Sugár Berci gyermekként futott be, akkor szerzett országos ismertséget, majd a kétezres évek elején újra berobbant a köztudatba. Az énekes azonban karrierje csúcsán elhagyta az országot, Amerikába költözött, majd öt évig New Yorkban élt. A legfontosabb döntésének a mai napig azt tartja, hogy hazajött. Ahogy ő fogalmaz; majdnem bele is halt, hogy kint élt.
„Jó képességű embernek tartottak Amerikában, ezzel nem volt gond, de eljött az a felismerés, hogy ott vagyok egy 10 milliós városban, ahol mondjuk 6 millió ember művészettel szeretne foglalkozni… Mindig elhangzott a beszélgetés: »Te mivel foglalkozol«? Színész vagyok! »És miből élsz?« Pincérkedem«… Történtek olyan magánéleti fordulatok az életemben, amik traumatikusan kezdtek hatni, krízisállapotba sodortak, de a legfőbb ok az volt, hogy ha elbizonytalanodik egy előadó magában, az zsákutca. Ha te nem hiszed el magadról, hogy át tudod ugrani azt a lécet, akkor nem tudsz áldozatokat hozni érte. Ha önmagában bizonytalanodik el az ember, elgondolkodik: azért jöttem ki, hogy pincérkedjek?” – magyarázta Berci, aki elmondta, hogy örül, hogy maga mögött hagyta a várost, és az őt ott ért érzelmeket. „Halálfélelmet kezdtem érezni abban a városban, elkezdtem haladni lefelé egy olyan lejtőn, ami ha nem is a fizikai test halálával, de mindenképpen egy belső halállal, egy kiheverhetetlen traumával, egy még nagyobb kompromisszumokkal teli élettel járt volna” – árulta el az egykori popénekes, aki már egészen távolt került a színpad világától.
Forrás: Erősebb Igen
„Nyolc éve tanítok jógát. Végre igazi tartalmat, végre igazi tudást tudok átadni. Nem úgy, mint egy három perces popdalban. Számomra sokkal kielégítőbb emberileg és intellektuálisan is, hogy jógával foglalkozom” – árulta el Berci, akinek gyermekkorában a színház világa komoly traumákat okozott. Az énekes 10 évesen a Vígszínházban működő Rockszínház Nyomorultak című előadásában szerepelt. „A legszánalmasabb ebben a történetben, 30 év távlatából, hogy milyen unintelligensen tudnak felnőtt emberek viselkedni. Amikor egy színpadon dolgozol, és felnőtt emberek dolgoznak melletted, azok a felnőtt színészek, ha nem annyira intelligensek vagy érzékenyek, simán nem veszik figyelembe, hogy gyerek vagy… Felnőttként úgy gondolom, hogy ezek azok az élmények, amik traumatizáltak. Lehet, hogy ma színész lennék, ha a gyerekkoromat nem töltöm a popszakmában, hanem normálisan iskolába járok, elvégzem a színészképzést, és így tovább. Egyfelől nagyon sokat adott nekem az, hogy gyerekként felállhattam egy színpadra, és óriási zenekarral énekelhettem, nem vágytam semmire sem jobban. De azért a pici időért, amit a színpadon töltöttem, nagyon nagy árat kellett fizetnem. Mert be kell menni a színházi előadás előtt egy órával, és ezeket az egzecíroztatásokat végig kell hallgatnod” – nyílt meg Sugár Berci Liebhaber Juditnak.
A beszélgetésben Berci őszintén vallott coming outjának érzelmi hátteréről, családról, és arról is, mit tart saját magában a legértékesebbnek.
