Krausz Gábor: ,,Nem az visel meg, amit mondanak Gabira, hanem azt látni, hogy ez bántja őt”

Krausz Gábort a Séfek Séfe szókimondó zsűritagjaként ismerte meg az ország. Azóta láthattuk a Nicsak, ki vagyok? című showműsorban, illetve most a Totemben. Nem lételeme a szereplés, ezért nem vállal el minden lehetőséget. Ahogy azt a kalandrealityben is lehet látni, sokkal felelősségteljesebb, mint anno, és hogy ez nagyrészt az apaság miatt van így. Arról is mesélt az nlc-nek, mégis hogyan viseli a felesége felé irányuló támadásokat. Interjú.

Ami először feltűnt a Totemben, az az őszinteséged. Jellemző rád, hogy akkor is megmondod a tutit, ha az nem feltétlenül tetszik a többi embernek?

Alapjáraton ilyen természetű vagyok. Ha úgy látom jónak, bele szoktam állni a konfliktusokba. Azt tartom igazságosnak, ha nem az emberek háta mögött beszélek, hanem a szemükbe mondom, amit gondolok. Rosszul vagyok attól, aki kibeszél valakit, majd a szemébe mosolyog. Inkább kimondom, amire gondolok, még ha nem is tetszik az illetőnek. Félreértés ne essék, ez nem azért van, hogy megbántsak valakit, de szerintem az építő kritikából lehet tanulni. Én is szeretem, ha megmondják a tutit. A Séfek Séfében is többször elmondtuk, hogy ha az embert negatív kritika éri, akkor mindig az a kérdés, hogy mit tesz: felszívja magát és jó irányba megy tovább, vagy pedig túlságosan magára veszi és nem építkezik belőle.

Jó emberismerőnek tartod magad?

Abszolút! Szerencsére mindig is az voltam, viszonylag hamar kiismerem az embereket. Sajnos nálam is előfordul, hogy automatikusan egy-egy halmazba helyezek egy adott embert, de abból ki lehet mozdulni. Szeretek pozitívan csalódni valakiben, de elismerem, sokszor előfordul az is, hogy bejönnek az előzetes számításaim. A Totem kezdetekor már gyakorlatilag az első napon tudtam, hogy kivel leszek majd jóban és kivel lehetnek konfliktusaim.

A konyhában is szükség van a csapatjátékra, de séfként ott leginkább te dirigálsz. Nehéz volt háttérbe szorítani ezt az énedet?

Séfként leginkább az én felelősségem, hogy mi történik a konyhában, hiszen én adom a feladatokat. A Totemben nem az én felelősségem, legalábbis nem csak az enyém. Nyilván, ha én hibázok, arról én tehetek, de a döntéseket nem nekem egyedül kell meghoznom, hanem csapatként tesszük ezt. Azért fogadtuk el vezetőnek az instruktorunkat, Varga Ferit, és nem a csapatunkból választottunk valakit, mert neki hatalmas a tapasztalata és rá mindenki hallgat.

Már a bemutatkozásnál elmondtad, hogy több dologtól tartasz, ami a természetben vár rád. Miért vállaltad mégis a műsort?

Kíváncsi voltam, hogy le tudom-e győzni a félelmeimet, hiszen a verseny nélkül valószínűleg meg sem próbáltam volna. Tudtam, hogy ez egy olyan műsor, ahol nem zsiráfnyakat, meg disznólábat kell enni, nem csinálnak belőlem hülyét, itt leginkább a bátorságon, az erőn és a kitartáson van a hangsúly. Továbbá az is tetszett, hogy ez egy csapatverseny, ahol együtt kell dolgozni – kihívásra vágytam, ezért elvállaltam a felkérést.

Utólag visszanézve az epizódokat: van, amit másképpen csinálnál?

Sok mindent. Így, hogy tudom, mire vagyok képes, sokkal előbb leküzdöttem volna azokat a félelmeimet, amik sokáig hátráltattak az életemben.

Mit gondolsz arról, ami a másik csapatban történik?

Már a műsor elejétől kezdve érezni lehetett, hogy nagy közöttük a feszültség, hogy nincsenek egy hullámhosszon. Gyakorlatilag az első napon lehetett már látni, hogy ott több lesz a konfliktus. Egyesek megváltoznak az életük során, de akik már felnőttként mutatkoztak be a nyilvánosság előtt és már ott sem tolerálták a viselkedésüket az emberek, azok minden bizonnyal már olyanok is maradnak. Leóban például óriási a versenyszellem, de emberileg nem biztos, hogy jól dönt különböző szituációkban. Egy szó, mint száz, nem örültem volna, ha abba a csapatba kerülök. Ettől függetlenül ott sem az egyénekkel van a probléma, hanem azzal, hogy nem tudnak csapatként működni.

Van olyan csapattársad, akivel azóta is jó kapcsolatot ápolsz?

Igen, egy kivétellel mindenkivel. Van egy közös Messenger-csoportunk, ott szoktunk beszélgetni és már szó volt róla, hogy hamarosan találkozunk is.

A feleséged mit szólt a szereplésedhez?

Nem lepődött meg a viselkedésemen, hiszen ilyen vagyok a való életben is. Magamat hozom: élcelődök, néha piszkálom az embereket, ami a szívemen, az a számon. Azt mondta, büszke rám, főleg azért, mert megcsináltam olyan feladatokat, amiről ő nem gondolta volna, hogy valaha megugrom. De komolyan, itthon egy sámlira se merek felállni, vagy kicsavarni egy villanykörtét, mert halálfélelmem van.

