Úgy tudom, a tizenöt éves lányod még mindig Olaszországban tartózkodik, mert kint tanul.
Igen. Tavaly költözött ki az édesapjához, mert az a nagy álma, hogy divattervező vagy designer legyen. Most végzi a nyolcadik osztályt Olaszországban, és felvették az egyik legjobb művészeti középiskolába, ahol később különböző művészeti szakágak közül választhat. Két évig tartott, amíg meg tudott győzni arról, hogy ez az ő igazi álma, és amikor elengedtem jött a Koronavírus. Január óta pedig szét vagyunk szakítva a karantén miatt.
Hogyan élted meg ezt az időszakot?
Nagyon nehezen viseltem. Még nem vagyunk túl rajta, mert még mindig nem találkozhattunk. A legfrissebb hírek szerint június végén már utazhatok hozzájuk, az első utam hozzá visz majd, amit már nagyon várok. Nem tagadom, sokat sírtam az elmúlt időszakban. Nem is lehet szavakkal leírni mennyire hiányzik. Kettős érzés volt bennem. Tudtam, hogy az édesapjával szigorú karanténban vannak, és nem kell félnem, biztonságban vannak, ám az anyai szívem minden nap megszakadt egy kicsit. Erősnek kellett lennem, hiszen minden nap video telefonáltunk és persze még ma is. De bevallom, sokszor Sára öntötte belém a lelket, igazi nagylány volt ebben a helyzetben. Sokszor ő adott nekem erőt a humorával, ami miatt sokszor egy-egy sírás nevetésbe torkollott.
Ott van a kisebbik gyereked is, a tizenkét éves Zsiga. Ő hogy viselte a nővére távollétét?
Rengeteget beszélgettünk. Kiskamaszként már sok mindent megért, és ha egy kicsit is el volt kenődve, akkor hívta a nővérét. Ők kettesben beszélgethettek, ahol én nem voltam jelen. Nagyon erős kötelék van köztük, és ez alatt az időszak alatt ez még szilárdabb lett. A párom, Ervin is rengeteget segített a szavaival, a támogatásával, egy csodás társam van, akire mindig mindenben számíthatok.
Melyik volt a legrosszabb nap Sára nélkül?
A születésnapom. Egyet sem töltöttünk még külön, ráadásul idén éppen Húsvétra esett a szülinapom, azt terveztük, hogy meglátogatjuk Olaszországban. De a karantén miatt ez nem valósulhatott meg. Már hetekkel előtte félelmeim voltak ezzel a nappal kapcsolatban, el sem tudtam képzelni Sári nélkül az ünneplést. Aztán az élet mégis kárpótolt, mert ő is be tudott kapcsolódni az ünneplésbe interneten keresztül, és a poénjaival, vicceivel elszálltak a félelmeim. Csodálatos lányom van, büszke vagyok rá, hogy ebben a helyzetben is mellettem volt.
Elképzelted már, mi lesz, ha találkoztok újra?
Persze, ezerszer. Úgy megölelgetem, mint még soha. Szerintem nem fogom elengedni jó pár óráig a kezét. Szívom be majd az illatát, és biztosan bőgni fogok, mint egy kislány. Nem tagadom, nagyon érzékeny ember vagyok, akin mindig meglátszik, éppen milyen a hangulata.
Sára marad Olaszországban, vagy hazaköltözik?
Nem szeretném, ha feladná az álmait, és úgy állok hozzá, hogy történjen minden úgy, ahogy neki a legjobb. Most annak örülünk, hogy felvették abba a középiskolába, ami az álma volt. Egy éve tanul olaszul, és nagyon jól halad. Persze folyékony angol tudással ment ki, tudtam, hogy kellő tanulással az olasz nyelv is menni fog. Ráadásul a kiskamaszként kiment lányom mára kis felnőtt lett. Rengeteget fejlődött lelkileg és nagyon sokat komolyodott az elmúlt időszakban. Sokkal érdeklődőbb, mint korábban, és a családi összetartás számára is elsődleges. A lányom nagyon céltudatos, nem adja fel az álmait, bármi áron véghez viszi azokat. Ezt becsülöm benne.
György Horváth Zsuzsa munka közben (Fotó: magánarchívum)
A karantén idején minden nap dolgoztál is, nem féltél a vírustól?
De igen. Minden áldott nap úgy jöttem haza, hogy most biztosan elkaptam. Beképzeltem magamnak a tüneteket, de aztán reggelre minden elmúlt. Szerencsére nem lettem beteg és remélem nem is leszek. A HírTV-nél nagyon figyeltek a higiéniára, tényleg nagy volt a készültség a legrosszabb napokon is.
Ha ennyire érzékeny vagy, hogyan viseled lelkileg, hogy hírolvasó vagy? Főleg ebben az időszakban, számtalan haláleset volt, ráadásul Olaszországban rengeteg, ahol a kislányod tartózkodott.
