Mi vonzotta leginkább a Fiatal szeretők főszerepében?
A szerelem. Az, hogy Shauna képében egy szerelmes nőt alakíthattam. A szenvedély engem is szenvedélyessé tesz.
Mit gondol, ahogy idősebb lesz az ember, egyre nehezebben esik szerelembe?
Van egy teóriám arról, hogy a szerelemben a tapasztalat semmit nem ér. Ha megérkezik a szenvedély, akkor ugyanolyan erővel gázol át rajtad, mintha huszonéves volnál. A karakterem a filmben nagyon törékeny lélek. Azt hitte, hogy a hátralévő életében egyedül lesz, egészen megbarátkozott ezzel a gondolattal. Ezért is fél nyitni, ezért is fél újra érezni. Kissé szégyelli az öregségét, szégyelli, hogy a teste már nem olyan, mint régen. Ezek mind megnehezítik a dolgát, de a szerelme van olyan erős, hogy végül el tudjon tekinteni ezektől. Hetven fölött szerelembe esni olyan, mintha az ember utoljára gyújtaná be a lelkét, hogy még egyszer lángolhasson egyet, mielőtt a tűz végleg kialudna odabent. Ilyenkor már nem az dolgozik az emberben, hogy megházasodjon, gyerekeket szüljön és házat vegyen egy kertvárosban: csak az érzés számít.
A filmben van egy érdekes jelenet, amiben Shauna egy előadáson azt mondja, hogy nem női építész vagyok, hanem csak építész, viszont pár perccel később egy diáknak már azzal magyarázza a mondatát, hogy ő csak egy rosszindulatú ribanc, aki szeret piszkálódni. Saját magát színésznek vagy színésznőnek tartja? Számít ez egyáltalán?
Én csak egy ribanc vagyok. (nevet) Shaunát viszont nagyon okos nőnek tartom. Szerintem azt akarja mondani, hogy mielőtt férfiakká vagy nőkké válnánk, előbb emberré kell válnunk. Shauna természetesen egy nő, egy szabad, független nő, és ehhez nincs szüksége feminizmusra. Önmagát építésznek tartja, de nagyon nehéz dolga van, hiszen egy olyan világban élünk, hogyha egy nő egy férfiak által dominált szakmában kezd érvényesülni, egyből a nőiségét kezdik hangsúlyozni. Egy idő után pedig eljöhet az a pont, amikor nehezen tudja eldönteni, hogy azért ér el sikereket, mert annyira tehetséges, vagy azért, mert kellenek a javuló kvóták és több nőnek kell lehetőséget adni. A társadalmunk kissé összezavarodott az utóbbi években. Ezek a kvóták… A nők forradalma zajlik, aminek örülök, de minden forradalom hoz magával rossz dolgokat is.
Az egyik leghíresebb filmje Truffaut-tól a Szomszéd szeretők, ami egy tiltott szerelem története, és ilyen szempontból ehhez a filmhez is hasonlítható, ugyanis a társadalom még mindig tiltott gyümölcsnek látja egy idősebb nő és egy fiatal férfi kapcsolatát. Ön is lát összefüggést a két film között?
Nem igazán látom bele azt, amit ön. A két filmet csupán az köti össze egymással, hogy mindkettő a szerelemről és a szenvedélyről szól. Mathilde a Szomszéd szeretőkben feladja a reményt, míg ebben a filmben Shauna nem így tesz. Szerintem a Fiatal szeretők főszereplője nem Shauna. Számomra ez a film inkább a férfiról, a Melvil Poupaud által játszott Pierre-ről szól. A férfi az, aki ki mer lépni a társadalmi normák határai közül azzal, hogy nem egy vele egykorú vagy nála fiatalabb nővel, hanem egy jóval idősebbel esik szerelembe. Szerintem sokkal érdekesebb, hogy Pierre miért választja Shaunát, mint az, hogy Shauna miért választja Pierre-t (a két színész között 24 év a korkülönbség – a szerző). A férfi szívében megjelenő fény a nő szívét is újra világossá teszi.
