Csuja Imre: „Végletekről nem beszélhetünk, mert semmi sem csak fekete vagy fehér”

Épp egy forgatásról jön. Jól tudom, hogy a Nagykarácsony című filmen dolgozik?

A Nagykarácsony elcsúszott március végére, mert covidos lett valaki a stábból. Ott még van hátra két napom. Egy portréfilmet forgattunk ma rólam az RTL Klub A Nagy szám című műsorába.

Az RTL Klubon hamarosan egy másik produkciója is elindul, A mi kis falunk ötödik évada. Filmen vagy sorozatban sosem játszott karaktert ilyen hosszan, mint ebben a sorozatban a polgármestert. Másfajta színészi hozzáállást igényel ez az ön részéről?

A feladat lényege az, hogy megjegyezzem, hol tartott a figura. Nézze, ez ugyanolyan színészi feladat, mint a többi. Ha az ember felkészül, akkor nem okozhat nehézséget, hiszen segítenek a színészpartnerek, az operatőr és a rendező is. Tény, hogy ilyen hosszú életű szerepem még nem volt, de erre az ember csak úgy tud készülni, hogy a karaktert ébren tartja magában. Ez a színházban is hasonlóan működik nálam: amíg egy darabot nem vesznek le a műsorról, addig azt is tudom. Addig ébren kell tartani. Ha pedig leveszik, másnap már elfelejtem.

A színházak most épp kényszerszünetet tartanak. Az összes darab szövegét tudja, amit még terveznek újra színpadra állítani?

Hogyne, persze. Maximum előtte két-három nappal újra el kell olvasnom, aztán vissza is jön. Az agy elraktározza a hosszú távú memóriában, és addig ott érnek, amíg nem kezdem el újra használni őket.

Bár nem így történt, A mi kis falunkban a polgármester szerepe olyan testhezálló, mintha önre írták volna. Előfordult már önnel, hogy egy filmes figurát direkt önnek írtak?

Igen, Fazakas Péter Para című filmjében. Ez egyrészt nagy megtiszteltetés, másrészt meg sokkal könnyebb vele bánni, mert érzem, hogy az írók és a rendező szeme előtt az lebegett, hogy azt a figurát minél inkább rám öntsék, és minél könnyebben tudjak belebújni a bőrébe. A legnagyobb dolog azonban az, amikor úgy sikerül megoldani egy színészi feladatot, mintha nekem írták volna. Ilyen volt számomra a Pillantás a hídról, a Falstaff vagy a Tóték című darab. Minden szerepet úgy kell játszani, mintha nekem írták volna.

Nehéz úgy komédiát játszani, ha az ember épp szomorú, vagy nehéz úgy drámát játszani, ha az ember épp teli van életörömmel?

Végletekről nem beszélhetünk, mert semmi sem csak fekete vagy fehér. Ezek a kedélyek, érzések és indulatok folyamatosan áramolnak az emberben, és a karakterekben is. Vegyük példának A mi kis falunk polgármesterét: valamikor drámai helyzetbe kerül, de olyankor is nagyon vicces tud lenni. Attól is lehet komikus egy jelenet, hogy egy karakter mennyire kétségbe van esve, vagy épp szorult helyzetben van. A drámai helyzetek épp úgy tudnak humorosak lenni, ahogy a humoros helyzetek is lehetnek drámaiak.

Ennyi év után próbál beleszólni abba, hogy milyen irányba menjen tovább a polgármester karaktere? Beszélget erről az írókkal?

Nem, ez nem a színész dolga. Az írók pontosak tudják, mi az irány, a színész nem szól bele a koncepcióba, csak eljátssza, amit írnak neki. Persze ettől még nem hagynak engem figyelmen kívül. Az író meg a rendező dolga, hogy történeteket találjanak ki, nem a színészé.

Elképesztő mennyiségű forgatási tapasztalattal rendelkezik. Sosem fordult meg a fejében, hogy beüljön a rendezői székbe? Nem kacérkodott a gondolattal?

Soha nem akartam rendezni. Számomra félelmetes kiállni annyi ember elé és irányítani őket. Iszonyatos felkészülést igényel. Az egy nagyon magányos műfaj, ellentétben a színészettel, ami meg csapatmunka. Olyan, mintha egy jó kosárlabdacsapat tagja lennék: tudom, hol a partnerem és oda dobom a labdát, és ő is tudja, hogy ha visszadobja, én abban a pillanatban ott leszek és számíthat rám.

