Mit gondol az nlc.-ről?
Gyerekkorom óta életem része a Nők Lapja. Ezt az igényességet, tartalmat kapom az nlc.-től is, ezért térek vissza időről időre az oldalra.
Korábbi interjúkban többször elmondta már, nem bánta meg, hogy 1998-ban távozott a Magyar Televíziótól, de akkoriban mit érzett a döntése kapcsán?
Azt, hogy jól döntöttem! Kitágult a világ, és azóta sok új dolgot tanultam, tapasztaltam meg. Érdekes módon, akkor úgy éreztem, hogy a tévézéssel töltött 22 év sok idő. Ma már másként viszonyulok ehhez, éppen 22 év telt el azóta, és rájöttem, huszonkét év egy ember életében semmi. Annak idején foglalkoztatott tévés voltam. Bemondóként kezdtem a pályámat, 1989-ben léptem át műsorvezető, szerkesztői szerepbe. Nagyon sokszor dolgoztam olyan műsorokban, amik akkoriban újszerűnek számítottak, például az Ablak, a Hétvége, a Tízórai, a Napközi. Aztán ’97-ben minden műsor eltűnt alólam. Nem jött több felkérés, tétlenül ültem otthon. Akkor voltam 44-45 éves, úgy éreztem, hogy benne vagyok a korban – ma már mosolygok ezen. Úgy éreztem, ennyi volt, többé nem tévézek.
Gondolom, váratlanul érte, amikor ennyi év után megkereste a Story4 csatorna, legyen a bemondójuk?
De még mennyire! Hiszen elmúltam hatvan. Némi gondolkodási idő után elfogadtam a felkérést, megláttam benne a kihívást. A korosztályom kedvesen fogadott, együtt nosztalgiáztunk, hiszen ez a megjelenés a régi időket idézte. Változik a világ, lám, ez is megtörténhetett.
Endrei Judit (Fotó: Zsigmond László)
Huszonkét évvel ezelőtt már elindult a kereskedelmi televíziózás Magyarországon, egyik tévéhez sem hívták?
Az egyik kereskedelmi televízióba hívtak is, de úgy döntöttem, nem vágok bele az ismeretlenbe. A tévézés utáni évek alatt olyan dolgokat kaptam, amiket lehet, ha maradok, nem kapok meg, és az is lehet, mára egy megkeseredett idős televíziós lennék.
Mit gondol a mai televíziós műsorokról?
Nehéz erre mit válaszolni, mert a világ változik, felgyorsult, más hangsúlyok vannak, más elvárások. Azok közé tartozom, akik a magyar nyelvet szeretik kulturáltan használni. Néha elszomorít, amit a képernyőről vagy a kereskedelmi rádióból hallok. Magyartanári diplomám van, és néha erőt kell magamon vennem, hogy ne figyelmeztessek valakit, a „küldd” szót írja már két d-vel, ha felszólító módban akarja használni. Amikor én tévéztem, hittem, hogy fontos az értékközvetítés. Tulajdonképpen ezt csináltam az elmúlt évben a Story4 képernyőjén. Sajnos ennek már vége.
Van olyan tévéműsor, amit ma szívesen vállalna?
Áprilisban indult volna az Élet-Érzés című műsor a Story 4-en. Ez egy egészség tematikájú műsor lesz, ha egyszer a koronavírus-járvány megszűnik. Kifejezetten egészségről, életmódról, harmóniáról fog szólni. Emellett egy baráti társasággal még egy nagy fába készülünk vágni a fejszénket, ez lesz a Sz-ép esték Endrei Judittal. A Youtube-on indul, reméljük, minél hamarabb. Sajnos, ez már nem rajtunk múlik.
Fotó: Zsigmond László
Az internetes videósorozat ötlete öntől jött?
Nem, felkértek rá. A kitalálókkal úgy gondoltuk, hiány van olyan beszélgetésekből, amik életről, örömökről, sikerekről, kudarcokról, emberi dolgokról szólnak. Ezeket szeretnénk pótolni híres és kevésbé híres beszélgetőtársakkal.
Ha már a koronavírust szóba hozta, hogy viseli?
Nem hagyom magamon a félelmet eluralkodni. Amit lehet, megteszek magamért, a családomért. Szerencsés vagyok, mert a város szélén lakom, így ki tudok menni a természetbe, ami nekem mindig is nagy erőforrást jelent. Nem veszélyeztetek másokat sem, magamat sem, hiszen errefelé nem nagyon járnak emberek.