Nem lett elnézőbb a társadalom az ilyen kapcsolatok esetében?
A társadalom nagyon régimódian gondolkodik erről, miközben azt gondoljuk, hogy a XXI. században járva már annyira nyitottak vagyunk. Lassan elfogadjuk, hogy egyes emberek nemet válthatnak, de ha egy idősebb nő egy jóval fiatalabb férfival esik szerelembe, attól még mindig kikerekedik a szemünk. Ma már talán nem találjuk botrányosnak, de nem is áll annyira távol tőle. Úgy gondoljuk, hogy ez nem egy normális dolog. Pedig az irodalomban ennek komoly hagyománya van, már az ókorban is ott volt Oidipusz és Phaedra, vagy később Balzac művei, netán a klasszikus orosz regények: ezekben mind ott van az idősebb nő iránt szerelembe eső fiatal férfi témája. Ez tehát egy régi dolog, és szerintem teljesen normális. Amikor a Fiatal szeretőkben Pierre felesége rájön, hogy a férjének szeretője van, követeli a férjétől, hogy árulja el, hogy kicsoda. Amikor kiderül, hogy Shauna az, a feleség hangos röhögésben tör ki. Úgy néz Shaunára, mint egy szörnyszülöttre. Mintha a férje egy szörnyszülöttel jött volna össze. A társadalom többsége számára a szerelem az, amiből aztán gyerekek születhetnek. Akkor vagy jó állampolgár, ha családot alapítasz, nem érintenek botrányok és nem keveredsz furcsa dolgokba.
A Szomszéd szeretőkről milyen emlékeket őriz?
Csodálatosakat. Emlékszem, egy futár dobta be a postaládámba a film 7-8 oldalas szinopszisát. François Truffaut-nak az volt a szokása, hogy hétköznap forgatott, hétvégén pedig megírta a következő heti jeleneteink dialógusait. A sztorit persze mind tudtuk előre, de Truffaut munkamódszere hatására a történet mégis nagyon friss maradt számunkra. Semmi sem volt biztos, bármi megváltozhatott. Rengeteget nevettünk. Nagyon rövid forgatás volt, mindössze öt héten át tartott, és egy kis településen vettük fel az egészet. Kicsi film volt kicsi stábbal, de nagyszerű sztorival és nagyszerű színészekkel. Amikor kijöttünk vele, a fogadtatása elég hűvös volt, épp ezért nagyon örülök annak, hogy a közönség később rátalált és máig kiváló filmnek tartják. Világéletemben olyan szerepeket választottam, amiket szerettem, mert fontos számomra, hogy boldog legyek egy forgatáson. Ezt a boldogságot senki és semmi nem veheti el tőled még akkor sem, ha a film később megbukik, netán rosszul fogadják a nézők.
Hatalmas mozirajongó hírében áll, aki minden héten kétszer eljár moziba. Kik most ön szerint a legjobb francia filmesek. Megszületett már az új Truffaut?
Szerintem ezt a kérdést majd a halálos ágyam mellett állva tegye fel nekem valaki. Ki volt a kedvenc rendezőm? Akkor majd megválaszolhatom. Az azonban tagadhatatlan, hogy Truffaut a csúcspontja volt az életemnek és a karrieremnek. Az irodalomban és a filmekben is azok a történetek vonzanak, melyek szerelmi afférokról szólnak. A Szomszéd szeretők főszerepe ezért is volt ajándék számomra. Csupa olyan témát boncolgatott, amiről én is sokat gondolkodtam. Szenvedéllyel készítette el. Az összes nagy rendezőben, akivel valaha együtt dolgoztam volt egy közös pont: mind szenvedéllyel álltak a munkájukhoz. Nem szeretem azokat, akik hidegvérrel állnak a set közepén, és úgy gondolják, ez a munkájuk, ezért értenek is hozzá. Egy rendezőnek minden egyes film egy újrakezdés. Minden filmmel újra a nulláról kezd. Alain Resnais például minden egyes filmje előtt annyira ideges volt, mintha csak az lett volna neki az első. Ettore Scolában és Franco Zeffirelliben is megvolt a szenvedély a filmkészítés minden részlete iránt. Ha azt látom, hogy egy rendező nem ideges, akkor nem érdekes számomra.