A kislányod már elég nagy ahhoz, hogy felismerjen titeket a tévében – megengeditek, hogy nézze a szülőket?

Megismer minket természetesen, de nem kötik le ezek a műsorok. Legtöbbször azért nem tudjuk nézni az adásokat, mert mesét kell nézni helyette. Ez nem is baj, remélem, minél tovább megmarad a kis babavilágában, mert ami a kinti világban vár rá, az nem túl biztató.

Előzetesen nem tudtad, mennyit leszel távol – milyen érzés volt otthon hagyni Hannit? Korábban előfordult már, hogy ennyi időt külön töltöttetek?

Normál esetben ez nem lett volna annyira szörnyű, hiszen mások is elutaznak a munkájuk miatt. Viszont a karantén alatt és azóta is folyamatosan együtt voltunk és vagyunk, így pedig még pár nap is sok, én pedig nem pár napig voltam távol. Inkább az volt a rossz, hogy Gabinak és neki rossz. Én lefoglaltam magam, nagyon sokat forgattunk, de ők nem tudták, hogy mi van velem, hiszen nem tudtunk kommunikálni. Nekem sokkal gyorsabban ment az idő, mert folyamatosan voltak feladataim. Nekik viszont lassan telt.

Milyen apának tartod magad? Miben változtál, mióta apa lettél?

Ebből egy szeletet a műsor is megmutatott. Mióta van kiért hazajönni és küzdeni, azóta sokkal kevesebbet kockáztatok. A motoromat is eladtam, hogy biztosan ne történjen velem semmi. Anya nélkül nőttem fel, ezért tudom, milyen ha valaki korán elveszíti a szüleit és nem szeretném, ha ezt a lányom megtapasztalná. Leginkább a felelősségvállalás az, amiben sokat változtam. Ez néha roppant nyomasztó, de egyben jó dolog is, hogy valaki számít rám és elvárások nélkül szeret. Világéletemben egyedül éltem és csak magamért feleltem, de mióta megszületett a lányom, teljesen megváltozott az életem.  

A Séfek Séfe alatt szinte csak pozitívan írtak rólad a kommentelők, most azonban elért pár negatív hozzászólás is. Hogy viseled a nézők véleményét?

A kommentelők szerepe egy nagyon furcsa dolog, szerintem túl nagy figyelmet kaptak és pár emberrel elszaladt a ló. Sajnos a médiában nagy szerepe van abban, hogy a szitkozódó kommentelők előtérbe kerülnek. Azzal, hogy megkapják a figyelmet, vérszemet kapnak és még durvább dolgokat írnak. Érdekes egyébként, mert az utcán teljesen másképp viselkednek velünk is az emberek, mint az interneten: aki odajön hozzánk, az mindig kedves, van hozzánk egy-két jó szava. Ez is megmutatja, hogy melyik réteg az, aki veszi a bátorságot és ismeretlenül szól hozzá olyan bejegyzésekhez, cikkekhez, aminek a hátterét nem látja át.

Tóth Gabi férjeként – a pozitívumok mellett – megtapasztalhattad azt is, hogy milyen, ha támadnak az emberek. Az jobban megvisel, amikor a feleségedet bántják?

Nem az visel meg, amit mondanak, hanem azt látni, hogy ez bántja őt. Rosszul esik, főleg, amikor valakit teljesen alaptalanul bántanak. Nem lehet ezzel mit tenni, nem akarunk megfelelni senkinek, csakis a hozzánk közel állóknak. Régen az volt a módi, hogy az emberek elmentek a kocsmába, 1-2 sör mellett kibeszélték, ami bennük volt és kiadták magukból a frusztrációt. Most ugyanezek az emberek leülnek a gép elé és leírják a gondolataikat, és általában nem olyan hangnemben, ahogy azt kellene. A fő különbség pedig az, hogy régen ez nem jutott el hozzánk, most pedig mindenki láthatja.

Most is van egy közös projektetek Gabival és Veráékkal, de el tudod képzelni, hogy a jövőben ketten közös vállalkozást indítotok?

Egy ideje már tervben van, ezen a nyáron lett volna fejlemény az üggyel kapcsolatban, de más projektjeim is vannak, így kicsit eltoltuk. Elkezdtem a könyvemen dolgozni, az ősz folyamán jelenik meg: lesznek benne receptek, családi történetek és egy kis életút – azt gondolom, tanulságos lehet. Visszatérve a közös vállalkozásra: szeretnénk egy vendéglőt, de a koronavírus és egyéb teendők miatt egyelőre nem valósult meg. Ám ami késik, nem múlik.

Láthatunk még a közeljövőben a képernyőn?

Hamarosan képernyőre kerül a Séfek Séfe, amiben idén is benne leszek. Másban most egyelőre nem láthatnak a nézők: ha hiszik, ha nem, egyáltalán nem vagyok képernyőmániás, nem lételemem a szereplés. Most a szakmámban szeretnék brillírozni, arra fektetem a hangsúlyt.

Olvass még sztárinterjúkat az nlc-n:

• Gajdos Tamás: „Nem tervezem a nyugdíjba vonulást, van egy tízéves kisfiam, akit még fel kell nevelnem”
• Metzker Viki: „Az esküvővel kapcsolatban sok a kérdés, de az biztos, hogy szeretném eltakarni a tetoválásaimat”
• Verus lett a Mestercukrász győztese: ,,Minden anyukának azt kívánom, hogy így mutathasson példát a gyerekének”