emberek, akik rezonálnak a zenémre hasonló értékeket követnek, és ez mindig megnyugvással tölt el. Ezért szeretek nagyon koncertezni és énekelni. Jó érzés, hogy nem vagyok egyedül. Mondom mindezt úgy, hogy közben abszolút szerencsésnek tarthatom magam, mert olyan zenét játszom, amilyet én akarok, és ezzel tudok érvényesülni ebben az eltorzult világban.

Sosem akartad hagyni az egészet a fenébe, és elhagyni ezt a pályát?

Dehogynem, voltak ilyen gondolataim, de még Lenke születése előtt. Mióta édesanya vagyok, már nem engedem meg magamnak, hogy kétségbeessek. Tudom, kicsit ellentmondásos a helyzetem, mert a nehézségekről beszélek, közben meg tavaly volt egy minden szempontból szuper évem.

A dalaid mondanivalóját mi alapján választod ki? Sokan vannak, akik a saját életükből merítenek ihletet a dalaikhoz, de például az új dalod a bántalmazásról szól, és az általad sugárzott kép alapján – a férjeddel a gimi óta vagytok együtt nagy szerelemben – nem tűnsz úgy, mintha ez a te életednek része volna…

Nekem a férjem családjába való bekerülés hozott stabilitást az életembe. Azt azért szoktam mondani, hogy egy csepeli munkáscsaládba születtem, és megkaptam annak minden árnyoldalát. Erről nem nagyon szoktam beszélni, de nem volt egy könnyű és szép gyerekkorom. Majd egyszer, ha idősebb leszek, talán majd szívesebben beszélek róla, de most még nem. Ennek nagyon sok hozadéka van. Egy művész útját nagyon meghatározza, hogy milyen gyerekkora volt. Így felnőtt fejjel már minden akkori nyomort tudok értékelni, amit átéltem, mert a mostani életemben maximálisan tudom használni. Ha most velem nem történne semmi öt évig, akkor is visszanyúlhatnék a gyerekkoromhoz, és lenne miről mesélnem. Ugyanakkor a Nem kell bántani nem gyerekkori történet, hanem egy szerző-kapcsolatomnak az elválásáról szól. Ott éreztem azt, hogy el vagyok nyomva, és minden ötletem meg van nyirbálva, nem vagyok elég jó, állandóan kritikát kapok satöbbi. Ez nem olyan drasztikus dolog, de a szöveg elég univerzális lett ahhoz, hogy bárki azt gondoljon bele, amit akar, legyen az a bántalmazás kicsi vagy nagy. Bár ilyen nincs, mert mindenkinek az a nagy, amiben épp benne van.

Fotó: Rózsa Erika

Fontos, hogy minden dalodnak üzenete legyen? Pusztán arról az érzésről, hogy nyár van, és de jó a napon táncolni, nem készítenél dalt?

Ez érdekes, mert amúgy egy boldog ember vagyok, írhatnék akár ilyen happy dalokat is (nevet). Valahogy nem ezek jönnek belőlem, bár akad kivétel, például a harmadik lemezem Kacaj című dala, ami tényleg nagyon vidám. Észrevettem magamon, hogy dúr hangnemben nagyon ritkán írok dalt, szinte mindig a mollt használom, ami szomorkásabb. Talán majd a negyedik lemezen bevidámodok. (nevet) Ezek a témák érdekelnek, és valahogy mindig ellenérzésem támad, ha valami felszínes, klisés dologgal találkozom. Ha még egyszer elmondja valaki, hogy süt a nap, és kék az ég, én menekülök. (nevet) Közben meg szeretem, ha süt a nap, és kék az ég. Szerintem marhára nehéz jó vidám dalt írni.

Mi a kedvenc vidám dalod?

(nevet) Nem tudom. Ilyen szempontból maximálisan magyar vagyok, és sírva vigadok. Igazad van, lehetnék néha vidámabb.

Ez nem jó tanács akart lenni, csak észrevétel.

Ebben az is közrejátszik, hogy ezek a dalaim sikeresek. Lassan állt össze az én fejemben is, hogy nemcsak hogy ezek állnak jól nekem, hanem zsigerileg ilyen dalokat írok. Szeretik az emberek, hogy ilyen világmegváltó, fogadd el önmagad, legyen béke, mondj nemet a képmutatásra típusú dalokat írok. A visszajelzésekből tudom, hogy ha valaki eljön egy koncertemre, utána úgy megy haza, hogy valami történt, volt egyfajta lelki változás, amin átment. Ez szerintem fantasztikus. Mi más lenne a célja és értelme a művészetnek, ha nem ez? A mostani időszakot április 4-én zárjuk le, a budapesti Francia Intézetben adunk koncertet a teljes zenekarral.