Új szerepben Fésűs Nelly – bölcs Hóbagoly lesz a sokoldalú színésznő (x)

Fésűs Nelly és a madarak

Orákulum nem voltam még, de állat már igen. Fekete párduc, a Dzsungel könyvében, még Tatabányán. Az én Bagirám nem egy kivénhedt, utolsó perceiben lévő fekete párduc volt, hanem egy életerős állat. Éppen ezért a verekedést is úgy csináltuk meg, hogy Sír Kán – Timkó János – nem végelgyengülésben hal meg, hanem összemérte erejét a fekete párduccal és Mauglival, végül pedig egy nemes küzdelemben halt meg.

Ezzel szemben Wanda?

Wanda megfontolt és már csöppet sem fiatal. Még nagyon az elején járunk az alkotói folyamatnak, így képlékeny, hogy mit hozok ki belőle, vagy a rendező igazán mit kér, milyen legyen. Pataki András elképzelése az, hogy emberek leszünk nagyon erős állati vonásokkal. A jelmez is nagyon sokat tesz majd a jellemábrázoláshoz. Minden, amit elképzelünk most, az megdől akkor, amikor fölvesszük a jelmezt, mert egy kétméteres fesztávú szárnnyal, és egy fél méteres fejjel a fejünkön önkéntelenül is elkezdünk máshogy mozogni.

Hallottad már, hogy a hóbagolynak milyen hangja van?

Szerintem azt senki nem akarja hallani. Szörnyű, úgyhogy az én Wandám nagypapája fülesbagoly volt, és a hangját tőle örököltem. 🙂

Wanda a történet bölcse. A gyerekeiddel, gondolom, gyakran fordul elő, hogy útmutatásra szorulnak. A csendes és nyugodt tanácsadó alkatú anyuka vagy? Vagy megmondod, hogy ez lesz, és kész.

Nem tudok egzakt választ adni, mert mind a kettő igaz. Helyzetfüggő. Volt olyan, amikor a gyerekeimmel úgy ültem le, hogy megpróbáltam nekik elmagyarázni az elmagyarázhatatlant. De volt olyan helyzet, amikor hangerőből próbáltam megoldani, mert úgy tűnt, hogy akkor éppen más megoldás nincs.

Hallgatsz a megérzéseidre? Intuitív személyiség vagy?

Abszolút azt gondolom, hogy igen, de nem mindig hallgatok rá. Utólag mindig rájövök, hogy arra a kicsi hangra, ami ott volt hátul, arra nagyon-nagyon kellett volna figyelni. Ahogy telnek az évek, egyre gyakrabban állok meg és gondolkozom el, amikor az intuícióm jelez valamit,

A Vadak Ura állatkái bizonyos döntéseiket meg kell, hogy bánják. Te hogyan viseled, ha valami nem a terveknek megfelelően sül el?

Nagyon dühösen, mert picit maximalista vagyok. És főleg akkor vagyok dühös, amikor lezongorázod magadban a lehetőségeket, és tudod, hogy mit kellett volna csinálni, de valamiért mégsem azt csinálod. Ilyenkor nagyon ideges tudok lenni.

Fésűs Nelly és a madarak

Minden élethelyzetben adódnak az ember körül megmondóemberek. Adsz mások véleményére?

Azt szoktam mondani, hogy nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem hogy ki mondja. Nagyon sok mindenki mond nagyon sok mindent. Olyanok, akik vagy soha a büdös életben nem találkoztak velem, vagy csak a tévén keresztül látnak, vagy még ott se igazán csak feltételeznek valamit, ami aztán egyáltalán nem fedi a valóságot. Akik ismernek, akik közel állnak hozzám, azok pontosan tudják, hogy milyen vagyok. Már nem akarok megfelelni mindenkinek. Leginkább senkinek nem szeretnék megfelelni, hanem úgy szeretném élni az életem, ahogy én azt gondolom: jó.

Agyar, a vaddisznó fiúcska hasonló helyzetben van. Az erdő legaljának tartják klánját a többiek, Ő mégis töretlenül hisz az elveiben. Ahogy a mese halad, kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik. Milyen tanácsot adnál az útkereső Agyarnak, mint Nelly és Wanda?

Az embernek tudnia kell, hogy honnan indul és hová tart. És bár most ő a táplálkozási lánc alján van az erdőben, de épp Wanda ad számára útmutatást egy dalban. Régen a vaddisznók álltak a táplálkozási lánc csúcsán, és ők irányították anno az erdőt. Csak valamiért ez a dolog megváltozott. Hogy helyreálljon a rend a klánok között és a fejekben, ahhoz kell valaki, aki tisztába teszi, hogy tulajdonképpen mit is kellene csinálni. Megérteti, hogy nem az a megoldás, hogy egymás ellen fordulunk, hanem csapatban kell gondolkodni. Nekem erre az egyik legjobb példám a hármasunk a dívákkal. Bár három nagyon-nagyon karakteres és szólista alkatú nőről beszélünk, de ha mi hárman együtt voltunk, soha nem az volt a célunk, hogy ki milyen hangosan—vagy hány számot énekel ki, hanem az, hogy amit együtt csinálunk, az jó legyen. Nem kérdés, hogy ugyanazt a szekeret toltuk hárman.

A Vadak Ura nem csak szórakoztató, van egy erős edukatív vonala. Szerinted tud eszköze lenni a kultúrára nevelésnek egy ilyen előadás?

Nagyon-nagyon fontos egy nemzetnek, egy népnek – nem akarok nagy szavakat használni –, hogy kulturált és művelt legyen. Szerintem minél több okos ember van egy országban, annál jobban tudunk előre haladni, és ez nem feltétlenül a tanultságot, tehát a diplomák számát jelenti. Vannak olyan emberek, akiknek egy darab diplomája nincs, de olyan széles látókörűek, műveltek és okosak, amire nagy szükség van egy társadalomban. A Vadak Ura azért jó egy kvázi beavató színházi előadásnak, mert a gyerekek számára, akik ahhoz vannak hozzászokva, hogy fogják a telefont, vagy a laptopot és lapozgatnak, nagyon gyorsan érik őket az impulzusok; őket biztosan megszólítja ez az előadás. A látványvilág is lenyűgöző, ezért azt gondolom, hogy a felgyorsult világhoz szokott fiatalokat leköti majd a Vadak Ura. Ha azt tapasztalják, hogy a színház ilyen is tud lenni, akkor valószínű, hogy többet fog színházba járni. Amikor pedig egy nem ennyire látványos, mozgalmas előadást lát, akkor sokkal befogadóbb lesz. Akkor már meg lehet mutatni egy művészi vagy alternatív előadást, újabb és újabb ajtókat lehet nyitni: ilyen is van, meg ilyen is van.

Mi volt az első színházi élményed? Emlékszel, hogy te mit láttál először?

Hároméves koromban láttam egy mesedarabot, és ott meg is pecsételődött a sorsom. Onnantól kezdve én szinte a színházban éltem, mert a keresztapám is színész volt. Mindig mentem be hozzá, és ami előadás létezett, azt én mindet megnéztem.

Akkor mindenevő is vagy ízlés tekintetében?

Abszolút. Abszolút.

Fésűs Nelly a Vadak Ura Wandájaként október 15-17 között mutatkozik be a RaM Színházban.

Fotó: György Zsolt
Jogok a TBG Produkció tulajdona.