Ez egy jó kérdés. Tömegesen jöttek a katasztrófa hírek, amelyek valóban nagyon sokkolóak voltak. Sokszor érztem azt, hogy el tudnám magam sírni egy hír olvasásánál, de erőt vettem magamon és nem tettem. Kikapcsolom az érzéseimet arra az időre, amihez egyébként egy kis színészi képesség is kell. Tudom, hogy ez a munkám, el kell fogadnom, hogy sokszor vannak negatív információk, amelyeket el kell juttatni az emberekhez. Azt nem mondom, hogy nem vittem haza sokszor a rossz gondolatokat, de valahogy ezt is túléltem. A legjobban egyébként a mozgással, a jógával, a relaxációval tudom kordában tartani a lelkemet. Ez segít nekem már jó ideje. A karantén idején naponta elkezdtem edzeni, hogy levezessem a feszültséget. Mivel erdőszélén lakunk, ezért a szabadban is sokat mozogtam, leginkább az intenzív gyaloglást szeretem: ilyenkor kiszellőztetem a fejem, és feltöltődöm energiával. Emellett sokat meditáltam, tai-chiztam, és persze sokat beszélgettem a párommal. Ami szintén felért egy terápiával. Ervin operatőrként dolgozik, ő is ismeri a szakmánkat, ezért teljesen megérti, ha néha magam alatt vagyok egy nap után. Sokat kertészkedtünk is, és szépítgettük a házunkat, ami szintén kikapcsolta a gondolataimat.
Ervin már megkérte korábban a kezedet. Mikor házasodtok?
Úgy néz ki, jövőre. Két nagy bulit csapunk majd. Szeretnénk egy szűk családi ünneplést, ahol csak a gyerekeink és a szülők, nagyszülők vannak ott. Aztán pedig a barátokkal egy külön estét szervezünk, mivel egy jó nagy bulit szeretnénk.
Terveztek közös gyereket?
Nem szeretnénk. A páromnak is van egy tízéves lánya, aki sokat van velünk. Kamasz gyerekeink vannak, és mások a problémáink, a mindennapos próbatételeink, mint a kisgyerekeseknek. De ez így van jól. Igazi mozaik családunk van, ami jól működik. Nem akarunk még egyszer újrakezdeni mindent egy gyerekkel. Egyébként másfél éve van egy kiskutyánk is, aki tulajdonképpen a közös gyerekünk. Edvárdnak hívják és ő is családtag nálunk. Hovawart fajta kutya, gyönyörű és nagyon okos. Rengeteget foglalkozunk vele, de igényli is a társaságunkat. Egy csodálatos eb.
A mozgás mellett figyelsz az egészséges táplálkozásra is?
Hajaj! Glutén-, laktóz- és cukormentesen étkezem. Sok folyadékot iszom, és rengeteget főzök és sütök. Ez is egy kikapcsolódás a számomra. Az idő múlását én is látom, és mivel nem vagyok a szépészeti beavatkozások híve, ezért inkább mindent megteszek azért, hogy a testem és a szervezetem egészségesen éljen és rugalmas maradjon a bőröm. A táplálkozás is kihat a bőrünkre, fontos mit eszünk és mit nem. Nekem fontos, hogy mindig ápolt legyek, kicsit hiú is vagyok! Havonta járok kozmetikushoz, arckezelésekre, de ezek csakis természetes krémek, masszázsok, amelyek felfrissítik a bőrömet. És persze, amiről már beszéltünk fontos, hogy a lelkem mindig rendben legyen. Ezen sokat dolgozom.
György Horváth Zsuzsa minden nap edz (Fotó: magánarchívum)
Mi a kedvenc ételetek? Ervin is főz veled?
A karantén ideje arra is jó volt, hogy átalakítsuk egy kicsit a táplálkozásunkat. Én január elején fogtam bele egy életmódváltásba, ami azzal járt, hogy fokozatosan csökkentettem a bevitt szénhidrátot, és elhagytam a laktóz- illetve glutén tartalmú élelmiszereket. Ezt a családom nem követi ilyen szigorúan, én viszont azóta is tartom, ezért gyakran előfordul, hogy kétfélét főzünk. Sok mindent azonban becsempésztem az ő étrendjükbe is, például több zöldséget és gyümölcsöt eszünk, mint eddig bármikor. Én nagyon jó helyzetben vagyok, mert a párom imád főzni, szívesen kísérletezik új ízekkel, és sokszor átveszi az irányítást a konyhában. Bármit elkészít, a szülinapi menüm például saját készítésű sushi volt. Az mindannyiunk kedvence! Persze a hagyományos ételeket sem száműztük, a karantén végét például egy bográcsgulyással ünnepeltük meg.