Emellett sokat olvasok, írom az elmaradt úti beszámolókat, új tematikájú előadásokat állítok össze. Furcsa érzés, hogy hirtelen ennyi időm lett. De bízom benne, hogy mihamarabb, minél kevesebb veszteséggel túl leszünk ezen a borzalmon!
Ahogy hallgatom, mintha nem is lennének az életében nehézségek, kudarcok…
Született optimista vagyok. A pozitív életszemléletű emberek nem is használják azt a szót, hogy kudarc. Persze az én életemben is voltak, vannak nehéz helyzetek, megoldásra váró feladatok. De mindig minél előbb meg akarom oldani ezeket, nem hagyom magam lehúzni. Ezekben a helyzetekben is segít a gyaloglás, a természet.
Fotó: Zsigmond László
Sokan szeretnének hasonlóan gondolkozni, de a napi problémák mellett nehéz.
Jó hírem van, ez az életszemlélet tanulható. Nyilván nem kevés önfegyelmet kíván, és azt sem mondom, hogy én tökéletes vagyok ebben. Le kell rövidíteni a kudarc megélésére fordított időt. Az ember ne tocsogjon benne hónapokig vagy akár évekig. Tovább kell lépni, el kell engedni, és ki kell találni valami újat. Nekem se jött össze minden, akár a televíziózást, akár a könyvkiadást, akár a rendezvényszervezést nézzük. Nekem is sok munkát lemondtak most a járvány miatt. De mindennap készülök arra az időre, amikor vége lesz és újra dolgozhatunk.
Pozitív üzeneteit előadásokon is próbálja átadni. Mennyire érzi sikeresnek a beszélgetéseket?
Mindig előrebocsátom az előadásaimon, hogy senki életét nem szeretném megváltoztatni. Sok személyes tapasztalatot megosztok, elmondom, hogyan élek, hogyan gondolkozom, éppen mit csinálok, hogy döntök bizonyos helyzetekben. Ha valaki úgy érzi, hogy ezekben van számára érdekes, követendő, kipróbálná szívesen, akkor annak örülök. Nem egyszer fordult elő, hogy akár az előadás után odajött valaki: „éppen nehéz döntés előtt állok, de most segítettél, Judit”. De az is megesett, hogy évekkel később – amikor újra visszatérek egy könyvtárba -,odajött hozzám egy hölgy, és elmesélte, hogy egy korábbi másfél órás előadásom annyira hatással volt rá, hogy változtatott az életén. Nem zárkózott be, közösségbe ment. Ez az egyik legfontosabb egy idősödő ember számára.
Mikor kezdett el az egészséggel életmóddal foglalkozni?
Biztos, hogy a tévés időszakban, mert akkor voltak életmód tematikájú műsorok, ahol orvosok is vendégeim voltak. Azok közé tartoztam, akik nagyon szerettek felkészülni, utána olvasni a dolgoknak az adás előtt. A 90-es években születtek a lányaim, akkor még inkább előtérbe került az egészséges életmód. Utána felkértek az egészséges csontok nagykövetének. Folyamatosan gyűjtöttem a tudást, amit igyekeztem a saját életemben is alkalmazni. De hogy nem vagyok ebben sem tökéletes, jelzi a „kerekdedségem”. A túlsúlyom a nassolás miatt van, tehát van még mit fejlődnöm. A napi gyaloglás mindenképpen része az életemnek, jót tesz testemnek-lelkemnek.
Fotó: Zsigmond László
Ha már mozgás, a közösségi oldalai arról árulkodnak, hogy rengeteget utazik. Hol járt a legutóbb?
Az utazás nagyon nagy szerelem. Januárban a kisebbik lányomat látogattam meg Vietnámban és turistáskodtunk is, átmentünk Kambodzsába, Angkort megnézni. Márciusban Etiópiába utaztam egy turistacsoporttal, ahonnan szerencsésen hazaértünk. Most azt ígértem a családnak, hogy kicsit lassítok az utazásokkal, majd Európában körözök, de belföldön is felfedezőútra megyek. Bármerre járok, mindig szeretem megismerni a legapróbb dolgokat is.
Lesz olyan pillanat az életében, amikor azt mondja, hogy most már lenyugszik?
Majd talán olyan 80 év körül, akkor már nem feltétlenül ülök repülőre, hogy 10 ezer kilométert utazzak. Rengeteg könyvem van, készülök arra, hogy sokkal több időm lesz olvasni, nem csak elalváskor beléjük lapozgatni. Az biztos, hogy később is megtalálom az örömforrásokat.
