Az egykori Spice Girl, Mel B szerint nagyon nehéz újra bízni egy bántalmazó kapcsolat után

Ez egykori Spice Girls tag korábban a Brutally Honest, vagyis Brutálisan őszinte című új önéletrajzi könyvében vallott először toxikus házasságáról, a filmproducer Stephen Belafonte-val, aki hosszú évekig bántalmazta.

A 45 éves énekesnőnek ez volt a harmadik házassága, korábban Peter Andre-val járt, majd később Jimmy Gulzar táncossal, akivel 1998-ban összeházasodtak. Tőle született első gyermeke, Phoenix Chi. ám 2000-ben elváltak, eztán Melanie-nak Eddie Murphyvel volt kapcsolata, akitől megszületett második gyermeke, Angel Iris.

2007-ben aztán hozzáment Stephen Belafonte producerhez Las Vegasban, és 2011-ben megszületett közös gyermekük, Madison. A pár 2016-ban véget vetett házasságuknak, akkor már tudható volt, hogy Belafonte fizikailag bántalmazza az énekesnőt.

Idilli pár, pokoli mindennapok

A házasságuk közel sem volt olyan idilli, mint ahogy azt maga az énekesnő is prezentálta sokáig a közvélemény felé. Brown ugyanis, mint ahogy az jellemző a bántalmazott nőkre, kifelé azt mutatta, minden rendben van a magánéletében. A Guardian cikkéből is kiderül, hogy az újságírónak, aki a mostani, friss interjút készítette vele, 2014-ben a kilúgozott valóságot mondta el. „Amikor 2018-ban beszéltem vele, elnézést kért és beismerte, hogy mindezt egy rakás hazugság volt – ez volt az egyetlen módja annak, hogy leplezze a szégyenérzetét, és ami még fontosabb, hogy túléljen” – írja a cikkben az újságíró. Simone Hattenson.

Brown azt is bevallotta neki– ez is jellemző a bántalmazottakra –, hogy félt elmondani a környezetének az igazságot, attól aggódva, hogy nem hisznek majd neki. 2018-ban aztán megtört a jég, és a Brutally Honest című önéletrajzi könyvében részletesen írt a fizikai, szexuális, verbális és pénzügyi visszaélésekről, amelyeket a házasságban el kellett viselnie.

A könyv óta nem sokat hallani az énekesnőről, saját bevallása szerint az elmúlt három évben kevés ideje volt a zenére és a televíziózásra, leszámítva a Spice Girls turnét és a The Masked Singer tehetségkutató show-t, amelyben zsűritag volt. Karrierje helyett saját magával és a családjával való kapcsolat újjáépítésére koncentrált. Mindemellett elkezdett dolgozni egy segélyszervezettel, és a családon belüli erőszak ellen kampányol. Nemrégiben készített egy négyperces filmet is, amely szintén a családon belüli erőszakról szól. A rövidfilm a Szerelemnek nem szabad fájnia címmel jött ki. és a WHO kijózanító statisztikájával zárul, amely szerint:

 a világon minden harmadik nőt fizikai vagy szexuális erőszak ér a párkapcsolatában.

Szomorú tény az is, hogy a legtöbb bántalmazott kér segítséget a környezetétől, de a mai napig elő szokott fordulni, hogy bagatellizáló reakciókat kapnak, még azoktól a hivatalos szervektől is, akiktől valós segítséget remélt. Gyakori, hogy nem hallják meg a segélykérésüket, egyedül hagyják őket a szörnyű valóságukkal. Érthető, ha Brown is félve a környezet reakciójától, úgy érezte, egyedül van a saját poklában, és mint sok más kapcsolati erőszak áldozata, meg volt győződve arról, hogy senki sem fogja megérteni, hogyan került ebbe a helyzetbe. Csak akkor változott meg ez benne, amikor egy leeds-i menedékhelyen találkozott sorstársakkal. „Körülbelül 20 nő ült egymással szemben  a földön, és mindannyian elmondtuk a történetünket”– mesélte a Guardiannak.

