A napokban ünnepelted az 50. születésnapodat, Isten éltessen sokáig! Hogy érzed most magad?
Köszönöm! Ugyanúgy, ahogyan egy nappal az ötvenedik előtt (nevet). Ezt a fajta lineáris gondolkodást, ami az életkorhoz köthető, nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor elindulsz valahol az úton, és a kilométerkövek megmutatják, hol tartasz, de ez leginkább irányjelzés. Az ember nem lineárisan gondolkodik, nem így él. Ha belegondolsz, még a pillanat sem így működik, hiszen az egyik sokkal élettel telibb, a másik ellenben úgy eltelik, hogy meg sem érezzük. Szerintem az életkor leginkább a társadalom számára útmutató, hogy kronológiailag visszakövethető legyen, mi történt huszon-, harminc- negyvenvalahány évesen. Emlékkönyvnek jó, de másnak nagyon nem.
Ezek szerint a pillanat erejében hiszel.
Igen, abszolút. Ha az ember a korhoz tartja magát, akkor automatikusan bejönnek az életébe az olyan kérdések, minthogy ennyi vagy annyi évesen hogyan kellene viselkednie, kinéznie, milyen élethelyzetben kellene lennie, és ez felesleges aggodalmat szül. Ráadásul megjelenik vele együtt az elmúláshoz való viszony is, hogy már öregek vagyunk. Közben elfeledkezünk arról, hogy különböző korszakok vannak, amiket különböző módon élünk meg, de ez mind hozzátartozik az élethez, annak a része.
A mélységek a pillanatban vannak, nem pedig a korban, én ezt vallom.
Fotó: Hegyi Júlia Lili
Nem volt benned soha olyan elhatározás, hogy ennyi éves korodra ezt vagy azt szeretnél elérni?
Nem. Az élet egy olyan játék, amibe beneveztünk, de ezzel együtt egy olyan akadálypálya – vagy ha tetszik, reality show –, amit nem mi tervezünk. Fejest lehet ugrani bele, meg lehet próbálni úgy csinálni, mintha mi irányítanánk benne, és tetszés szerint lehet terveket szőni, de én azt mondom, inkább álmokat érdemes.
Mi a te álmod?
Tele vagyok álmokkal, tele vagyok ötletekkel és mindig feldobom őket az univerzumnak. Amit éppen nem kap el a szél, azt visszateszem a polcra. 26 évvel ezelőtt azt kérdeztem magamtól, lesz a táncból valami? Nem lett semmi, mert elvették tőlem. Szomorú voltam, elengedtem. Aztán jött egy telefonhívás, szeretnék-e több millió ember előtt táncolni. Levettem a polcról, leporoltam ezt az álmot és igent mondtam rá 26 év után.
Ez egy hidegrázós tanulság…
Igen. Minél többet él az ember, annál inkább megtanulja a földi létnek a működését.
Úgy veszem ki a szavaidból, hogy elégedett vagy azzal, ahol most tartasz. Jól gondolom?
Nagyon változó, de azt mondanám, elégedettebb vagyok, mint 20-30-40 évesen voltam. Jó visszagondolni a korábbi évtizedekre, viszont nem akarnám újra megélni. Megvolt a szépsége, de sokkal több vagyok már annál, leginkább egy piramishoz tudnám magam hasonlítani, ami felfelé épül. Ott vannak a kövek, amiket faragtam, és arra építkezem, viszont egyre jobban emelkedem felfelé.
Ez számokban is kifejezhető, hiszen, ha jól tudom, 18 éves lett a zenekarod, az Anna and the Barbies.
Valójában már majdnem 19, és lassan a 20 is eljön.
Milyen érzés?
Csodálatos! Elképesztően gyönyörű rock and roll utazásban vagyunk még mindig, egyre minőségibb és egyre méltóságteljesebb az, amit csinálunk.
Hihetetlen a dinamika, amivel nekimentünk az életnek, a zenének, a műfajoknak, ehhez jön hozzá a hangszeres tudás, önmagunk és a világ megismerése, ami a szövegeken is érezhető. Egyre érettebbek, kiforrottabbak a dalok, én pedig minden albummal egy kicsit jobban meg tudom magam, a hangom mutatni, tehát egyre sokszínűbb az egész.
Mondhatnám azt is, hogy az elmúlt 18 év egy spirituális út volt, ennek a megkoronázása az új lemez.
Fotó: Barta Imre
Aminek nagyon találóan azt a címet adtátok, hogy Adj Király Katonát! Honnan jött az ötlet?
