Az Oscar-díjat sokan még ma is úgy képzelik el, hogy egy összeül egy 5-10 fős bizottság, majd egy gyűlésen eldöntik, kik kapják abban az évben a jelöléseket és kinek adják a díjakat. Ezzel szemben az Akadémia tagsága (a „klubba” csak meghívóval lehet bekerülni, és jellemzően neves filmeseket hívnak meg Amerikából és a nagyvilágból) jelenleg már kitenné egy kisebb város lakosságát, hiszen alulról súrolja a tízezer főt. Bár Magyarországról nézve ebből nem sok látszik, de az Oscar-gálát egy olyan, gyakran több hónapon át tartó kampány előzi meg, ami sok szempontból emlékeztet mondjuk az önkormányzati választásokra, csak itt nem polgármestert és önkormányzati képviselőket kell megválasztani, hanem különféle filmes kategóriák díjazottjait. A kampányra pedig azért van szükség, mert nagyon sok a jelölt, és a több ezer tag nem néz meg minden filmet, csak azokat, amiket kellő hatékonysággal tolnak az orruk elé.
Persze fontos különbség, hogy ez a kampányolás nem közpénzből folyik, hanem nagy és kisebb filmstúdiók, illetve streaming-szolgáltatók fizetik a különféle óriásplakátos, szaklapos, internetes hirdetések költségeit, a szervezett különvetítéseket és azt, hogy a filmek szereplői és alkotói minél hatékonyabban legyenek jelen azokban a sajtóorgánumokban, amiket az Akadémia tagjai követnek. Eköré egy sokmillió dolláros business épült ki az évtizedek során, jól kereső PR-osok, marketingesek és rendezvényszervezők tömegével, akik nem vették jó néven, amikor idén januárban Andrea Riseborough neve egyszer csak felbukkant az Oscar-jelöltek között, miközben a produkció, amiben szerepelt (To Leslie) egy fillért sem költött kampányolásra.
Andrea Riseborough színésznő (fotó: Profimédia)
Egy furcsa kampány
Aki figyeli a filmszakma híreit tudhatja, hogy általában nem tűnnek fel a jelöltek között filmek előjel nélkül. Márpedig Andrea Riseborough neve tavaly és idén a nevesebb díjak közül egyedül az Independent Spirit Awards-on tűnt fel a jelöltek között, a To Leslie című filmről pedig tényleg alig hallott valaki. A lottónyereményét eldrogozó és elpiáló, majd az életét ezután újrakezdő nőről szóló drámát még tavaly márciusban mutatták be az amerikai mozikban, és különösebb visszhang nélkül süllyedt el, mindössze 27 ezer dolláros bevételt hozva, ami Amerikában nagyjából egyenlő a totális megsemmisüléssel. Nem csoda, hogy ezek után a film forgalmazója már nem akart pénzt költeni a To Leslie Oscar-kampányára. Valóban szomorú hír, hogy pénz és támogatás híján sok jobb sorsra érdemes film tűnik el a süllyesztőben, de ez már régóta így működik, és szinte példátlan, hogy a To Leslie ilyen előzmények után Oscar-jelölést szerezhetett az egyik legfontosabb kategóriában. De hogy jött ez nekik össze pénz nélkül?
Állítólag a film rendezője, Michael Morris és a felesége a fejükbe vették, hogy márpedig Andrea Riseborough alakítása a To Leslieben Oscarra érdemes, és alig pár héttel az Oscar-jelölések lezárulta előtt elkezdték bevetni az összes hollywoodi kapcsolatukat, és felhívták a figyelmüket a filmre, megkérve őket, hogy ha tetszik nekik, egyrészt szavazzanak Riseboroughra, másrészt ajánlják őt és a filmet másoknak is. Ez a módszer olyan jól működött, hogy számos híresség állt a To Leslie és Andrea Riseborough mellé. Sokan a social mediaban éltették a mozit és a színésznő alakítását, de voltak, akik (például Gwyneth Paltrow) a saját zsebükbe nyúlva különvetítést szerveztek a filmnek, a meghívólistára az Akadémia szavazó tagjait téve. A filmnek olyan támogatói voltak, mint Kate Winslet, Amy Adams, Edward Norton vagy a Titanicból ismert Frances Fisher, aki konkrétan kilenc posztban is áradozott Riseboroughról. Cate Blanchett pedig egy filmes díjátadón hívta fel a figyelmet Riseborough alakítására a köszönőbeszédében, ami azért volt különösen nemes gesztus, mert idén ő a legnagyobb esélyes a legjobb női főszereplő kategóriában a TÁR című filmjével.
Andrea Riseborough a To Leslie főszerepében
Túltolta az Akadémia
Mivel hirtelen, nem sokkal a határidő előtt sok-sok híresség hívta fel a figyelmet a filmre a nyilvánosságban, a szaksajtó sok cikket közölt a különös, nem mindennapi, alulról építkező kampányról, de igazán nagy figyelem csak azután irányult rá, hogy kiderült: Riseboroughnak bejött a dolog és ott találta magát az Oscar-jelöltek között. Ennek sokan örültek, mondván, hogy jó hír a szakmának, hogy egy ennyire pici film ilyen magasra juthatott, másrészt sokak szemét csípte, hiszen a film nem a szokásos és költséges módon érte el a sikerét, rossz fényt vetve azokra, akik a stúdiók pénzét költve csinálták a kampányolást jobb vagy rosszabb eredménnyel. Az Akadémia érzékelte a nyomást, és bejelentette: vizsgálatot indít. Bár nem nevezték meg konkrétan Riseborough kampányát, lehetett tudni, hogy ez jelenti a vizsgálat tárgyát, és félő volt, hogy utólag visszavonhatják a színésznő jelölését.
Mivel nem lehetett tudni, hogy pontosan mit vizsgáltak, a sajtóban megindultak a találgatások, és sokan vették rossz néven, hogy az Akadémia el akar kaszálni egy szimpatikus, pici jelöltet csak azért, mert valamit másképp csinált, mint a többiek és pénzköltés nélkül érte el a sikert. A gyanú szerint a vád az lehetett, hogy a To Leslie alkotói túl direkten lobbiztak a filmért és személyesen keresték fel és győzködték az Akadémia tagjait, amit bizonyos szabályok tiltanak, ám kiskapu lehet, hogy a tiltás elvben csak a PR- és marketing-cégekre, illetve a filmstúdiókra vonatkozik, magánszemélyekre nem. Végül az Akadémia lezárta a vizsgálatot, és senkit nem talált bűnösnek, ám állításuk szerint idén felül fogják vizsgálni a kampányolás szabályait, megelőzvén a hasonlóan kétes megítélésű eseteket. A vicc az, hogy mivel az Akadémia kissé túltolta a fontoskodást, Andrea Riseborough az eset miatt rengeteg szimpatizánst és ingyen PR-t szerzett magának, ezért januárban ugyan még az is csoda volt, hogy a jelöltek közé jutott, most már azon sem kellene csodálkozni, ha márciusban az ő nevét húznák majd ki a borítékból az Oscar-gálán. Rettegj, Cate Blanchett! Rettegj, TÁR!
Kiemelt fotó: David M. Benett/Dave Benett/Getty Images for Netflix