Salma Hayek: „Az a szabály, hogy sosem töltök két hétnél többet a családomtól távol”

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd eljön a pillanat az életemben, amikor Salma Hayekkel egy olaszországi ristorantéban a menopauzáról fogok beszélgetni, mégis ez történt velem még 2019 tavaszán, amikor lehetőséget kaptam, hogy meglátogassam őt a Sokkal több mint testőr 2 trieszti forgatásán. Amikor megérkezem az olasz város árnyékos belvárosának szűk utcáira, épp egy akciójelenetet vesznek fel, és nem Salmát pillantom meg először, hanem a kaszkadőrét, aki Samuel L. Jackson kaszkadőrével együtt épp a monitorhoz sétál, hogy ellenőrizze a rendezőnél, rendben ment-e a felvétel. Bár a kaszkadőrök arcra egyáltalán nem hasonlítanak az általuk helyettesített színészekre, ez egyáltalán nem baj, mert csak a távolról, illetve hátulról felvett jeleneteknél van dolguk, alkatra pedig hihetőnek tűnik a dolog.

Az újságíróknak egy rövid utcácska jut a várakozásra közvetlenül a rendező monitorjai mögött, így végig lehet kísérni a munkát, sőt egészen közelről lehet élvezni Ryan Reynolds, Samuel L. Jackson vagy épp Salma Hayek társaságát, de azért akad egy szabály: nem szabad őket zavarni azzal, hogy megszólítjuk őket. Beszélni csak akkor lehet, amikor a sajtós odajön, és azt mondja, hogy kezdődhet az interjú. Salma Hayek az idő nagy részét egy, a forgatás kedvéért kiürített ristorante teraszán tölti, sorra egymás után gyújt rá a cigarettákra, és rengeteget telefonál, valamint egy mini laptopon a leveleit intézi. Egy idő után neki is feltűnik, hogy a szokásosnál többen bámulják őt – bár nyilván ehhez részben már hozzászokott –, és amikor a mellette ülő asszisztensét megkérdezi, hogy kik ezek, és felvilágosítják őt, hogy újságírók, egy félhangos „fuck” hagyja el a száját, amit én még pont meghallok. Ezek után nem számítok semmi jóra, de amikor egy órával később behívnak a ristorantéba, mivel Salmának (a nevét mindenki Szelmaként ejti körülöttem) most van ideje interjút adni, nyomát sem látom a kedvetlenségnek. Végtelenül kedves, közvetlen: egy igazi profi.

Úgy tudom, a folytatás a családról szól. Családias érzés visszatérni egy második rész forgatására?

Így van, és ez még úgy is igaz, hogy az első részben mindössze két napot forgattam, most pedig az enyém az egyik főszerep. Az első részben inkább csak egy nagyobb cameóm volt. Jó barátok vagyunk Ryan feleségével (Blake Lively, színésznő – a szerző), sokszor látjuk egymást és ő kért meg annak idején, hogy ugorjak be az első filmbe. Hiába volt egészen apró a szerepem, mindenkinek feltűnt, hogy milyen jók vagyunk együtt Sammel (Samuel L. Jackson, a film másik főszereplője – a szerző), és innen jött az ötlet, hogy érdemes lenne engem a második részben nagyobb szerepben visszahozni. Tetszett ez a családi összejövetel tematika, már csak azért is, mert a családi összejövetelek nem mindig kellemesek. (nevet) Lehet, hogy ismerősnek érzed a helyzetet és az embereket, de ez még nem jelenti azt, hogy az élmény kellemes lesz. Mi hárman egy jó kis család vagyunk együtt.

A két napból hány nap lett a folytatásban?

Nem is tudom, mert szinte végig forgatok. Alig néhány szabadnapot kaptam.

Annyira nagyot léptél előre, hogy még a film címében (az angol cím pontos magyar fordítása a Bérgyilkos feleségének testőre lenne) is megjelensz…

Ez egyelőre csak egy munkacím, nem tudni, hogy ez marad-e a film címe akkor is, amikor majd bemutatják a mozikban. Fogsz majd beszélgetni a producerrel is, mondd meg neki, hogy tartsa meg a munkacímet. (nevet)

Hogyan változott a szereped a folytatásban?

A férjem, Darius nagy bajba keveredik, ezért elmegyek összeszedni Bryce-t, hogy a segítségét kérjem. Ez persze csak ahhoz vezet, hogy mi hárman még ennél is nagyobb bajba keveredünk. Kiszabadítjuk Dariust, majd együtt esünk újra fogságba, és hármunknak együtt kell valahogy kimásznia a slamasztikából.

Amikor az első rész megjelent, gondoltad volna, hogy ez a kis szerep ennyire emlékezetes lesz a nézők számára?

