Hogyan zajlik egy napod?
Mostanában minden kicsit hektikus nekem is, elsősorban azért, mert nincs bölcsi, és a kislányom, Linda nagyon-nagyon szereti a bölcsis barátait meg a barátaink gyerekeit, akikkel szintén nem találkozhat most, így arról szól a nap, hogy minél több játékot találjak ki. Persze, az apukája is kreatív ebben, de Linda nehezen éli meg, hogy nem mehet a játszótérre, és hogy hirtelen a vírus keresztbe tett minden – akár utazási – tervünknek.
Mi fér bele a 24 órába?
Mielőbb kelek, hogy az internetes spinning óra után – szerencsére egy profi spinning bicajt kértem a szülinapomra –, amit mindig más edző tart egy amerikai applikációban, még tudjak írni egy kicsit. Aztán tulajdonképpen kicsúszik a kezemből a kontroll… Nincs szigorú napirendünk most, bármilyen jó is az együttlét, mégis, néha a túlélésért küzdünk. Az többnyire szerepel a programban, hogy átmegyünk anyuhoz kutyázni, vagy Linda hintázni, kutyát is sétáltatunk, és tulajdonképpen azt sem tudom, mivel is telt igazán a nap, mire este lesz, és kezdhetek sminkelni, mert este fél tíz után felolvasom az egyik regényemet az olvasóimnak a Facebookon.
Mikor iktattad ezt be a hétköznapokba?
Március 16-án kezdtem ezt az esti szertartást, már a második regényemet olvasom, a címe Mert nekünk szeretnünk kell egymást. Eleinte iszonyatos lámpalázam volt, de mára lazán megy.
Bevallom, volt, hogy élő adásban sírtam, és tudom – mert megírták –, hogy velem sírtak a hallgatóim is, amikor egy elvesztésélményt dolgoztam fel, és volt, hogy a röhögéstől alig bírtam felolvasni egy-egy fejezetet, például azért, mert jött egy szexjelenet, és amikor azt hittem, már túljutottunk rajta, és vége, folytatták…
Na ezt nem kalkuláltam bele… Fél tizenegy körül végzek a felolvasással, tehát a nap két fix pontja a reggeli spinning és az esti felolvasás. Közte meg ami belefér… Ja és főzök is. Vannak sikeres kísérleteim meg odaégetett kajáim. Erről a családtagjaim tudnának mesélni.
Termékeny időszak számodra a karantén, vagy inkább kevesebb időd van leülni és írni?
Karantén nélkül sokkal többet és gyorsabban és jobban írnék, de persze megbecsülöm ezt az időszakot, elsősorban azért, mert annyit vagyok együtt Lindával, mint még bölcsis kora előtt, és félelmetes látni, ahogy napról napra fejlődik. De azért még én magam is elcsodálkozom, milyen lassan megy az írás a régi tempómhoz viszonyítva.
A kislányod hogy viseli a bezártságot?
Nem túl jól, imádja a gyerektársaságot, és háromévesen még nehezen érti meg, hogy egyik napról a másikra vége valaminek. Amikor a bölcsi előtt elautózunk, mindig köszön: szia bölcsi, holnap jövök! Néha hozzáteszi: meggyógyulok, és jövök! Mindig mondom neki, hogy a világnak kell meggyógyulnia… de persze remélem, hogy még óvoda előtt tud néhány hetet bölcsibe menni, hogy legalább szépen lezárhassanak, elbúcsúztathassanak egy korszakot, mert ez nagyon fontos lenne számukra is.
Fejős Éva igyekszik jól kihasználni minden napot (Fotó: Fejős Éva)
Az olvasóiddal hogyan tartod a kapcsolatot?
Annyi változott csak, hogy a tavaszi olvasótalálkozóim elmaradtak. A napi élő találkozások viszont nagyon feltöltenek, és nemcsak engem, hanem a visszajelzések szerint az olvasóimat is. Élelmiszerboltokban, patikában, kórházakban dolgozó olvasóim mesélnek az életükről, a találkozásaikról, félelmeikről.
Fejős Éva ajánlja: mit olvassunk a karantén alatt?
Egy kapuzárási pánikkal küzdő családanya, egy kivételes szívsebész, és egy különleges születésnap, különleges szemszögből bemutatva. Három könyv, három különböző téma, a szerzőkben pedig egy a közös: mindannyian Fejős Éva Regényíró november kihívásán írták meg első regényüket, amely most e-könyv formában napvilágot lát. A könyvesboltok ugyan zárva tartanak, de olvasni most is lehet, sőt kell is, hiszen segít kiszakadni a mindennapokból. Fodor Zsana, Szénási Krisztina és Székely Nagy György elsőkönyves szerzők, akiket érdemes lesz követni, regényeik pedig hasznos, szórakoztató és elgondolkodtató olvasmányok lehetnek a karantén napjai alatt.
Fodor Zsana: Elhúztam, anyátok
A könyv egy negyvenes éveihez közeledő nő válságáról szól, aki szeretne kiszakadni a mindennapjaiból, a családból, a házasságából. A szerkesztőként dolgozó írónő humoros, ám egyben viharos regényt írt.
Székely Nagy György: A Jóember
A szerző 61 éves, aki korábban egy hipermarket-hálózat könyvrészlegének sikeres menedzsere volt, ám végül személyzeti vezető feleségével együtt úgy döntöttek, új életet kezdenek egy távoli országban. Bristolba költöztek, ahol fizikai munkát végeznek. Mellette megszületett György első regénye, amely egy magyar szívsebészről szól, aki külföldön valósítja meg az álmait.
Szénási Krisztina: Születésnap
A szerző foglalkozása mentáltréner és coach, akinek saját vállalkozása van. Krisztina egy családi születésnap történetét írta egyedi módon, monológokban, amely a történetet különösen izgalmassá és sodróvá teszi. A szerző 15 különböző karakter bőrébe bújt, kamasztól az ünnepeltig, a cselekmény szerteágazik, a végén mégis összeérnek a szálak. A születésnap végére már semmi sem olyan, mint amilyen előtte volt.
