A felszínen az Arnold Schwarzenegger és Danny De Vito főszereplésével készült 1988-as film, az Ikrek csak egy egyszerű, egész jól sikerült vígjáték, amit a tévécsatornák a végtelenségig ismételhetnek, akkor sem fogjuk megunni. Nem szokás a filmtörténeti jelentőségéről nagyokat vitázni, az internet sincs teli olyan cikkekkel, amik arról szólnának, hogy az Ikrek hogyan nyomta rá a bélyegét Hollywoodra, és hogyan érezhető a hatása máig is, pedig jelentősége tagadhatatlan. Az, hogy a kidolgozott izomzat és az óriási bicepszek fontosabbak a színészi tehetségnél, először a nyolcvanas években jelent meg, elsősorban Arnold Schwarzenegger feltűnésének köszönhetően. Bár az osztrák tölgy a legnagyobb sikereit többnyire szófukar, inkább a tetteivel és nem a szavaival beszélő karakterekkel (Terminátor, Conan satöbbi) érte el, egy idő után nem érte be ennyivel. A vaskos akcentusával lehetetlen lett volna őt egy drámában komolyan venni, de ami hátrány volt egy drámai filmben, az előnyt jelentett egy vígjátékban, ahol kissé darabos beszéde és mozgása kiváló eszköz lehetett az emberek megnevettetéséhez.
Arnold Schwarzenegger, az úttörő
A sztár szándékosan kerestetett az ügynökeivel olyan vígjáték-forgatókönyveket, melyekben akadhat neki való szerep, és végül kettőt tudtak felhajtani neki. Az egyik az Ikrek volt, a másik a Külvárosi kommandó. Mivel Schwarzeneggernek az előbbi jobban tetszett, az utóbbiból csak 1991-ben készült film egy másik izompacsirta, a pankrátor Hulk Hogan főszereplésével. Hiába volt Arnold Schwarzenegger a nyolcvanas évek legnagyobb sztárja, az Ikreket forgalmazó Universal stúdió jókora kockázatot vállalt a filmmel. Egyáltalán nem volt ugyanis egyértelmű, hogy attól, hogy a nézők szeretik nézni, amint Schwarzi óriási puskákkal/kardokkal irtja az ellent, vevők lesznek majd arra is, hogy béna rövid gatyában, még bénább szövegekkel próbál vicces lenni.
Arnold Schwarzenegger és Danny DeVito az Ikrekben (Fotó: IFA Film/United Archives/Profimedia)
Bár akkoriban Arnold Schwarzenegger a legjobban fizetett sztárok egyike volt, az Ikrek esetében mégsem kapta meg a szokásos 10-20 millió dollár körüli gázsiját, hanem a stúdióval abban állapodtak meg, hogy a bevétel húsz százalékát teheti majd zsebre. A színész máig ezt tartja az élete legjobb üzletének: végül 35 millió dollárt keresett az Ikrekkel, többet, mint bármelyik Terminátor mozival, Hollywood pedig elkezdte küldeni neki a vígjáték-forgatókönyveket. Ezekből az Ovizsarut vállalta el először, amire leginkább azért érdemes emlékezni, mert a sztori szempontjából a stúdiók azóta is ennek a filmnek a paneljeit másolják, ha izompacsirtás–gyerekes vígjátékot akarnak készíteni. A film egész sikeres volt, az Ikrek magasságait azonban már nem sikerült ostromolni, a Juniorban pedig hiába játszott együtt újra Danny De Vitóval, az első közös sikert már nem tudták megismételni.
Sylvester Stallone, az utánzó
A nyolcvanas évek Hollywoodban nagyrészt a két muszklititán, Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone rivalizálásáról szóltak, így amikor az Ikrek óriási sikert aratott 1988-ban, Stallone is érezte, hogy lépnie kell. Az Oscar című gengszterkomédia (egy francia színdarab adaptációja) főszerepét érdekes módon eredetileg Danny De Vitónak szánták, ám mivel Schwarzi már bizonyította, hogy a vicceskedő izompacsirtákra kíváncsiak a népek, a stúdiónál azonnal üdvözölték az ötletet, hogy Stallone érdeklődik a projekt iránt, és rögtön neki adták a főszerepet. Bár az Oscar nálunk hatalmas kultfilmnek számít, a világ nagy részén megbukott, amiből Stallone azt a következtetést vonta le, hogy a hiba az volt, hogy nem családi vígjátékot csinált, és inkább abba az irányba kellene próbálkoznia.