Erre nem lehet számítani, ugyanakkor nagyon örültem, mert eleve azzal győztek meg, hogy azért van rám szükség, mert ennek a nőnek felejthetetlennek kell lennie, különben a film nem fog működni. Az ő kiszabadítása áll a cselekmény fókuszában, és ha ő nem elég karakteres és emlékezetes, a nézőket nem fogja érdekelni. Már önmagában az is bóknak számít, hogy azért keresik meg az embert, mert úgy gondolják, hogy egy kis szerepben is emlékezeteset tud alakítani. Eredetileg például a karakterem ír származású volt, de szabad kezet kaptam és úgy formálhattam őt a saját képemre, ahogy csak akartam, és ők segítettek nekem ebben. Nagyon ritka, hogy az ember egy ilyen kis szerep eljátszásában ekkora szabadságot kap. Ilyen esetben általában az történik, hogy az ember jön, elmondja a megtanult szöveget a forgatókönyvből, búcsúzik és megy is tovább. Nos, a Sokkal több mint testőr esetében nem ez történt. Szerencsére Patrick (Patrick Hughes, rendező – a szerző) szerette az ötleteimet és sokat nevetett rajtuk. Az meg már csak szerencse kérdése volt, hogy pont Londonban forgattak, közel a lakhelyemhez, ugyanis egy kétnapos munkáért azért nem repültem volna túl messzire.

Mi az, amit te adtál hozzá a karakterhez, és mi az, ami már eleve ott volt a forgatókönyvben?

Ez már évekkel ezelőtt volt, ezért kissé összemosódik bennem. Arra biztosan emlékszem, hogy az én találtam ki, hogy legyen egy cellatársam. Amikor előhozakodtam az ötlettel, Patrick megkérdezte, hogy a szövegeit is megírom-e, mire én azt feleltem, hogy nem kell aggódni, mert nem lesz szövege. „Akkor miért kell neked cellatárs?” – kérdezett vissza meglepve, amire én azt mondtam, hogy azért, mert vicces lesz. Továbbra sem értette, ezért elmagyaráztam neki, hogy nehéz megmutatni egy erős személyiséget, ha éppen egyedül ül egy cellában. Leginkább olyankor látszik meg, hogy valaki milyen személyiség, ha egy másik emberrel kerül interakcióba. Ha nincs cellatársam, akkor csak egy nő vagyok, aki arra vár a cellájában, hogy kiszabadítsák őt. Kellenek az interakciók, hogy a nézők jobban megismerhessék a karaktert. Csak így lehet megmutatni a karakter erejét és őrületét. Szerencsére Patrick bízott bennem, és engedte, hogy a saját fejem után menjek.

London után most nagyrészt Horvátországban forgatsz…

Ezúttal is forgattunk Londonban, ott kezdtük a munkát. Onnan jöttünk át Horvátországba, majd most néhány napra átruccantunk Olaszországba is. Londonban élek, de szerencsére Horvátország és Olaszország sincs messze onnan. Amikor munkát vállalok, fontos szempont számomra, hogy ne kelljen túl messzire utaznom otthonról, és a családom közelében lehessek. Az a szabály, hogy sosem töltök két hétnél többet a családomtól távol. Tudom, hogy ez erősen behatárolja, hogy milyen munkákat vállalhatok, és milyen projekteken dolgozhatok, de rájöttem, hogy ez fontos számomra. Horvátország olyan kellemes hely áprilisban, hogy ezúttal nagyon könnyű dolgom volt, mert a családom is velem tartott, így kivételesen meg tudtam szegni a „nem forgatok két hétnél többet a családomtól távol” szabályt.

Manapság egyre több nőközpontú film és blockbuster készül. Örülsz ennek a tendenciának? Szerinted ennek köze lehet a #metoo mozgalomhoz, és ahhoz, amit akkor te is elmondtál?

Sokáig nem akartam elhinni, hogy a filmipar vezetői mennyire buták, mert egyszerűen képtelenek meglátni, hogy mekkora üzlet rejtőzik a nőkben. Évtizedes berögzülések alapján születtek a döntések, és nem kutatták eléggé, mivel tudnák a mozikba csábítani a nőket. Ezek a mozgalmak sokat segítenek abban, hogy a nők jobban éljenek a világban, jobban bánjanak velük és egyenlő fizetést kapjanak a férfiakkal, de azt gondolom, hogy az egyre több nőközpontú film inkább annak köszönhető, hogy végre rájöttek arra, hogy a nők egy hatalmas piacot jelentenek, amit eddig nagyrészt parlagon hagytak. Hiába protestálunk, attól még nem adnának egy csomó pénzt női filmekre: azért adnak, mert ez egy jó piac, erős vásárlóerővel. Korábban egyszerűen nem értették, hogy nézőként a nők mire vágynak, ezért volt az első reakciójuk a korrigálásra az, hogy csináljunk nekik ugyanolyan filmeket, mint a férfiaknak, csak legyenek nők a főszereplők. Most jön a következő lépés, amikor már tényleg elkezdenek figyelni arra, milyen filmek kellenek a nőknek. Olyan sokáig negligálták a női közönséget, hogy bőven lesz mit mesélni nekik. Izgalmas idők jönnek, ahol az életet végre új perspektívákból is meg lehet mutatni a filmekben. Új hangok, új projektek jönnek, mert azt vettem észre, hogy egyre több film hasonlít túlzottan egymásra. Jót tesz majd a mozinak, ha változatosabb lesz a kínálat, valamint a nők és férfiak közti együttműködés is új szintre emelkedhet. Más lesz a dinamika férfiak és nők között, amikor a nők fontosabbá válnak.