A 45 éves énekesnő bevallotta, hogy mielőtt hozzáment a férjéhez, nem sokat tudott a családon belüli erőszakról, gyermekkorában nem tapasztalt hasonlót, és korábbi kapcsolataira sem volt jellemző a toxikus légkör. Édesanyja hét gyermek egyike, így Brown nagynénik, nagybácsik és unokatestvérek körében nőtt fel, szeretet és egészséges kapcsolatok vették körül. Az élet furcsa fintora, hogy a gyermekkori otthona mellett egy olyan menedékház állt, ahol később maga is megfordult, mint áldozat, mégsem tudta, hogy miért vannak ott a nők gyermekeikkel. Csak nemrégiben kezdett el gondolkodni a régi menedékházon és egy fiún, akit onnan ismert.

„Sosem értettem, miért volt Billy csak két hétig ott” – mondta, hozzátéve, azzal ugyan tisztában volt, hogy ez egy olyan ház, ahová a nők el tudnak bújni, de csak a saját fájdalmas tapasztalatai ébresztették rá, hogy valóban mi elől menekültek a házban élő anyák és gyermekeik.

Nem ismerte fel az apró jeleket

Brown története klasszikus példája azoknak az eseteknek, amikor a nő mit sem tud a bántalmazás természetrajzáról, így a gyanús, intő jeleket sem veszi észre a kapcsolat elején. Brown is sokáig azt hitte, minden csodálatos kettejükkel, nem figyelt fel az apró manipulációkra, de nem is hallott korábban arról, mik a jellemzői egy bántalmazó viselkedésének, milyen eszközöket használnak például a lelki terror során. Így azt sem vette észre, hogy a  férfi  ugyan nem explicit utasításokkal, de elérte már viszonylag korán, hogy olyan ruhákat hordjon, amilyeneket látni kívánt rajta. Brown szerint ragaszkodott a férje ahhoz, hogy csak bizonyos színeket viseljen. „Az első évben, amikor otthagytam a férjemet, csak fehéret hordtam, mert úgy éreztem, ezzel is tisztítom magam. És volt egy másik oka is. A vele eltöltött 10 év után nem tudtam már, hogy milyen szín tetszik nekem, hiszen ezeket a  döntéseket sokáig elvette tőlem” – mesélte.

Ez a viselkedés egyébként nagyon gyakori: a bántalmazó elkezd egyre több dologban irányítani, és még ha a partner hangot is ad a kifogásainak, általában frappáns magyarázatokat kap, miszerint ő csak segíteni akart, csak jót akart. Az esetek többségében az áldozat végül azt hiszi, vele van a baj. Mindeközben elejét veszi a lelki terror is, a másik kibillentése, már ami az önbizalmat, az önbecsülést illeti. Ezek általában mindennapos kritika formájában történnek, nem mindig egyértelmű módon, gyakran humorba csomagolva kapják a nők, de ahogy haladunk előre az időben, egyre gyakoribbak a lealacsonyító, egyértelműen degradáló mondatok.

Szégyen és önmarcangolás

Ahogy az meg szokott történni az ilyen kapcsolatokban, Brown önbecsülése is darabjaira hullott az évek során, és egyre inkább saját maga ellen fordult „Akkora öngyűlöletet éreztem. Olyan sok embernek hazudtam. Aztán nagyon dühös lettem, hogy 10 évig hagytam, hogy megússza mindezt” – mesélte, hozzátéve, hogy ma már tudja, hiba volt figyelmen kívül hagyni Belafonte előző partnerének figyelmeztetését, miszerint korábban őt is bántalmazta a férje. „Az akkori férjem azt mondta:„ “Ó,  de hát ő őrült’ És annyira meggyőző volt. Hittem neki”

Mint sok nő, Brown is szégyellte, ami történt vele, szégyenét pedig fokozta, hogy egykor a Spice Girls-ben ő volt a Scary Spice, aki magabiztosan üvöltött a leopárdmintás ruháiban, ő volt az erős, független nő. Egészen addig, amíg Belafonte be nem sétált a képbe.

Jellemző ugyanis, hogy minél több energiát tett egy nő egy kapcsolatba, és minél többet szenvedett miatta, annál nehezebben nehezebben lép ki belőle. És itt el is érkeztünk a miért marad? kérdéskörhöz, amit gyakran tesz fel a környezet, ha kapcsolati erőszakról értesül. De korántsem arról van szó, hogy ezeknek a nőknek meg se kottyan egy verés , hanem sokkal inkább arról, hogy félelemben élnek, mindemellett hisznek vagy reménykednek a bántalmazó bűnbánó ígéreteiben. Gyakran anyagilag is függnek házastársuktól, nincs hová menniük, vagy félnek, hogy a partnerük bosszút áll, ha elhagyják. Utóbbitól jogosan tartanak, hiszen a bántalmazott nők számára a statisztikailag legveszélyesebb időszak a válás vagy szakítás után kezdődik.

