Boronkay Péter a paralimpiára készül, méghozzá elképesztő kitartással, már hajnali hatkor edzeni szokott, és ahogy mondja, neki nem okoz gondot a korán kelés, hiszen gyerekként kezdett sportolni. Ez pedig fegyelemre nevelte.
„Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy így születtem, hogy hiányzik a bal alkarom, és gyógytornász javasolta annak idején, hogy kezdjek el sportolni. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, elkezdtem fogyatékos-sporttal foglalkozni, tetszett, hogy van külön sérült gyerekeknek is úszóverseny, és mint a legtöbb triatlonos, én is úszóként kezdtem a pályafutásomat” – kezdte a sportoló, aki úgy érzi, a testi állapotának csak köszönhet.
„Egy olyan családba nőttem fel harmadik gyerekként, ahol két nővérem van, két ép nővérem van, és amikor megszülettem, édesapám első reakciója az volt, hogy ‘huh, ez végre egy fiú!’, és amikor édesanyám mondta, hogy hiányzik a gyereknek egy keze, akkor édesapám csak azt mondta, hogy jó, este nyolcra bent vagyok a kórházban. Őt ez kábé ennyire érdekelte és ezt is vitte tovább az életem során. Nem foglalkoztak azzal, hogy hátrányom van. Ezt hoztam magammal, hogy a hátrányomból előnyt kovácsolok, és nemcsak a sportban, hanem az élet más területein is.”
A sikeres paratriatlonista szociális munkásként dolgozott a profi sport előtt, állami gondozott gyerekekkel és fogyatékos gyerekkel is foglalkozott, négy éven át egy drogambulancián dolgozott, ahol kábítószer-problémákkal küzdő fiataloknak igyekezett segíteni.
„Mindig ezeknek az embereknek, akik sérültek, vagy hátrányból induló embereknek volt egy példa, hogy ott a Péter, aki meg tudta csinálni és másik oldalról is meg tudtam közelíteni a dolgot. Arra mindig figyeltem, hogy a sport mellett mindig képezzem magam, és tanuljak.”
A lelkileg megterhelő munkákban az segítette Pétert, hogy mindig igyekezett egy támogató, pozitív közeget kialakítani maga körül, akiknek van jövőképük. Ezzel a háttérrel már könnyebben tudott váltani, és csak a sporttal foglalkozni. Jelenleg átlagban napi két edzése van, ami négy-öt óra, néha heti húsz óra csak ezzel megy el.
„Emellett még otthon van a család, ugye, ahol szintén meg kell állni a helyemet. (…) Nem olyan rég, tél végén derült ki, hogy a második gyerekünk is kisfiú lesz. Én csak fiút tudok, hát na! Amúgy mondtam Katának, a feleségemnek, hogy addig gyártjuk, ameddig nem lesz egy lány” – tette hozzá viccesen a sportoló.
mmm