Oszvald Marikát kényszerpihenőre küldték orvosai: „A két végén égetem a gyertyát”

V.B.T. | 2022. Június 29.
A szubrett rengeteg színházi munkája végeztével sem pihen, kaszát-kapát ragad, és irány a kert. A háztartást sem hanyagolja el, maga főz, mos, takarít!

Oszvald Marika szinte összeszámolni sem tudja, éppen hány darabban játszik, olyan sok a színházi felkérése, mégis akkor nyugodt, ha minden munkát maga végez el gödöllői háza körül. Nemrég azonban kényszerpihenőre küldték, komoly ízületi fájdalmakkal küzdött és lesántult. Megrázta magát és az ízületi bajok felett is gyorsan diadalmaskodott.  

„Olyan típusú ember vagyok, aki a két végén égeti a gyertyát. Próbálom visszafogni magam, mert apukám megtanított rá, hogy az arany középút megtartása a fontos, ennek ellenére egy kicsit szélsőséges vagyok, nehéz kordában tartanom magam. Az agyam egyik fele tudja hány éves vagyok, a másik fele mégsem vesz róla tudomást és a szenvedélyem hajtja. De be kell látnom, hogy elkoptattam a csontjaimat, aztán jött az izomrost-szakadás, olyan érzés volt, mintha egy nagyon erős görcs beleállt volna a lábamba és sántikáltam. Egy ekkora házat és kertet ellátni fél lábon nem lehet és hát a színházban sem írhatjuk ki, hogy a cigánykerék ma elmarad. Elkezdtem egy ízületregeneráló terápiát, ami nagyban elmulasztotta a fájdalmamat. Csupa olyan gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító van benne, amit már időszámításunk előtt is használtak, egyiptomi és kínai receptúrákban. A fűzfakérget a reuma ellen, az indiai tömjénfát a gyulladás kezelésére, a violát az ízületi bajokra. Nekem is segített, így mostanra elmúlt a fájdalom, megszűnt a gyulladás és nem kell minden lépésnél figyelnem, a háztartás ellátása sem esik nehezemre” – kezdte Marika, aki újra tripla fordulatszámra kapcsolt.

Fotó: Fülöp Dániel / Central Médiacsoport / Central

„Korán kelek és elég későn fekszem, ha már nagyon fáradt vagyok akkor szökőévenként megjutalmazom magam délután egy óra alvással – meséli viccesen az operettművész, akinek mindig valami motoszkál a fejében, hol a kert átépítése, a lakás festése vagy valami új alkotása. – Sok mindent vállalok, az egész napom be van telve, nincsenek üresjáratok, nem ismerem az unatkozni szót. Ennyi idősen ez már nem az anyagi javakról szól. Azt ismerem, hogy jaj, de fáradt vagyok, de túllendülök rajta, mert az akarásom visz tovább” – magyarázta a művésznő, akinek nem derogál a ház körüli munkák elvégzése sem.

„Szeretem, ha a környezetem zöld, azért is költöztem ki Gödöllőre. Van paradicsomom, próbálok brokkolit, kelvirágot termeszteni – ezekkel általában meggyűlik a bajom, de nem adom fel, azokat is istápolom. A színházban az agyam fárad ki jobban, egy-egy próbáról való hazaérkezés után míg más esetleg leülne és pihenne, akkor én gyorsan kaszát-kapát ragadok, és indulok is a kertbe, hiszen a jó gazda szeme hizlalja a jószágot. Ezért is vagyok boldog, hogy gyorsan megszűnt minden ízületi fájdalmam, nem lehet, hogy elültetek egy növényt, és magára hagyom! Eléggé maximalista vagyok ezen a téren is, ami nem könnyű. A kert mellett még ott a takarítás, a háztartás, a mosás, a vasalás, a főzés, és még a macskám után is szaladgálok… Ha nem aludnék egy percet sem, akkor se végeznék a sok dologgal, amit el akarnék intézni” – mesélte nevetve Oszvald Marika

Exit mobile version