Bochkor Gábor interjú

Bochkor címmel indul Bochkor Gábor új reggeli műsora augusztus 31-től a Retro Rádión. A rádiós másfél év csend után tér vissza az éterbe, műsorvezetőtársa a szintén gyakorlott rádiós és tévés Lovász László lesz. Bochkor Gábor elismerte, ő lesz a dominánsabb kettejük közül, de biztos benne, hogy műsorvezető-társával jól működnek majd együtt, ennek okairól pedig hosszan meséltek az nlc.-nek.

Három hete derült ki, hogy együtt tértek vissza az éterbe. Ismertétek egymást személyesen, vagy csak emiatt találkoztatok?

Lovász László: Ismertük egymást, de nem volt sok dolgunk együtt. Bocsi egyszer a vendégem volt a Lakástalkshow-ban, akkor beszéltünk kicsit hosszabban, de az egy televíziós műsor volt, nem egy teljesen kötetlen beszélgetés.

Bochkor Gábor: Ahogy Laci mondja. Ő is dolgozott itt-ott, én is, és a Lakástalkshow volt az egyetlen közös pontunk. Érdekes tapasztalat volt, mert mindketten valamiért úgy éreztük, hogy nem sikerült valami jól a felvétel.

LL: Azt hadd tegyem hozzá, nekem utána nagyon sokan írtak, hogy mennyire szerettek téged abban az adásban.

BG: Én is kaptam nagyon jó reakciókat, de mi ettől függetlenül tényleg úgy éreztük, hogy nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Laci fel is hívott másnap, és kérdezte, szerintem mi ennek az oka? Próbáltuk boncolgatni az okokat, de nem jöttünk rá. Egyébként gyakorlatilag ennyi volt a kapcsolatunk, de amikor beszéltünk arról, hogy ki legyen a partnerem a műsorban, mégis beugrott a neve. Felhívtuk, hogy üljön le velünk, azokkal, akikkel esetleg együtt fog dolgozni. Onnan indult egy hosszabb folyamat, ami a mai napig is tart: többször összejöttünk a kisebb stábbal, teljesen kötetlen helyzetekben. Többnyire nálam: medencéztünk, boroztunk, ettünk, szakmáztunk is egy kicsit, így rázódtunk mi össze.

Bochkor Gábor és Lovász László régóta ismerik egymást (Fotó: Retro Rádió)

Ahhoz, hogy működjön egy ilyen műsor, barátoknak kell lennetek, vagy elég a jó viszony?

BG: Szerintem nem szükségszerű a barátság. Több olyan emberrel dolgoztam együtt, aki nem volt a barátom, mégis jól működött a műsor. Az viszont mindenképp szükséges, hogy ismerd a másikat. Pont az az izgalmas, hogy különbözőek vagyunk, más értékrenddel, más élethelyzettel, emiatt például barátkozni nem biztos, hogy tudnánk, de nagyon érdekesek vagyunk egymás mellett a műsorban. Ettől függetlenül nem kizárt, hogy jó barátságot ápoljunk egy-két éven belül, de ez nem feltétele a műsor sikerének.

LL: Felnőtt férfiak vagyunk, tudunk beszélgetni, szerintem sok embernek vannak ilyen ismerősei. Megtaláltuk a közös hangot, teljesen függetlenül attól, hogy van-e korábbi ismerettség kettőnk között, vagy sem.

A hozott témákban egyetértetek?

BG: A műsor szempontjából az lenne a legjobb, ha nem értenénk egyet. Szerintem egy olyan rádióműsor, ahol mindenki egyetért mindenkivel, és azonosak a vélemények, nagyon unalmas lehet. A jó rádióműsor az, ahol vélemények ütköznek, ahol nagyon vehemensen kiállunk az álláspontunk mellett.

A hallgatók, kommentelők véleménye, kíváncsisága mennyire befolyásol titeket? Ha bedobnának többen egy témát, utánamennétek?

