Orsovai Reni: „Nem kell engem vigasztalni”

Valamennyire köztudott rólad, hogy az éneklés mellett zenét tanítasz egy székesfehérvári iskolában. A diákjaid mit szólnak ahhoz, hogy a tanárnőjük egy országszerte ismert énekesnő?

Örülnek neki. Azt vettem észre, sokukra motiváló hatással bír, hogy látnak a tévében, és látják, hogy ez egy elérhető cél. Szerintem könnyebben elfogadják az instrukcióimat annak köszönhetően, hogy tudják, én tényleg rendszeresen koncertezem. Olyan hétköznapi apróságokban is tudok nekik segíteni, minthogy hogyan kell a mikrofont vagy a hangtechnikát használni a színpadon, de még olyasmikben is hitelesnek tartják a segítségemet, amikor arról beszélek nekik, hogyan kezeljék a negatív kommenteket.

Menőnek tartanak?

(nevet) Biztosan vannak nálam menőbbek a mai zeneiparban, de ettől még valószínűleg igen.

Hány éveseket tanítasz?

Középiskolásokat. Tizenöttől húszig.

Mit szóltak ahhoz, ahogyan kiestél a Sztárban sztárból?

Látták rajtam, hogy ezt jobb nem firtatni. (nevet) Amikor a diákjaim el akarnak menni egy tehetségkutatóba vagy egy sima versenyre, mindig elmondom nekik, hogy a zene egy szubjektív dolog. Megeshet, hogy te leszel a legjobb, és kiesel, ahogy az is, hogy nem teljesítesz annyira jól, és mégis nyersz. Ilyen a show business, ez benne van a pakliban. Mivel ezt én mindig kommunikálom feléjük, tudták, hogy ez rendben van, és nem kell engem vigasztalni.

Könnyebb lenne akkor elviselned a kiesést, ha a saját hibádból estél volna ki? Én nem nagyon hallottam rosszat a produkciódról.

Szerencsére én sem. Hogy melyiket könnyebb elviselni? Mostanában azt hallom vissza, hogy jó volt ez így, mert legalább emelt fővel távoztam, és nem kellett magamban keresnem a hibát. Ez így van, de ettől még a kiesés az kiesés. (nevet) Bármi is az indok, mindenképp fáj. Sokan kérdezték, hogy igazságtalannak érzem-e, hogy Zámbó Krisztián bent maradt, én meg kiestem, amire csak azt tudom mondani, hogy egyáltalán nem. Ez egy ilyen műsor. Eszembe nem jutna őt elküldeni magam helyett.

Nem lehet, hogy azért estél ki, mert túlságosan biztonságban gondoltak téged a tévénézők?

Ezt nagyon sokan fejtegettük a családdal és a barátokkal. Talán. Mondták is nekem páran, hogy „Nekem két kedvencem van, de azért szavaztam a másikra, mert azt gondoltam, hogy ő eshet ki”.

A műsor hogyan hatott a tanítói munkádra?

A négy tanítási napot a műsor alatt kettőre kellett csökkentenem, mert a próbák rengeteg időmet vették el. Most vissza tudtam állni a rendes, négynapos órarendemre.

Nem mondtál le munkákat a Sztárban sztár miatt?

Szándékosan nem terveztem erre az időszakra semmit, de ez a zeneiparban amúgy is uborkaszezonnak számít. Van két márciusi koncertem, de azokat akkor is megcsináltam volna, ha maradok a műsorban, mert olyan napra szerveztük őket, hogy ne legyen ütközés. Egy-egy fellépés ilyentájt is akad, de a mi szezonunk a nyár és a fesztiválok. Viszonylag keveset klubozunk.

Versenyeztél már A Dalban, a Rising Starban és most a Sztárban sztárban is. Hogy bírod a versenyhelyzeteket?

