Kapás Boglárka már egészen pici korában találkozott a sporttal. Édesanyja ugyan tornásznak szánta, de hamar kiderült, hogy az úszásban kivételes tehetség. Az első ovis úszásóra óta szorgalmasan dolgozik azon, hogy a legjobbak közé kerüljön. Sikereit azonban soha nem tekintette kizárólag sajátjának, saját bevallása szerint édesanyja nélkül mindezt nem tudta volna megvalósítani. Minderről az UNICEF Magyarország podcast- és videósorozatának évadzáró epizódjában mesél Mészáros Antóniának.
„Szerény körülmények között éltünk, de ez nekem nem tűnt fel gyerekként, hiszen az a személy, aki számomra kisgyerekként fontos volt, az édesanyám, mindig ott volt mellettem. Úgy gondolom, hogy az, amit elértem, a kettőnk sikere.”
Bogi még csak két éves volt, amikor szülei elváltak. Ő édesanyjával maradt, de erdélyi édesapjával is nagyon szoros és aktív kapcsolatot ápol. A nyári és a téli szünetek hosszú heteit mindig nála töltötte. „Apukám egy kis faluban lakik Erdélyben. Persze néha szomorkodtam amiatt, hogy milyen jó lenne, ha együtt lennének a szüleim, de rájöttem, hogy ezzel kibővült a családom. Ott is van egy családom, meg itthon anyával is. És igazából élveztem ennek az előnyét, hiszen két helyre jártam haza.”
A mindennapokban Boginak sűrű edzésterve volt már gyerekkorában is, amely hatással volt az iskolai életére. „A közösségélményt az uszodában kaptam meg túlnyomórészt. Osztályomnak is inkább az uszodában lévő csapattársaimat tekintettem. Az iskolát úgy éltem meg, hogy az egy B verzió, miközben az A verzió, ami lényeges, és ami igazán számít, az az uszoda és az úszás. Az uszodában magabiztosnak érzem magam és bármire képes vagyok. Ám amikor ki kellett állnom az iskolában az osztály elé felelni, azt valódi tragédiaként éltem meg. Nagyon más a két énem: ami az uszodában van és az azon kívüli.”
Szülei mindig támogatták Bogi úszókarrierjét, anyukája a mindennapokban is nagyon sok erőfeszítést tett annak érdekében, hogy lánya időben odaérjen az edzésekre és az iskolában is jól tudjon teljesíteni. „Nagyon sok áldozattal járt anyukámnak, mert egyrészt ő vitt hajnalban az uszodába, ott megvárt, elvitt iskolába, onnan ment dolgozni, majd a délutáni edzés után értem jött. És nyilván anyagilag is megterhelő ez egy szülőnek, aki egyedül neveli a gyerekét.”
Bogi nemrég megkapta a 2021-es év legeredményesebb női úszója címet, ami határozott és eltökélt sportolói magatartását tekintve egyáltalán nem meglepő. Ő azonban arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy nevét jó ügyek mellé adja. „Ez mindig is fontos volt számomra, de az elmúlt években rájöttem arra is, hogy nem csak egy ismert arc lehetek, hanem tudok is tenni ezekért az ügyekért valamit, és máshogy is tudok segíteni.”
Nemrég egy bántalmazás elleni kampány arca volt, de már az UNICEF Magyarország égisze alatt is többször kiállt fontos ügyek mellett. Hogy milyen saját tapasztalata van, mikor és hogyan érte atrocitás, kiderül a beszélgetésből.
Mészáros Antónia visszatérő kérdése, hogy vendégei hogyan látják a most felnövekvő generáció, vagyis a világ jövőjét ebben a beszélgetésben is felmerült. Kapás Boglárka érdekes jövőbeli megoldást lát az úszásoktatásra. A beszélgetés – ahogy az eddigiek – elérhető az Így lettem honlapján, az UNICEF Magyarország YouTube-csatornáján és a Spotify-on.
A műsor honlapján virtuális UNICEF-képeslappal lepheted meg gyerekkorod számodra kedves szereplőit.