Oscar (1991) – Fotó: Hollywood Archive/Profimedia
Amikor meghallotta, hogy riválisa érdeklődik az Állj, vagy lő a mamám! forgatókönyve iránt, azonnal felkereste a producereket, és elkötelezte magát a film mellett anélkül, hogy komolyabban elgondolkodott volna azon, hogy jó ötlet-e ez. Mint utólag kiderült, Schwarzenegger húzta őt csőbe. Szándékosan hintette el, hogy érdekli őt a film – miközben pocséknak találta a forgatókönyvet –, sejtvén, hogy Sly majd lecsap rá, és pontosan így is történt. A csapda tökéletesen működött: a filmmel Stallone óriásit bukott, és a kilencvenes évek elejére kiderült, hogy a „Ki a nagyobb sztár?” játszmát kettejük közül kétségtelenül Schwarzenegger nyerte.
Hulk Hogan, az óvóbácsi
A nyolcvanas- és kilencvenes évek egyik legnépszerűbb pankrátora sosem tudott a mozivásznon akkora sikert aratni, mint Schwarzenegger és Stallone, sőt ő kimondottan azután találta csak meg a helyét Hollywoodban, hogy kiderült: a gyerekekkel bajlódó izompacsirtákat sokszor viccesnek találják a nézők. Hogan ezen a másodvonalbeli családi vígjáték vonalon találta meg a számítását az olyan filmekkel, mint a Külvárosi kommandó (amiben egy idegenből jött nagy harcosként próbál beilleszkedni egy kertvárosi család tagjai közé) vagy az Óvóbácsi című mozi, amiben testőrként kell néhány kiskölyköt megvédenie a rájuk leselkedő veszélytől, meg persze önmagát tőlük. És persze ott van még a legendásan rossz Muszklimikulás is, de ezek a filmek hiába voltak kifejezetten gyengék, a videotékákban jól pörögtek, és a tévécsatornák is előszeretettel tűzték műsorra őket. Szerencsére Hogan csillaga mára megkopott annyira, hogy mostanság már ne sűrűn találkozzunk velük.
Külvárosi kommandó (Fotó: New Line Cinema/Entertainment Pictures/Profimedia)
Vin Diesel, a Gorilla bácsi
2005-ben Vin Diesel már túl volt a Halálos irambanon, megvolt neki a Pitch Black és az xXx is, és úgy érezte, itt az ideje tágítani a horizontot. Nagyjából egyszerre írt alá egy tárgyalótermi drámához és egy Disney családi vígjátékhoz, a Gorilla bácsihoz is. Az utóbbiban komoly szerepe volt annak, hogy a forgatókönyv iránt számos kollégája érdeklődött. A szkriptet eredetileg Jackie Channek szánták, de ő egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni, és a szabad prédára olyanok csaptak le, mint Dwayne Johnson, Bruce Willis és Vin Diesel. Ma már elég nehéz elképzelni, hogy volt olyan korszak, amikor Vin Diesel nagyobb akciósztár volt Dwayne Johnsonnál, de 2005-ben még biztosan így volt, ezért is adták a producerek végül az előbbinek a Gorilla bácsi főszerepét, nem törődve azzal sem, hogy a színész láthatóan rendkívül kényelmetlenül érezte magát a szerepben, ahol a szokásos sztorit kapta: képzett kommandósként egy csapatnyi gyerekre kellett vigyáznia, akikre veszélyes rosszfiúk vadásztak. A tanulság a szokásos: gyerekekre vigyázni nehezebb, mint rosszfiúkra lövöldözni. Csakhogy míg mondjuk Schwarzenegger bájosan tudta előadni az akcióhős bénázását a gyerekek között az Ovizsaruban, Vin Dieselnek csak a kínos bénázás maradt. Nem csoda, hogy többször nem próbálkozott a műfajjal.
