Amint megkapta a szerepet, gondolatban azonnal elkezdte megformálni a karakterét. Még olyan ruhákat is vásárolt, amilyeneket a sorozatban visel. Azért, hogy a lehető legjobban rá tudjon érezni Olivér hóbortos édesanyjának figurájára.
„Akkor szerencsés egy színész, ha a szerepe és a személyisége között van hasonlóság. Elmondhatom, hogy a Barátok köztben igazán szerencsés voltam. Tökéletesen működött a közös munka. Egy hatalmas, összeszokott, profi csapatba kerültem, melynek szinte minden tagját ismertem. Ettől biztonságban éreztem magam, felszabadultan tudtam játszani. Egy szerepre attól a pillanattól kezdve készülök, amikor kiderül, hogy megkaptam. Nagyjából tudtam, hogy milyen ruhát viselek majd, ezért jó előre beszereztem olyan színűt és stílusút, ezáltal jobban tudtam gondolatban formálni a sorozatbeli személyiségemet. A véletlen is segített, ugyanis hónapokkal ezelőtt az utcán sétálva megláttam egy korombeli hölgyet, aki éppen futott és közben zenét hallgatott. Mivel a sorozatban nekem is van egy futó jelenetem, azonnal bevillant, hogy a fülhallgató jó szolgálatot tehet. Azonnal elmentem egy boltba, csak unikornisosat találtam, így azt vettem meg. Végül szerepelt is: épp passzol a karakteremhez” – meséli nevetve Bánfalvy Ági.
A színésznő a Barátok köztben néhány napos látogatást tesz a fiánál, Olivérnél, aki épp labilis érzelmi állapotban van, mert nem tudja, hogy elmélyítse-e a kapcsolatot az egyébként neki nagyon tetsző Gigivel. A szélvész anyuka közbenjárása segít abban, hogy a fiatalok egymásra találjanak.
„A való életben nekem is fiam van, így át tudtam érezni a helyzetet. Úgy gondolom, hogy egy okos anya nagyon figyel és segít – olykor észrevétlenül. Igyekszem én is így tenni. Butaság azt hinni, hogy a gyerek örökre a szülőé. El kell fogadni, hogy egy idő után kirepül, és örülni kell, ha társra talál, ha valaki szereti őt. Amikor pedig kicsit elakadnak, akkor finoman, de a helyes irányba terelgetni őket” – teszi hozzá a színésznő.
Az általában optimista és mindig vidám művésznő napjaira erősen rányomja bélyegét a világjárvány. Nagyon elővigyázatos, betartja a szabályokat, nem jár közösségbe, de sok fejtörést is okoz neki ez a helyzet.
„Egyik pillanatról a másikra megváltozott a világ, és nem tudjuk, meddig tart, illetve, ha vége lesz, hogyan haladunk tovább. A színiiskolám miatt kellett a legtöbbet gondolkodni, hogy miként folytassuk. Bár mindig azt hangoztattam, hogy a színészet egy gyakorlati pálya, most mégis online oktatunk, és ebben is igyekszünk megtalálni a pozitívumot, hiszen személyre szabottabban tudunk foglalkozni a tanítványokkal. Reménytelien, felkészülten, izgatottan várjuk a vizsgákat. Persze a híreket hallva sokszor elkeseredem, de igyekszem a jóra koncentrálni. A házunkban már mindent átválogattam, átrendeztem, és hiszem, hogy ez hat a tudatra is, kicsit a fejekben is nagyobb rend lesz. Elvitathatatlan, hogy jobban oda tudunk figyelni egymásra, a családok talán több időt tudnak együtt tölteni. Annak örülök, hogy most közelebb kerülnek az emberek a másik lelkéhez, és remélem, hogy ez valamennyire megmarad akkor is, ha vége ennek az időszaknak” – bizakodik a művésznő.