Az elmúlt három évben, amíg az album készült, olyan dolgokat látott ez a világ – az egész világ –, amit még soha korábban. Történt valami megmagyarázhatatlan, egy világmegváltó metamorfózis, aminek a félelmei és gyönyörűségei mind benne vannak az albumban. A Király ebben az esetben Istent jelképezi, és tulajdonképpen a cím egy fohász hozzá, hogy adjon katonákat, vagy ha úgy tetszik, segítőket, hogy ezt a világot jobbá, szebbé tudjuk tenni. Ezért van az album borítóján a kezemben egy szent kard – amit egyébként a Máltai Lovagrendtől kaptunk kölcsön –, ez még véletlenül sem öldöklésre szánt eszköz, hanem abszolút egy szent háború, egy világjobbító törekvés metaforája.
Milyen típusú dalok kerültek rá?
Az album nyilván egy kicsit összefoglalja a világ jelenlegi állását, azokat, amik történtek, de egyben előremutató is. Például a Ha egyszer ennek vége c. dal a Covid elején készült, és azt dolgozza fel, amikor nem lehetett sehová menni, utazni, amikor maszkot kellett viselni. Aztán szerepelnek nagyobb, áttekintő dalok is rajta, mint a Lábon kihordott szerelmek, ami visszatekintés a szerelem kezdetére, a lángolásra, a csalódásra, a porrá zúzott szívre, aztán ismét a lángolásra. Mindig kicsit belehalunk, de aztán megint jobb lesz, és kezdődik elölről a hullámvasút, ez a dal ezt mondja el. Az Ez is ti vagytok, ez is én vagyok című dalt egy lomtalanítás inspirálta, kicsit más értelemben, hiszen a kidobott emberi sorsokra utalunk benne. De ott van A Világ teremtése, ami egy régi korszak lezárását, egy új kezdetét meséli el. Összességében vannak rajta mély, szívbe és gyomorba markoló szerzemények, és elképesztően felemelőek is, mint az album címadó dala, ami a remény, az összefogás és az erő diadala.
Úgy tudom, hogy egy bónusz dal is került rá, méghozzá nem akármilyen kollaborációban.
Igen, ami az Álmodjunk maguknak világot. Ez az új korszak, az új világ megtestesítője, nem véletlenül hívtam meg az összes barátomat hozzá. Sena, Lábas Viki, Papp Szabi, Busa Pista, valamint Agócs Marci – ők mind nagyon jó emberek és elképesztő rocksztárok, hihetetlenül jó hanggal.
Ez egy világmegváltó nóta, mondhatjuk, hogy az Anna and the Barbies We Are The Worldje lett.
Nekem olyannak tűnik az album, mint egy terápia.
Pontosan olyan, hiszen lezárjuk a múltat, megtaláljuk a mostot és kinyúlunk a jövőbe általa.
December 16-án lesz a lemez bemutatója az Akvárium Klubban. Mivel készültök?
Grabovski lesz az előzenekar, és természetesen abszolút az új album lesz fókuszban. Eddig öt dalt hallhattak róla a rajongók, terveink szerint a másik hatot is megmutatjuk, aztán dedikálunk, ölelünk, fotózunk. Én amazonnak öltözöm, három kiváló divattervező segítségével, ebből egy kis ízelítőt már mutattunk a lemez borítóján, erre lehet számítani a színpadon is. Nem fogom túltolni, itt a zenén és a találkozáson lesz a hangsúly.
Forrás: Anna and the Barbies
Beszéltünk évfordulókról, új albumról, lemezbemutatóról. Mi jön ezután? Mi lesz 2023-ban fókuszban?
Volt tavaly a Művészetek Palotájában egy elképesztő zenés estünk tánccal és költészettel körítve. Ez zeneileg és látványban is a letisztultabb dolog volt, amit valaha csináltunk, ezt szeretnénk utaztatni. Ha minden jól megy, Reviczky Gáborral vágunk bele a színházturnéba, reményeim szerint ez tavasszal megvalósulhat. És nyilván készülünk a 20. évfordulónkra, ami 2024-ben lesz, arra már vannak nagyszabású tervek (nevet). Elöljáróban csak annyit mondhatok, hogy egy igazi, őrült Anna and the Barbies ereszd el a hajamat-turnéra számíthatnak a rajongók. Ott aztán tényleg minden lesz, amit csak el tudnak képzelni.