Ez a zenében mindig nagyon nehéz, mert itt nincs stopperóra, amivel le lehet mérni, hogy ki futott gyorsabban. Ezek versenyek ugyan, de az, hogy ki lesz a győztes és ki a kieső, szubjektív módon dől el. Én nem igazán élem meg versenyhelyzetként ezeket a műsorokat. Számomra az volt a lényeg, hogy jól éreztem magam, fantasztikus zenészekkel ismerkedhettem meg és egy olyan közegben próbálhattam ki magam, amire máshol nincs lehetőség.

Amikor elkezdődött a Sztárban sztár, volt valamilyen feladat, amitől nagyon tartottál? Lett volna olyan énekes vagy énekesnő, akitől megrettensz, ha a bőrébe kell bújnod?

Michael Jacksont például nagyon nehéz jól megformálni. Olyan karakteres a hangja, a mozgása és a külseje is, amit nem egyszerű levenni. De akkor is megijedtem volna, ha mondjuk Beyoncét kapom. Akad néhány nagy sztár, akiket ha utánzol, akkor nagyon jónak kell lenned, mert ha nem csinálod jól, akár sértő is lehet. Ez pedig egy vékony jég.

Az énekstílus lemásolása vagy a tánckoreográfiák betanulása jelentett számodra több nehézséget?

A tánc nehezebben ment. A hangot otthon addig próbálgattam, míg rá nem találtam arra, hogyan tudom a legjobban hasonlítva elénekelni, a tánc viszont nálam más kérdés, merthogy a fellépéseimen nem táncolok, így ez egy nagyobb kihívás volt. Szerencsére nem voltak olyan durva táncaim, amire azt mondtam volna, hogy ezt nem tudom megcsinálni.

A műsorban mindig láthatunk egy rövid videót a felkészülésekről, de azt elárulnád nekem, hogy valójában mennyi időbe és energiába kerül felkészülni egy vasárnapi adásra?

Szinte az egész hetet elveszi. Meg kell tanulni a szöveget, a koreográfiát, az éneket… Természetesen jártam próbákra, és emellett tanítottam is, de amikor épp nem próbán voltam vagy nem tanítottam, akkor én otthon gyakoroltam. Ez egy kemény menet. Egész héten nem is hallgattam más zenét, csak azt, amit kellett, mert ha nem ismered az előadó azon számát, amit sorsoltak nekünk, akkor azt nehéz megtanulni egy hét alatt.

Pihenőnapod nem volt?

A szombatot szántam annak, de az se volt igazi pihenés. Tudod, az élet nem áll meg: takarítani kell otthon, az állatokkal foglalkozni, meg bevásárolni…

A családodban vannak más előadóművészek is, vagy te vagy az első fecske?

Anyukám színészsulit végzett, és egy ideig színészi berkekben mozgott, apukámnak meg volt egy hobbizenekara régebben, de ma már nem nagyon zenélget. Pedig öt hangszeren játszik, és szerintem jó az énekhangja.

Mikor hívták fel a figyelmedet, hogy van érzéked a zenéhez? Mikor vetted ezt észre?

Valahogy magától értetődő volt. Már hatévesen beírattak zongorázni, hétévesen pedig már ének-zenei iskolába jártam. Talán tizenhárom-tizennégy éves korom környékén figyeltek fel arra, hogy nemcsak sima kórushangom van, hanem annál különlegesebb. Utána már olyan középiskolába jártam, ahol kifejezetten éneket tanultam, utána meg jött a Kodolányi János Egyetem jazz-előadóművészet szaka.

A szakma mikor figyelt fel rád?

Ez inkább egy folyamat volt, nem volt egy nagy pillanat, amit el tudnék mesélni. A Rising Starban ugyan nem jutottam sokáig, de arra jó volt, hogy megismerjek ott pár zenészt, akivel később együtt dolgoztam. A legnagyobb sikert egyértelműen a Rácz Gergővel való együttműködés hozta, de ennek is akadtak előzményei: Denizzel is voltak nagy megtekintésű dalaink. Szépen, lassan épült fel a karrierem, és ugyan van egy-két kitörés, mint a Mostantól című dal, de alapvetően az emberek nem egyik pillanatról a másikra ismertek meg.