Sosem érzi azt például egy zöldfülű rendezővel együttműködve, hogy jobban meg tudná csinálni a munkát, mint ő?

Dehogynem, és ilyenkor ezt mindig megbeszéljük. Ilyen szempontból alkotótárs vagyok, csak nem, mint rendező, hanem mint kreatív színész, aki picit tudja magát rendezni és egy-egy jelenet kapcsán vannak ötletei. Ez természetes, hiszen ez egy közös munka.

Pont pár napja beszélgettem az Örkény társulatának egy másik tagjával, Für Anikóval, aki egy nagy családként írta le az Örkény Színházat. Ilyenkor ez költői túlzás, vagy ön is úgy gondolja, hogy ez a társulat tényleg úgy működik, mint egy család, ahol bármilyen problémát meg lehet beszélni a többiekkel?

Teljesen igaza van Anikónak. Annak ellenére, hogy nem nagyon járunk össze, tényleg úgy működünk, mint egy nagy család. Nagyon figyelünk egymásra, nagyon szeretjük és tiszteljük egymást. Mindenki odaadja a saját maga pluszát, nem csak azt, ami kötelező.

Az, hogy nem járnak össze nagyon, azt jelenti, hogy az ön baráti köre nem a szakmából kerül ki?

Nézze, én annyira el vagyok foglalva a családommal meg a három unokámmal, hogy alig-alig van időm, és azt is úgy kell kiszakítani. Nincs nekünk időnk nagyon barátkozni. Persze van néhány barátunk, akikkel tartjuk a kapcsolatot. Nekem a feleségem a legjobb barátom, de azt hiszem, ezt már sokszor elmondtam. Nem fér bele ebbe az őrületes hajszába, hogy mi nagy baráti társaságokba járjunk. Ha elkezdenénk, ez azt jelentené, hogy minden hétvégén minden péntek-szombat-vasárnapra jutna egy valahová menés, vagy épp valakik jönnének hozzánk. Annyira sok embert szeretünk, és minket is olyan sokan szeretnek, hogy ha minden meghívást elfogadnánk és mi is meghívnánk azt a sok kedves embert, akik közel állnak hozzánk, akkor az életünk egy folyamatos bulizássá válna. (nevet)

Volt olyan szakasza az életének, amikor sokat bulizott?

Kicsiben igen, amikor még vidéken játszottam. Ott több idő volt erre, még disznóvágásra is eljártunk. Sose voltam nagy bulizó, de Debrecenben meg Pécsett azért olykor eljártam, ha volt mondjuk egy évadnyitó társulati buli a hegyen egy borospincében, ahol főztünk meg jó borokat ittunk. Vidéken valahogy több ideje van az embernek.

Megfordult a fejében, hogy valaha is másik társulathoz szerződjön?

Én innen akarok nyugdíjba menni, már ha egyáltalán egy színész nyugdíjba tud menni.

El tudja képzelni magát nyugdíjasként?

El tudom képzelni magam nyugdíjasként, de az már nem valószínű, hogy meg is tudom csinálni. (nevet) Inkább azt tartom elképzelhetőnek, hogy egy picit kevesebbet dolgozom majd, ha eljön az ideje.

A színészi hivatás mellett a kertészkedés és a borászkodás a hobbija. Van még valami, amivel szívesen foglalkozna, ha lenne rá ideje?

Ejtőernyőzni nem akarok (nevet), és repülőgépet se akarok vezetni. Ha hoz valami érdekeset az élet, abban szívesen részt veszek.

A mi kis falunk stábjára is tud családként tekinteni, vagy egy sorozat forgatása ilyen szempontból nagyon más, mint egy színházi társulat?

Ott is igaz, hogy olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Mi is mindig várjuk, hogy folytathassuk a munkát, de a lényeg az, hogy a közönség is várja, hogy a képernyőn legyünk. Sztorizunk, viccelődünk, ugratunk a forgatásokon. Jó hangulatban készül, és ez szerintem látszik is rajta. Jó hangulatban jó dolgozni, és ez itt megvan, mint ahogy sok más filmben is megvolt, amiben szerepeltem.