Ebben a filmben ez hogyan jelenik meg?

Az akciófilmek nem sokat változtak, és ez a film is a régi tradíciókon alapul. Ugyanakkor látni kell, hogy az első rész még két férfi közti dinamikára épített, és ez a felállás ezúttal egy háromszögre cserélődött, ahol fontos szerep jut egy nőnek is. Próbáltam belevinni valami újdonságot. Önmagában a tény, hogy 52 éves nő vagyok (az interjú még 2019-ben készült – a szerző) és mégis főszerepet játszom egy nagy költségvetésű akciófilmben, előrelépésnek és újdonságnak számít. A film már ezzel is állít valamit. Ráadásul a történetben szó esik a klimaxról is, ami azért nem számít szokványos beszédtémának az akciófilmekben. Ezt például én adtam hozzá a forgatókönyvhöz. Fantasztikus, hogy benne lehet a filmben, és tényleg nagyon vicces.

Egyfajta küldetés számodra, hogy beszéljünk a menopauzáról?

Nem az, csak ez is hozzátartozik egy nő életéhez. Igazi, lehet róla viccesen beszélni: ez az élet. De nem tartozik a céljaim közé, hogy minden filmemben a klimaxról beszéljek. Pedig lenne róla mit mondani, mert egy nagyon komplex kérdés, több szakasza van és sokáig meghatározó egy nő életében.

Ugyanannyit káromkodsz, mint az első részben?

Többet.

Mi a kedvenc káromkodásod a filmből?

Mivel Sam Jackson feleségét játszom, az a minimum, hogy nekem is mesterien kell mondanom a motherfuckert. Az első filmben az volt a kihívás, hogy hihetővé kellett tennem egy házasságot/szerelmet egy olyan emberrel, akivel a filmben nem vagyunk együtt láthatók. Mivel tudtam, hogy Sam Jacksonról van szó, biztos voltam abban, hogy sokat fog motherfuckerezni, és ezért én is mondtam, csak éppen az angol mellett spanyolul is. És ez működött.

Egy akciófilm számos kaszkadőrmutatvánnyal jár együtt. Van néhány, amit kaszkadőr nélkül kellett megoldanod? Úgy tudom, annak idején Robert Rodrigueztől tanultad, hogy minden kaszkadőrjelenetet magadnak kell csinálnod.

Ó, az egy hazugság volt. (nevet) Persze, csinálok kaszkadőrjeleneteket, de azért messze nem az összeset. A helyzet az, hogyha mindet magam szeretném csinálni, akkor sem lenne lehetséges. Egyszerűen nincs rá idő. Egy forgatás időbeosztása nagyon szigorú, nincs idő arra, hogy egy színész mindent maga csináljon. Amikor forgatok a stábbal, velünk egy időben a második stáb is forgat valahol, és nyilván nem tudok egyszerre két helyen lenni.

Az előbb pont itt sétált el mellettünk a kaszkadőröd.

Igen, mert ebben az akciójelenetben őt lehet majd látni olyankor, amikor a karaktert csak hátulról mutatják. Sokat segít, hogy tud engem helyettesíteni, mert a nap gyorsan lemegy, és utána már nem tudunk tovább forgatni. A kaszkadőrök időt spórolnak a stábnak. Tegnap például késő éjszakába nyúlóan forgattunk, és a kaszkadőröknek köszönhető, hogy egy keveset azért tudtam aludni.

A karaktered teli van tetoválásokkal. Ezeket napról napra újra felteszik rád?

Sajnos egy idő után lejönnek maguktól, bármennyire is vigyázok rájuk. Újra meg újra fel kell tenni őket, van úgy, hogy napjában többször is. A maradékot is le kell szednem magamról, és imádom, ahogy beleragad a hajamba vagy épp a karomon lévő apró szőrszálakba.

Van köztük saját tetoválásod is?

Nincs a testemen tetoválás, de filmekben már előfordult korábban is, hogy tettek fel rám tetoválást. Most csak ugyanazokat a tetkókat kaptam meg, amiket már az első rész során is feltettek rám.

További izgalmas interjúk az nlc-n:

• “Sok koncentrációs táborban dolgozónak olyan volt ez a munka, mint egy átlagos munkanap a hivatalban”
• Prokopp Dóra: “Sokszor megkaptam, hogy könnyű nekem”
• Sváby András: “Teljesen más idősebb fejjel apának lenni”