Rácz Gergő hol figyelt fel rád?

Egy rádiós magazinműsort vezettem Székesfehérváron, ahol különböző magyar zenészekkel beszélgettem. Gergővel is interjúztam, ő pedig megérezte a kérdéseimből, hogy van némi közöm ehhez a szakmához. Rákérdezett, hogy szoktam-e énekelni, én pedig akkoriban épp Biga mellett vokáloztam, amit elmondtam neki. Erre úgy reagált, hogy neki is kellene egy énekes, mert sok a duettje, és szuper lenne, ha ezt valaki élőben énekelné vele a színpadon. Én nyitott voltam, ő pedig rá egy hétre felhívott, hogy találkozzunk és beszéljük meg.

A jazz szak sosem vitt a kevésbé mainstream zenék irányába?

A hangomon szerintem kezdettől fogva hallották, hogy ez nem egy tipikus jazz hang. Nem is sorolom magam a jazzisták közé, inkább popzenész vagyok, és ezt már érezték a tanáraim is. Viszont nagyon hasznos volt a tudás, amit ott szereztem.

Most Székesfehérváron élsz. Amikor elkezdett felpörögni a karriered, sosem akartál a fővárosba költözni?

Volt egy budapesti szakasza az életemnek, nagyon élveztem, de az igazság az, hogy nagyon családcentrikus vagyok. Lehet, hogy ez a hatvan kilométer nem olyan nagy távolság, de nekem hiányzott az anyukám, hiányzott a családom, hiányoztak a nagyszüleim, ezért másfél-két év után hazaköltöztem Székesfehérvárra. Visszahúzott a szívem. Kitaláltam, hogy akkor inkább feljárok, és ez nekem jó így. Végül itt kaptam munkát a Gorsium Szakgimnáziumban, és nekem tök jól működik, hogy amikor munka van, akkor kocsiba pattanok és vezetek Budapestig.

Ha a Covid sem durvul vissza és az orosz-ukrán konfliktus sem eszkalálódik, akkor rengeteg nyári fellépésed várható?

Jó lenne, ha így alakulna. 2019-ben még az egész nyarat végigtoltuk, aztán 2020 szinte teljesen kiesett, de tavaly már nem volt olyan rossz. Remélem, hogy idén már egy teljesen normális koncertszezonunk lesz. Szerencsére szép számban érkeznek a felkérések. Nagyon várom, hogy már ott tartsunk, a nyár az én évszakom.

Én némi fáziskéséssel A Dalfutár egyik adásában figyeltem fel rád először, szuper számot készítettetek Hajós András műsorában. Látsz rá esélyt, hogy valaha is fogod élőben játszani?

A Dalfutár közel áll a szívemhez, nagyon jó dolgok születnek ott. Sikítoztam örömömben, hogy benne lehetek. Beszéltünk már a zenekarommal arról, hogy eljátsszuk. Annyi a probléma, hogy kicsit más stílusú, mint a mi zenéink, de nincs kizárva, hogy egyszer majd kicsit átdolgozzunk és koncerten is játsszuk. Akár már idén nyáron is.

A saját zenekarodon, a Nenén kívül rendszeresen koncertezel Rácz Gergővel és Denizzel is. Nehéz ezt a három projektet egyeztetni?

Próbálok minél több helyen ott lenni egyszerre. (nevet) Ez a három zenekar elég nagy kihívás együtt, többet már nem is vállalok. Igyekszünk nagyon ügyesen szervezni a nyarat, hogy mindhárom projekt jól fusson, és ne kelljen senkit cserbenhagynom. Nem egyszerű az egyeztetés, mert tizenkét hétvége van a nyáron, és nyilván a legtöbb felkérés ezekre az időpontokra vonatkozik. Kicsit para, de meg szoktuk oldani. (nevet)