A gorilla bácsi (2005)
Dwayne Johnson, a Fogtündér
Ha valakinek sikerült rálépni a Schwarzenegger által kitaposott útra a komédiák terén Hollywood izompacsirtái közül, az kétségtelenül Dwayne Johnson. Bár a Gorilla bácsi főszerepét Vin Diesel még elhalászta előle, a sztár a Be Cool meleg testőrének kedvesen vicces szerepével vigasztalódhatott, és mivel az egy mellékszerep volt, nem kockáztatott sokat, a film bukása sem rengette meg a karrierjét. A Gyerekjáték című sportolós, 2007-es komédiájával még nem zavart sok vizet, és fokozatosan ismerte fel, hogy neki azok az akciófilmek állnak igazán jól, amiben megcsillogtathatja a humorát is. Persze ehhez még túl kellett esnie a Fogtündér című filmkatasztrófán, amiben hiába mutogatta magát apró, rózsaszín tüllben, a nézők nem kajálták a családbarát bohóckodást a gyerekekkel. Johnson tanult a leckéből, és azóta nem csinál vegytiszta vígjátékokat, viszont az akció- és kalandfilmjei rendre családbarátok és teli vannak humorral, ráadásul abban is a nagy előd, Arnold Schwarzenegger nyomdokaiba lépett, hogy a Jumanji folytatásában tulajdonképpen megcsinálta a saját Ikrekjét Danny De Vitóval.
Jason Statham, aki egyszer már újraélesztette magát
Jason Statham sosem akart komédiákban szerepelni. Idejekorán felismerte, hogy nem neki való, és esze ágában sem volt egy csomó gyerek között morcos arccal bohóckodni. Sosem kereste a lehetőséget, az ügynökével nem olvastatta át vígjátékok forgatókönyveit. A kém című vígjáték mellékszerepe úgy találta meg, hogy Paul Feig rendező ragaszkodott hozzá, és állítólag nem volt könnyű meggyőznie a sztárt, hogy elvállalja. Végül sokat segített, hogy valójában végig halál komolyan kellett játszania a szuperkémet, miközben a forgatókönyv olyan válogatott hülyeségeket adott a szájába, amiken azóta is röhögünk. A zseniális nagy monológját arról, hogy ő mennyire kemény, sosem feledjük, ahogy azt sem, hogy tengernek nézte a Balatont. Statham azóta sem vállalt más komédiát, és maximum A kém 2-ben fog szerepelni, ha a film egyszer elkészül.
John Cena, a komédiás
A pankrátorból lett színész, John Cena karrierje elég különlegesnek mondható ebben a mezőnyben. Első próbálkozásai a filmekkel ugyan még akciófilmekben történtek, de mivel ezek jobbára C-kategóriás, felejthető produkciók voltak, csak kevesen látták őket, és szinte mindenki a vígjátékokból emlékszik a színészre. Cena ezért borzasztó hálás lehet az amerikai vígjátékkirály Judd Apatow-nak, aki a Kész katasztrófa című romkomban bízta rá Amy Schumer kissé esetlen, de nagyon izmos pasijának szerepét, ő pedig egy csomó komikus között mutatta meg, hogy tud igazán vicces lenni. Azóta szerepelt már a Megjött apuci mindkét részében, és szenzációsan vicces volt a Szűzőrség parázó szülőjeként, aki amiatt aggódott, hogy a lánya a bálon elveszítheti a szüzességét. Helyt állt animációs filmes szinkronhangként (Ferdinánd), jófejkedett a legcsaládiasabb Transformers filmben (Űrdongó), és idén neki is gyerekek mentek az agyára a Ne játssz a tűzzel című filmben tűzoltóként; bár a film közel volt a nézhetetlenhez, Cena karrierje nem fogja megsínyleni. Már leforgatta a Halálos iramban 9-et. Kérdés, hogy ott mennyire veszik majd őt komolyan ennyi komédiázás után.
Amy Schumer és John Cena a Kész katasztrófa című filmben (Fotó: The Hollywood Archive/Hollywood Archive/Profimedia)
Dave Bautista, a Kémecském
A galaxis őrzőiből ismert pankrátor már a Marvel filmben megmutatta, hogy van humorérzéke: bár csak néha szólalt meg, a megszólalásai ott voltak a filmek legviccesebb pillanatai között. Ez azért is nagy szó, mert Dave Bautista amúgy elég félelmetes testfelépítésű és kinézetű, amit tökéletesen használtak ki a Spectre című Bond-moziban és a Szárnyas fejvadász 2049-ben is. Ennek ellenére a színész igyekszik egyszerre helyt állni a szakmában mogorva akcióhősként és komikus izompacsirtaként is. Erre eddig a leglátványosabb kísérlete a tavalyi Übergáz című akció-vígjáték volt, de a schwarzeneggeri hagyományig csak most ért el: márciusban érkező filmjében, a Kémecskémben CIA ügynökként kell megvédenie egy kilencéves kislányt a rosszfiúktól. Nem ismerős ez a sztori valahonnan?