A Fiatal szeretőkben láthatunk egy jelenetet a női zuhanyzóban, amikor Shauna több hozzá hasonló korú nő között zuhanyozik, és látszik rajta, hogy a többiek testét gyönyörűnek látja.
Shauna szabad szellemként a körülötte lévő nőkre emberekként tekint, a szépséget pedig nem úgy látja és értékeli, ahogy az mondjuk a bulvárlapokban szokás, ahol arról születnek cikkek, hogyan maradj szexi kilencvenéves korodig. Körbenéz a zuhanyzóban, és nyugalommal tölti el mindaz, amit lát, hiszen az emberek körülötte csodaszépek. Ez a jelenet kell ahhoz, hogy a saját testével kapcsolatban is megnyugodjon. Ilyen az élet, ezt teszi a testünkkel, semmi értelme ezen siránkozni.
Milyen volt együtt dolgozni Melvil Poupaud-dal, a film férfi főszereplőjével?
Melvil jó néhány általam nagyon szeretett filmben szerepelt korábban, szóval ilyen szempontból ismertem őt. Régóta szerettem volna vele dolgozni. Először egy világításpróbán találkoztunk, és rögtön láttam rajta, mennyire magabiztos. Megkérdeztem, fél-e tőlem, mire azt válaszolta, hogy „Nem félek, én hiszek Istenben”. Ekkor már tudtam, hogy jó kezekben leszek ezen a forgatáson egy olyan férfi oldalán, aki okos, bölcs és a nőkkel szemben mindig igazi úriemberként viselkedik. Tudta rólam, hogy egy kicsit félénk és szégyenlős vagyok, és végig úgy viselkedett, hogy kényelmesen érezhessem magam a társaságában. Egy idő után olyanok voltunk egymásnak, mint a legjobb barátok. Sokat beszélgettünk jó könyvekről és jó borokról. Vele a színészkedés olyan volt, mint tengerben az úszás.
Volt már olyan filmje, ahol nem volt meg ez az összhang a főszereplőtársával, és emiatt nehéz volt a forgatás?
Ha a legfontosabb színészpartnereimre, például Vittorio Gassmanra vagy Jean-Louis Trintignant-ra gondolok, az jut eszembe, hogy milyen okosak voltak, és én nagyon szeretem az okos színészeket. Ha egy színésszel kizárólag a színészetről lehet beszélgetni, gyorsan unatkozni kezdek mellette. Szeretem, ha valaki okos és mellette egy kicsit provokatív. Ezért imádom például Gérard Depardieu-t. Ő ízig-vérig emberi lény, és csak azután színész. Hihetetlen humora van, és a benne lakozó düh is nagyon emberivé teszi. Mellette lehetetlen unatkozni. Ha egy ilyen ember mellett a rendező azt mondja, hogy „Action!”, hirtelen mintha a valódi életedet kellene megmutatnod a kamerák előtt. Szinte színészkedned sem kell, annyira természetes az egész. Amikor viszont olyan színészpartnert kapok magam mellé, akit nem kedvelek, a kedvem is elmegy attól, hogy színésznő legyek. Hirtelen az egész munkánkat, az egész munkafolyamatot hülyeségnek érzem.
A Fiatal szeretők szeptember 8-tól látható a magyar mozik műsorán. Az interjú egy nemzetközi Zoom kerekasztal-beszélgetés keretében készült.