Elgondolkodott már azon, mi lehet A mi kis falunk sikerének titka, vagy jobb, ha az ember nem gondolkodik el ezen?

Már sok filmmel kapcsolatban feltették nekem a kérdést, és valahogy mindig ugyanoda lyukadunk ki: az emberek szeretnek másokon nevetni, és ezt most nem rossz értelemben mondom. Bennünk van az irónia, az önirónia, meg a legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység. (nevet) Gyarló ember nézi a gyarló ember szemével a gyarló embereket, és ez sok derültségre ad okot önmagunk és a külvilág számára is.

Hogyan viseli ezt a színház nélküli időszakot? Van annyi forgatás, ami azért kielégíti valamennyire a színészi étvágyát?

Szomorúság van bennem a rohadt Covid miatt. Nagyon szomorúvá tesz, hogy zárva vannak a színházak. Olyan szempontból viszont jó, hogy elő tudom készíteni a talajt a kertben a tavaszi veteményesnek, fákat, bokrokat ültettünk, szabad levegőn vagyunk, fát vágunk, fűrészelünk. Igyekszem aktív maradni a kényszerpihenő idején is.

Szeretné, hogy az unokái közül valaki követné a pályán? Érdeklődnek már egy kicsit a színészet iránt? Meg szokták önt nézni?

Televízióban megnéznek, és mondják is, hogy „Jé, ott a papa!”, de nem látom még rajtuk, hogy bármelyikük is a színi pálya felé orientálódna. Szerintem még korán van még kicsit ehhez. Terelgetni nem akarom őket semerre sem, de ha észrevesszük, hogy valamelyiküket majd érdekli a dolog, támogatni fogjuk őt a magunk módján. De ehhez ott vannak a szüleik is. Ha verset kell mondani, akkor most is segítünk a nagymamival.

Jól tudom, hogy a szülei még élnek? Mesélne arról, milyen mostanában a kapcsolatuk?

Igen, még mindketten élnek. Örülnek neki, hogy idáig eljutottam. Nagyon idősek már, nem tudnak kimozdulni, így a színpadon sem tudnak már megnézni. Mi szoktuk meglátogatni őket, de a Covid miatt mostanában sajnos nem nagyon megyünk, nehogy vigyük magunkkal a vírust. Télen pár órára tudtunk hazamenni, amikor pont nem volt annyira berobbanva a járvány. Ahogy vége lesz, megyünk hozzájuk látogatóba. Szoros a kapcsolatunk, telefonon 3-4 naponta beszélünk, de néha akár mindennap is. Attól függ.

A filmes pályája kezdeteként általában a Hosszú alkony című filmet szokta megjelölni, de már jó néhány filmben megfordult azelőtt is. Azokat a filmeket nem tartotta olyan fontosnak?

Ezek azért többnyire nagyon pici szerepek voltak. A második fokozatot nálam az jelentette, amikor a Kisvárosba félévente visszahívtak egy-egy rosszfiú szerepre. Azokat nagyon szórakoztatónak találtam. Azért szoktam Janisch Attila filmjét emlegetni, mert az volt az első nagyobb epizódszerepem egy filmben.

Szórakoztatóbb rosszfiúkat játszani, mint jófiúkat?

Viccesnek találtam, hogy a karrierem egyik szakaszában annyi gengsztert kellett játszanom. Nem jobb ez, mint jófiúkat játszani, de akkoriban érdekesnek találtam, hogy sokszor hívtak ilyen szerepekre. Mostanság már nem kapok ilyen szerepet, már nem az a világ van. Mostanában már bácsiszerepekre hívnak. (nevet)

Az Üvegtigris óta szokott néha kismotorra ülni?

Én inkább autós ember vagyok.

Ha olvasnál még sztárokkal készült interjúkat:

• Bodrogi Gyula: „Hazudni nem tudok. Ahhoz nincs képességem”
• Dobos Evelin: „Bármilyen helyet otthonná tudok varázsolni”
• Józan László: „Hogy milyen vagyok, ha szerelmes vagyok? Romantikus, aki olykor-olykor szereti meglepni a másikat”