Kritika A nagy fehér főnök című RTL sorozat első részéről

Messziről kezdek: Hollywoodból. Ott régi hagyománya van annak, hogy a feketék történeteit sokáig fehér alkotók mondták el, sőt gyakran ezeknek a történeteknek a főszereplői is fehérek voltak, akik szövetségesként álltak oda a fekete barátaik mellé, segítve – vagy néha egyenesen megmentve – őket a rasszizmus elleni harcban. Külön kategóriába sorolhatók ezeken a filmeken belül azok, melyekben az előítéletekkel teli, fehér szereplő egy fekete ismerőse hatására jön rá, hogy ezek a srácok valójában nem is olyan rosszak, és marhaság volt, amiket korábban gondolt róluk, ezért megváltozik, és ő is szövetségessé válik. Ennek a típusnak az utóbbi időben talán a legsikeresebb képviselő az Oscar-díjas Zöld könyv volt.

Ezt a megközelítést sokan támadják egy ideje, méghozzá leginkább azért, mert nem annyira a feketéket segíti, nem az ő nézőpontjukat jeleníti meg, inkább csak a fehérek lelkifurdalását csillapítja hosszú évek, évtizedek, évszázadok rasszizmusa miatt. „Nem vagyunk azért annyira rosszak, mint amilyennek látszunk, és képesek vagyunk a fejlődésre” – hirdetik az érintett amerikai filmek fehér alkotói. Hogy miért írom mindezt? Mert az RTL+ új sorozata, A nagy fehér főnök pont egy ilyen történetet mond el, csak épp Amerika helyett Magyarországon játszódik, a kisebbséget pedig nem a feketék, hanem a cigányság és a melegek képviselik benne.

Lengyel Tamás A nagy fehér főnök kocsmatöltelékeként (fotó: RTL)

Tapló, de helyén van a szíve

Főhősünk Nándi klasszikus kelet-európai kocsmatöltelék (azért sem írok itt magyart, ugyanis A nagy fehér főnök egy cseh sorozat hazai adaptációja), akinek fontosabb, hogy el tudjon ugrani a törzshelyére egy – vagy inkább több – sörre, mint az, hogy ki legyenek fizetve a számlái. Teli van kártyatartozással, kirúgták a munkahelyéről, az otthona kész romhalmaz, a fiával nem találja a közös hangot, de dübörög a szívében a büszkeség, és olyan fickó, aki a legtöbb helyzetben úgy viselkedik, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt, és az ő mikrovilága jelentené a világ közepét. Meghívják őt az Anikó showba (igen, Nádai Anikó is feltűnik a sorozatban saját magát alakítva), ahol egy régi ismerőse szeretne kibékülni vele, ő azonban meglátva az illetőt azonnal nekiugrik, és ország-világ előtt üti meg.

Itt akár rögtön el is veszíthetnénk iránti minden szimpátiánkat, csakhogy Nándit Lengyel Tamás alakítja csibészes sármmal, végig azt sugallva nekünk, hogy lehet, hogy ez a srác egy igazi tapló, de csak a környezete rontotta el, valójában legbelül helyén van ám a szíve. Bár folyton rasszista vicceket és beszólásokat puffogtat, azért az egyik legjobb haverja a kocsmából mégis csak egy roma, sőt egy idő után az is kiderül, hogy a munka helyén dolgozó cigány takarítónő is bejön ám neki. Nándi az a figura, akinek minden kisebbségről megvan a maga nagyon határozott véleménye, és bár kocsmatöltelékként nem sokat tesz magáért és a környezetéért, határozott meggyőződése, hogy ő sokkal többet tud és ér, mint bármelyik kisebbséghez tartozó embertársa.

Hétköznapi rasszizmus

A nagy fehér főnök azt hivatott elmesélni, hogyan lesz Nándi gyűlölködő szalonrasszistából a történések és a körülötte lévő emberek hatására igazi ally, és bizonyára szép, jó szándék által vezérelt gondolat megmutatni sok honfitársunknak, hogy van mód jobb emberré válni, de az eddig látottak alapján attól félek, hogy az alkotók túl könnyű kézzel szórják a rasszista poénokat és nem veszik elég komolyan a karakterfejlődés drámai ívét ahhoz, hogy ez az üzenet hatásosan átmenjen a nézőknek. A sorozat humora nagyon lakossági, és élek a gyanúperrel, hogy akik netán magukra ismernek Nándiban és a környezetében, inkább csak örömmel röhögnek majd a tévé előtt ülve azon, hogy egy hozzájuk hasonló fickót látnak, aki hozzájuk hasonló környezetben és körülmények között él, ráadásul sokszor hangosan kimondja azt, amit ők is gondolnak. Nem fog nekik leesni, hogy a Nándi által képviselt hétköznapi rasszizmus valójában egyáltalán nem vicces, sőt. Mert ebben a világban a rasszizmus nem rasszizmus, csupán – szerintük – az igazság kimondása, hétköznapi bölcsesség.

Lengyel Tamás és Rujder Vivien A nagy fehér főnökben (fotó: RTL)

Persze egyetlen epizód után nem akarom megítélni a teljes sorozatot, van itt még tér a fejlődésre, bár tény, hogy ennek jeleit jól titkolják. A szereplőgárda pompás, kapunk mindig remek Farkas Franciskát, csodásan nagyszájú Ötvös Andrást és egy meglepő szerepben feltűnő Rujder Vivient is, viszont a képi világ ezúttal is magán hordozza a kertévés sorozatok gyakori karakter nélküliségét, és ehhez elég megnézni csak a nyitójelenetet. Itt Nándit egy kártyapartiról dobják ki, de sem magát a kártyázást, sem a kidobás pillanatát nem sikerül úgy megmutatni, hogy egy pillanatnyi feszültség is megszülessen, olyan esetlenül vágták ugyanis össze. Alkotói igénytelenség vagy sietség, igazából tökmindegy. 2022-ben egy sorozatnak már felül kell emelkedni az ilyen hibákon.

A nagy fehér főnök az RTL+-on látható,de vasárnap (11.27.) este az RTL tévécsatorna is levetíti az első epizódot.