A gyémánt út pora egy fiatal orvos ügyeleti munkanapját mutatja be, aki barátságot köt egy Alzheimer-kórral küzdő idős beteggel. A hosszú és fárasztó nap végén a COVID-intenzíves orvos átértékeli az egész életét és családjához való viszonyát is. A filmet a praktizáló szakorvos, egyetemi oktató, Dr. Vámos Zoltán rendezi, az ő nevéhez köthető többek között a Parázs a szívnek című nagyjátékfilm is. A főbb szerepekben Vári Éva, Orosz Ákos, Kútvölgyi Erzsébet, Tőröcsik Franciska, Elek Ferenc és Koltai Róbert lesznek láthatóak. A forgatás októberben kezdődik, a film bemutatója várhatóan 2022 őszén lesz, az Alzheimer-kór világnapján.
A gyémánt út pora című filmben Vári Éva alakítja a demens beteget (Fotó: Takács Gergely)
A filmben a demens női beteget a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, Vári Éva alakítja.
„Nagyon örültem a felkérésnek, mert az én koromban már kevés a lehetőség arra, hogy értékes szerepet kapjak. Az általam alakított karakter akár lehetnék én is, de én jobb fizikai és mentális állapotban vagyok. A környezetemben sok demens van, épp ezért is fontos ez a film. A demenciáról beszélni kell, meg kell tanulni kellő empátiával kezelni. Nagy felelősség, hogy egy filmben hogyan mutatunk meg a nézőknek egy magányos, beteg embert. Együttérzéssel, méltóságteljesen kell ábrázolni. Mindenki fél a kórháztól, a haláltól, én is. Ezen érzéseket szeretném nagyon személyesen megmutatni. Ebben nagy segítségemre lesz a rendező és a kitűnő partnerek” – mondta Vári Éva.
A film rendezője, Dr. Vámos Zoltán a PTE Klinikai Központ Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet egyetemi adjunktusa. Rendszeresen kezel Alzheimer kórral küzdő betegeket, és látja, hogy milyen nehéz a családoknak elfogadni ezt a helyzetet.
„A demencia egy olyan téma, ami még abszolút tabunak számít. Ezért is szerettünk volna filmet készíteni róla. Ez egy sokakat utolérő, gyógyíthatatlan, progresszív kognitív funkciókat rontó betegség, ami sajnos egyes családokban stigmaként jelentkezik. Sok esetben a hozzátartozók szégyellik az ilyen betegséggel küzdő családtagjaikat. Szomorú szembesülni vele orvosként, hogy néha az egészségügyi dolgozók sem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel, az adekvát kommunikációt nem ismerik. Nekem sajnos személyes kötődésem is van a demenciához. Szüleim, nagyszüleim mellett számos betegemen látom ezt a kórképet. A film előkészítése során, ahogy elmélyedtem a problémakörben, remélem, én is egy fokkal bölcsebb és két fokkal szerényebb lettem” – mondta a film rendezője, Dr. Vámos Zoltán.
A demenciáról kevesen mernek nyíltan beszélni (Fotó: Takács Gergely)
„Filmes szempontból is izgalmas a téma, hiszen ritka pillanat az egy ember életében, hogy teljes őszinteséggel megnyílik a másikkal szemben, megfeledkezve arról a szerepről, amit kialakított, kigyakorolt magának, és a környezete el is vár tőle. Ritka és veszélyes. Különösen az egy orvos esetében, akinek muszáj a betegekkel szemben a távolságot megtartania. A filmben azonban most mégis megtörténik, hogy az a bizonyos védőréteg egy órára megreped.”
