Élvezi a szabadságot visszavonulása után Cseh László. Az olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok úszó a Palikék Világa by Manna legutóbbi adásában arról beszélt, hogy még nem egyértelmű számára, hogy mivel szeretne foglalkozni a jövőben.
„Még én sem tudom egyértelműen a választ, egyelőre élvezem azt, hogy nem kell semmit csinálnom, és nem kell azon aggódnom, hogyan élünk meg egyik napról a másikra. Ez mindenképpen jó dolog, de érzem azt, hogy az sem egy út, hogy egész nap otthon vagyok. Kell valami elfoglaltság, amit napi szinten tudok csinálni. De hogy mivel foglalkoznék szívesen, én magam sem tudom. Eddig úgy voltam vele, hogy míg az úszás van, az uszodában vagyok, addig nem foglalkoztam mással, nem gondolkodtam azon, hogy mit szeretnék az úszáson kívüli életben csinálni. Most próbálom megtalálni, de egyelőre még nem tudom, hogy »mi leszek, ha nagy leszek«. Még azt sem döntöttem el, hogy esetleg be kéne fejezni az egyetemi tanulmányaimat… Műszaki menedzser szakra járok, van még belőle egy kevéske hátra, a szakdolgozatot kéne megírni például, de nem tudom, hogy ez érdekel-e igazából” – árulta el Cseh Laci, aki rengeteg időt tölt feleségével.
Nagyon örülnek annak, hogy Laci végre otthon van, hiszen évekig távol volt. Pont emiatt nem is szeretne a jövőben edzőként dolgozni. „Nem lehet működőképes, hogy elmenjek edzőnek, mert kicsit úgy látom, hogy egy edző dolga nehezebb, mint egy versenyzőé. Több korosztállyal is dolgozhat, több versenyre kell esetleg eljárnia, több edzést kell tartania, és hogy ha én most beállnék edzőnek, akkor lehet, hogy nehezebb dolgom lenne, mint versenyzőként” – magyarázta a sportoló.
Az úszó elmondta, hogy látta a Palikék Világa korábbi epizódját, amelyben Czene Attila, olimpiai bajnok úszó róla és Szilágyi Liliánáról is szót ejtett. Czene abban az adásban elmondta, hogy szerinte Szilágyi műkörme miatt maradhatott le az Európa-bajnokságon két századdal, kétszáz pillangón. „Szóba került Liliána és a műkörme. Erről annyit, hogy soha nem ujjal érintjük meg a falat, hanem tenyérrel. Egyszer volt egy rövidpályás versenyem, az 25-ös medencében van, de valahogy elnéztem a falat, és úgy jött ki a fordulónál, hogy ujjal érintettem meg. A középső ujjcsontom megrepedt és bedagadt. Szóval a műkörömnek nincs szerepe abban, hogy ki hány századdal marad el esetleg az aranyéremről. A többi az ő véleménye, nem kéne vele vitába szállni. Azt gondolom, mindenkinek nagyon fontos lenne, hogy szembenézzen azzal, hogy mi történt vele, hogy élte meg. Nagyon sok olyan nyilatkozatot hallottam, akik azt mondták, hogy milyen jó, hogy vert az edzőm, mert így tudtam az eredményeket elérni, meg kihozni magamból az eredményeket. Szerintem ez nem feltétlen igaz, egyszerűen csak nem ismert mást, nem tudta, hogy milyen lehet az alternatíva, ez volt a megszokott, hogy az edző keményebben bánik a versenyzővel” – mondta el Cseh László.
Cseh László (Fotó: Palikék világa)
„A mi időnkben a verés nem volt mindennapos jelenség, néha-néha előfordult egy-egy versenyzőnél. Inkább a lelki terror volt jelen… Amíg abban vagyok, azt hiszem, hogy ez a normális, ez kell a sikerért, hogy ezzel leszel te jobb, hogy ordibálnak veled. Az edző próbál valahogy az ordibálással egy olyan mentális állapotot elérni, amiben ő azt gondolja, hogy én megadom magam, és átadok mindenféle irányítást. Ami számomra mindig fájó pont volt, hogy azt mondta: »nem csinálom, direkt lógok, nem igaz, hogy nem tudom megcsinálni, miért nem csinálom meg, pedig tegnap még meg tudtam csinálni, nem lesz belőlem semmi«. A legfájóbb szerintem az az volt, hogy »rohadt gyümölcs a tálban-nak« nevezett engem, olyan általános iskola nyolcadikos koromban talán. Ez megmaradt, nem volt túl pozitív a személyiségfejlődésemre nézve” – emlékezett vissza az egykori úszó.