Zana József színművész az utóbbi hónapokban sokat gyengélkedett, és az elmúlt hetet a Honvédkórházban töltötte. Ma hajnalban, veseelégtelenségben hunyt el Zana József, a hír pedig valósággal sokkolta a fiát, Ganxsta Zolee-t.
Az AC News elérte a színész lányát, Zitát, aki szomorúan erősítette meg a hírt. „Egy ideje nagyon rosszul volt, éppen ezért költöztem haza néhány hónapja, hogy mellette tudjak lenni, és mindenben segíthessem. Többször volt kórházban az utóbbi időben. Legutóbb, amikor kiengedték, még jókedvű volt, de pár hete megváltozott. Már nem viccelődött. (…) Nemrég ismét rosszabbul lett, bevizesedtek a szervei. Az utolsó hetét a Honvédkórházban töltötte, és ma hajnalban mindkét veséje leállt. Fél 5-kor ment el. Természetesen értesítettem az édesanyámat és a család többi tagját. A testvérem, Zoli borzasztóan fogadta, hiszen ő is nagyon szerette az édesapját. A búcsúztatóról még egyelőre nem tudok beszélni, friss ez az egész, nehéz ilyenkor bármit is mondani” – nyilatkozta a lapnak Ganxsta Zolee testvére.
Zana József 81 évesen hunyt el (Fotó: smagpix)
Ganxsta Zolee az életéről szóló, Döglégy a világ körül című könyvben több helyen is felidézte édesapjával közös kedvenc emlékeit, ilyen volt egy gombfocihoz kötődő sztori is.
Hertzka Andrist gyerekkorom óta ismerem, de csak húszéves korunk környékén lettünk igazán nagy cimborák. Ő is benne volt a széplaki nyaralós brigádban. Tuba Tibiék, Kalmár Petiék stb. Hertzkával csomószor fociztunk meg teniszeztünk együtt, és összehaverkodtunk. Idővel részt vett a pörgős hoki világbajnokságokban is. Ő lett Csehszlovákia. A hülye dumáival és a meglepően nagy győzelmeivel nagyon hamar belopta magát mindenki szívébe.
Később a gombfocibajnokságokba is beszállt, amit mi nagyon komolyan vettünk. Néha videokamerával vettük fel a mérkőzéseket, sőt készítettünk interjúkat a játékosokkal. Egyszer az Inter színeiben játszó Salimov gombját letettük a pályára, és kamerával vettük, ahogy mérkőzés után nyilatkozik. Tehát egy mozdulatlan gombot mutattunk a kamerával, amire rá volt írva, hogy Salimov. Fater volt a hangja, elkezdett halandzsa orosszal beszélni.
A riport egyébként az Inter-Genoa meccs után készült. Ez a két csapat a Hertzkáé volt, de mivel magával nem játszhatott, az Intert átadta apámnak, aminek egyszerű oka volt: a Genoában játszott a csehszlovák Skuhraby, és azt szerette. Nem tudom, hogy miért, de Hertzka Andris vonzódott Csehszlovákiához. A hülye! Andriska, hát most sem értem, hogy miért!
Apám elég jól gombfocizott, és az Interrel le is verte a Genoát. Aztán következett az interjú.
Kamerával vettem a Salimov gombot, ami ugye lihegve, orosz halandzsával mondta a magáét… Döbbenet, ahogy apám nyomta a háttérből.
Káktyibja zavut, jazsivju ulica… dómanomertrícátydvá… szásziszki sz gárcsícej…
Majd svenk apámra, aki akkor már tolmácsként, higgadtan fordított.
– Nagyon örülünk az új edzőnek, kiváló érzékkel rakta össze a csapatot, és nagyszerűen irányított minket (apám itt magára gondolt). Nem úgy, mint az elődje, a göndör hajú, kopasz edző (itt pedig a Hertzkára mutatott).
Hertzka akkorát röhögött, hogy úristen. Sírtunk mindannyian.
Andriska csak ennyit fűzött hozzá:
– Göndör hajú, kopasz edző? Micsoda paradoxon.
A Hertzka viszont tényleg kopaszodott, miközben volt még pár göndör fürtje neki.