LL: Ha érdekes, és a többi hallgatót is érdekli, akkor miért ne? A téma bárhonnan és bárkitől jöhet, ha erről mindkettőnknek megvan a véleménye, akkor jót lehet róla beszélgetni.

BG: A témákat egyrészt az élet adja, másrészt figyeljük a sajtót. Olyan témákkal szeretnénk foglalkozni, ami a hallgatókat is érdekli, vagy érinti. Nagyon nyitottak vagyunk, de nem feltétlenül a kommentelők mentén kell egy rádióműsort orientálni. A kommentelők egy része nagyon gonosz tud lenni, bár én jelenleg nem vagyok közösségi oldal felhasználó. Sok a rosszindulatú ember, akik ennek hangot is adnak. Ha e mentén kezdesz el magadban kételkedni, az nem egy helyes út.

LL: Nagyon jó, hogy mindenkinek van véleménye, és jó, hogy azt gondolják, ennek hangot is kell adni. Az egy másik dolog, hogy egy ponton túl azt hiszik, hogy az a helyes, ami az ő fejükben van, és másnak nem lehet véleménye. Ebből lesz igazából a feszültség, ennek megfelelően kell kezelni.

Gábor, miért nem vagy aktív a közösségi oldalakon? Nem érdekel, vagy nincs rá időd?

BG: Nagyon jól elvagyok a barátaimmal, a családommal és a közeli ismerőseimmel. A sikerélményeket megszerzem a tévében, vagy a rádióműsorban, a hallgatottsági/nézettségi adatok alapján, nekem ennyi pont elég. Sosem volt igényem kitenni magam egy óriási fórumnak, hogy bárki hozzászólhasson ahhoz, amit csinálok, erre én nem voltam kíváncsi. A barátaim és a családom véleménye számít. A másik, hogy annyira lefoglal és függővé tesz egyes embereket, hogy az már bezavar barátságokba, családi életbe, kapcsolatba… Az, hogy az emberek a kapott lájkok és hozzászólások alapján ítélik meg magukat, nem egy jó irány. Ha valaki ebben kezdi el mérni magát, akkor ott nagyon nagy baj van. Ettől próbáltam elzárkózni, és nem is volt rá igényem.

Abban egyetértetek, hogy milyen séma mentén csináljátok a műsort?

BG: A dolog adott, reggeli rádiózom 20 éve, kisebb kihagyásokkal. Nyilván, ma nem úgy rádiózunk, mint annak idején, ez a műfaj is fejlődik. Nagyjából azt fogjuk csinálni, amit eddig is csináltam. Aktuális témákat fogunk interaktív módon tálalni, nem lesz semmi meglepetés.

Szerintetek mennyiben változtak a trendek az utóbbi időben? Mi az, ami régebben fontosabb volt, több embert érdekel, mára pedig valami más vette át a helyét?

BG: A kereskedelmi rádiózás egyik alappillére a zene. A zenei formátum határozza meg, hogy nagyjából milyen közösséget igyekszik az adott rádió bevonzani. A reggeli rádióműsor egy külön „állatfaj”, mert ha rákattannak az emberek, akkor zenei beállítottságtól függetlenül képesek hallgatni. A reggeli műsor gyakorlatilag egy zászlós hajó, ami arra hivatott, hogy beindítsa a rádió motorját reggelente. Én mindig abban hittem, hogy a személyiségek és a vélemény ütköztetése az, ami izgalmas a hallgatónak.

Fotó: Retro Rádió

A kétemberes felállás a legideálisabb ebben a formátumban?

LL: Ha nem egyszerre beszélnek, akkor több embernek is van létjogosultsága.

BG: Sokszereplős. Ez is több lesz, mint kettő. A műsor szerkesztője, a hírszerkesztő néha-néha majd belebeszél, megkérdezzük az ő véleményüket is, ha az adott téma megkívánja. Szerintem a 3-4 fő még akusztikailag értelmezhető, de ha többen vannak, az már átláthatatlan.