Ezekből az okokból globális átlagban a bántalmazott nők 1–8 alkalommal térnek vissza az agresszorhoz, mire végleg el tudnak tőle szakadni. Brown is hétszer próbált kilépni a kapcsolatból, de mivel mindent a férfi irányított és felügyelt, egyszerűen nem látta a kiutat, és önbecsülés híján, nem érezte úgy, hogy egyedül talpra tudna állni.

Mind gazdaságilag mind fizikailag ki volt szolgáltatva a férfinak, mindeközben mentálisan is szétesett: alkohol és drogfüggővé vált, sőt, már az öngyilkosság foglalkoztatta.

Az utóbbi sajnos nem ritka azoknál a nőknél, akik nem kapnak segítséget, és úgy érzik, nincs más mód véget vetni a mindennapi pokolnak. Egy amerikai tanulmány eredményei azt mutatják, a női öngyilkosságok legfontosabb tényezője a családon belüli bántalmazás. Ebben a felmérésben a nők öngyilkossági kísérleteinek 65 százalékát az azt követő hat hónapban követték el, miután a kórházba bejelentkeztek az aktuális vagy korábbi partnerük által okozott sérülések ellátására. Egy brit kutatás – amelyet egy menedékházakat üzemeltető alapítvány készített több mint 3500 kliensével  – eredményei szerint a megkérdezettek 24 százaléka érzett öngyilkosságra való késztetést, 18 százaléka pedig tervezte, hogy véget vet az életének. 

Az egykori Mel B önéletrajzi regényében is leírja, hogy a férjétől öngyilkossággal próbált megszabadulni. Ez még 2014-ben történt, amikor a brit X-Faktor zsűritagja volt. A nézők csak azt látták, hogy végzi a dolgát, jókedvű, ám a háttérben sötét események zajlottak.

Annyira reménytelennek látta a helyzetet, hogy 200 pirulát vett be azért, hogy az élete kioltásával végre kiszabaduljon a férjével való kapcsolatából. 

„A hírnév és a csillogás mögött érzelmileg sérült voltam, eltávolodtam a családomtól, rondának éreztem magam, és azt gondoltam, a férfi, aki egyszer azt ígérte nekem, hogy mindig szeretni és védelmezni fog, gyűlöl engem” – írta a könyvében.

Végül sikerült a válás, de a férfi, mint a bántalmazók nagy százaléka, csak nehezen engedte el az énekesnőt, többek között szexvideókkal zsarolta, hogy végül a különélésre ne kerüljön sor. 

Nehéz felépülés

A cikkben arról is vall Brown, hogy hiába vált el, a lelki felépülés csak nehezen jött el.

Kérdésessé vált egy ponton az is, hogy a gyermekeinek tud e felelősségteljes anyja lenni, egy munkavállalója a nyilvánosság előtt vallott arról, hogy a kábítószer és az alkoholfüggősége miatt sokszor agresszív a gyerekeivel. 2018-ban pedig Dujuan Thomas modell jelentette fel Mel B-t, mert a divatbemutató után kétszer mellkason ütötte őt. Az agresszivitás egyébként megjelenhet a bántalmazottak viselkedésében is mások irányába, gyakori például, hogy a bántalmazott gyerekek felnőve maguk is agresszorok lesznek.

A mostani interjújában állítja, mára sikerült regenerálni a lelkét, letette a drogokat, és túl van traumafeldolgozás nehezén, ám nem nagyon tud bízni a férfiakban. Azt mondja, nem tudja elképzelni, hogy valakivel együtt legyen, hacsak nem ismeri őt régóta, így talán biztos lehet a felől, hogy az illető nem válik szörnyeteggé a négy fal között.

Kapcsolódó

• Ma már nem mondanám azt rá, hogy áldozat, azt mondanám, hogy egy erős nő (x)
• „A karantén alatt nem tűnt el a családon belüli erőszak, csak nem látunk rá”