Vegyesen fogadták a hírt a hallgatók, miszerint átveszitek a reggeli műsort. Ez ellenetek, vagy a változás ellen irányult?

BG: Ez egy teljesen természetes dolog. Nem volt olyan rádió, ahol mindenki örömmel fogadta az újat, és nem siratta a régit. Legyen is így! Sirassák, ami volt, és örüljenek az újdonságnak. Nyilván vannak utálóim is, akik megszólaltak ebben az ügyben, de ezzel sincs baj.

Rosszul esett, amikor láttátok, hogy mi megy a rádió közösségi oldalán?

BG: Én nem is nagyon láttam, nekem csak mondták, hiszen még nem vagyok fent ezeken az oldalakon. Egyébként már megtapasztaltam ezt korábban. Nem az a dolgunk, hogy meggyőzzük azt a néhány ezer embert, aki esetleg nem fogadta jól a hírt, hanem hogy több hallgatót szerezzünk.

LL: Én természetesnek vettem.

Fotó: Retro Rádió

Van olyan hallgató, néző, aki már a kezdetektől fogva követi a pályafutásotokat?

BG: Több is. Van olyan, akinek még a számom is megvan. Mind álneveken írnak, hogy én felismerjem őket. Van például a Csibés, aki csirkéket fuvarozott egy időben. Ő a kezdetektől kezdve hallgat, megvan neki a számom is, néha elküldi a Bayern München eredményeit, mert tudja, hogy én is nekik szurkolok. Nem tolakodó, teljesen normális. Szerencsére több ilyen van, és hálás vagyok értük.

LL: Nekem elkezdtek írni a Facebookon régi Bumeráng hallgatók, hogy már nagyon várnak minket. Jó érzés volt.

Gábor, amíg nem rádióztál, mivel foglalatoskodtál?

BG: A televíziós forgatások és a lányom kitöltötték a hetemet. Sőt, észrevettem, hogy amikor kérték ismerősök, hogy üljünk le, beszéljünk, akkor nem találtam olyan napot, amikor ráértem volna. A tévézés egy hétből elvisz két napot, a lányommal vagyok három napot, és akkor marad még kettő, amit vagy a baráti társaságommal töltök, vagy elmegyek anyukámhoz…

A korai keléshez hogy lehet hozzászokni? Ez sokakat érdekel!

LL: Ha egy jó dolog miatt kell korán kelned, akkor egy idő után már nem kérdés. Ha valakinek becsöpög a rádió az ereibe, akkor az örök, ezt csak szeretni lehet.

BG: Már megszoktam. Huszonévet keltem 4:15-kor, beleivódott a bioritmusomba. Általában akkor is ilyenkor kelek, ha nem megyek dolgozni.

Bochkor Gábor és Lovász László (Fotó: Retro Rádió)

Amikor kiderült, hogy visszatértek az éterbe, Balázsék megjegyezték a műsorukban, hogy már nagyon várnak titeket. Erről mi a véleményetek?

BG: Az, hogy Balázs nem mond igazat. Mindig cuki akar lenni, és mindig sajnál, amikor elbúcsúzunk, de amikor visszajövünk, akkor nem aranyosan reagál. Szerintem nem boldog attól, hogy mi visszatérünk, de ez nekünk jól esik.

A dolog pikantériája, hogy egy épületben lesztek. Elkerülhetetlen a találkozás.

BG: Ő szokott késni, én pontos vagyok, úgyhogy lehet, hogy nem találkozunk. Azért összefutottunk már párszor, szóval nem lesz baj. Ha mellette van a Vadon Jani, akkor bátor.

A nagy visszatérők:

• Visszatér a képernyőre Hajdú Péter
• Megdöbbentő kijelentést tett Boros Lajos