„Mindenki tudta, hogy nem a hírnévért jöttem, hanem azért, hogy segítsek” – Shane Tusuppal beszélgettünk

Takó-Bencze Vivien | 2023. Február 13.
A londoni olimpia után vette át Hosszú Katinka felkészítését, aki a közös munka gyümölcseként pár évvel később három számban is felállhatott az ötkarikás játékok legfelső dobogójára. Többször is az év edzőjének választották, jó ideje pedig nemcsak úszókat, de más sportágak versenyzőit is edzi. Azt mondja, a szakmai élete csúcson van, a magánélete azonban nem úgy alakult az elmúlt időszakban, ahogy eltervezte. Nem csügged, nem keresi kétségbeesetten a szerelmet, ám az apaságra már jó ideje felkészült. Shane Tusuppal beszélgettünk munkáról, Magyarországról és a magyar emberekről, szülőkről, apaságról.

Ritkán teszik fel ezt a kérdést egy embernek úgy, hogy a válaszra is figyelnek: hogy vagy?

Köszönöm, hogy kérded, már jól vagyok. Nem fogok hazudni, nehéz volt az elmúlt időszak. Ahogy a sportolóknak is tanítom, az alagút végén a fényre és az előtted álló útra kell koncentrálni, hiszen mindig lehet rosszabb. Az elmúlt egy évben leginkább előkészületek folytak az életemben, amelyek többsége talán idén, vagy a következő években fog kiteljesedni. Karácsonykor végre volt egy kis szünetem, amikor hazamehettem Amerikába, de édesanyám kórházba került, amit elég rosszul éltem meg. Természetesen végig ott voltam mellette és biztattam. Szerencsére már minden rendben, január elején visszatértem Magyarországra, és most már csak azokra a dolgokra koncentrálok, amiken hosszú ideje dolgozom. Nemcsak az én, de a körülöttem lévő emberek életében is nagy változásokat, áttöréseket hozhat ez az év. Sok időt és energiát fektettünk ezekbe a projektekbe, ezért nagyon izgatottak vagyunk, hogy mit tartogat számunkra a jövő.

Nagyon határozott ember vagy, aki egy elég szigorú tervet követ az életében. Hogy alakultak a dolgaid 2022-ben? Sikerült elérned a kitűzött célokat?

Ezt nehéz megmondani, hiszen alapvetően szeretek előre tervezni, de nem is csak egy vagy két évre, hanem tízre is. 2012-ben volt egy tervem, egy stratégia, amit felépítettem magamban, hogy hol szeretnék lenni 2022-ben. Egyfajta sakkjátékosként tekintek magamra az életemben, aki érti, hogy miként kapcsolódnak a dolgok. Éppen ezért tudtam, hogyha elérek valamit, abból mi lesz és mi a következő lépés, hogy egy újabb dolgot kipipálhassak a listáról.

Szóval, ha valami nem a tervek szerint alakul, az beindít az életemben egyfajta dominóeffektust, így borul minden, ami a fejemben volt. Sokszor a körülöttem lévők sem értik, hogy miért vagyok feszült egy-egy félresikerült dolog miatt, mondván, ezt ki lehet javítani, de a legtöbben nem látják át a stratégiámat. A magánéletemre viszont már kevésbé igaz a tervezgetés: megházasodtam, szerettem volna gyerekeket, de akkoriban még nem rajzolódott ki bennem, hogy ennek pontosan mikor kellene bekövetkeznie. A válásom óta próbálom kitalálni, hogy mit szeretnék ezen a téren. Persze, tudom, hogy szeretnék majd férj és apa lenni, de az életem ezen területén nem álltam elő egy konkrét tervvel. Egyelőre azon vagyok, hogy mindenkiből a legjobbat hozzam ki magam körül, azt hiszem, én erre vagyok hivatott. Végre sikerült letelepednem, vettem egy házat, jó emberek vesznek körül és az üzleti projektjeim is kezdenek beindulni.

Shane Tusup (Fotó: Győrfi-Forgács Beáta)

Miért döntöttél úgy a válásod után, hogy Magyarországon maradsz?

Nagyon egyszerűen megfogalmazva, szeretek itt lenni, jól érzem itt magam. 2012-ben, amikor megjelentem a színen Katinka edzőjeként, elképesztően kedvesen fogadott az ország, mindenkinek volt hozzám egy jó szava, ami természetesen imponált. Persze, amikor éppen nem olyan eredményeket értünk el, amire a legtöbben számítottak, akkor én voltam a legrosszabb edző, de szerintem ez minden egyes sportágra és annak szurkolóira is jellemző. Egyfajta közszereplővé váltam akkoriban, követték a pályafutásomat, nekem pedig az volt a legfontosabb, hogy hozzam az eredményeket ennek az országnak. Egyszóval éreztem az emberek szeretetét, ami sokat jelentett.

Mindenki támogató volt?

A sportszerető emberek, az úszás szerelmesei, a többi sportoló és a szövetség is nagyon kedves volt velem. Mindenki elfogadta a módszereimet, nem kérdőjelezték meg a tudásomat, ami nyilván nagyon fontos volt számomra.

Úgy érzem, mindenki tudta, hogy nem a hírnév miatt jöttem, hanem azért, hogy segítsek, hogy közösen jó eredményeket érhessünk el. Mondhatni, hogy feladtam az otthoni életemet és ideköltöztem, de abszolút megérte, így utólag is ezt mondanám.

Szerettem és szeretem képviselni ezt az országot, jó érzés részese lenni valami nagynak. Amikor meghallom a magyar himnuszt, már szinte közelebb áll hozzám, mint az amerikai és úgy érzem, hogy ide tartozom. Sokan meg is lepődtek annak idején, hogy még nem vagyok kettős állampolgár, hiszen elvettem feleségül egy magyar nőt, Magyarországot képviselem, de valahogy nem jutottunk el az állampolgárságig. Egészen 2022-ig.

Ha már itt tartunk, egy ideje kettős állampolgár vagy. A magyar vagy az amerikai mentalitás áll hozzád közelebb? Mit gondolsz, mi a különbség?

Az édesanyám mindig azt tanította nekem, hogy azokat a dolgokat fogadjam be és építsem bele a személyiségembe minden egyes szituációban, amit jónak látok. Így vagyok a különböző népek mentalitásával is: szerencsés vagyok, hiszen nagyon sok helyen jártam a világban, és minden egyes kultúrából azt vettem át, ami hozzátett az életemhez, a személyiségemhez. Nem tudnék különbséget tenni a magyar és az amerikai mentalitás között, teljesen más a kettő, de mindkettőben megvannak azok a részek, amivel én több leszek emberileg. Sosem tudtam magam bekategorizálni, nem is akartam, így nem tudom azt mondani, hogy ez vagy az a mentalitás, kultúra áll hozzám közelebb.

Ért valaha negatív diszkrimináció, amiért külföldiként élsz Magyarországon?

Ha valamit rosszul csináltam, akkor igen. (nevet) Természetesen az én közösségi oldalaimon is megjelennek időről-időre a trollok, de szerintem ez hozzátartozik a közszereplőséghez. A pandémia alatt gyakrabban tapasztaltam, de betudom annak, hogy akkoriban mindenki sokkal frusztráltabb volt, mint egyébként. Nagyon nehéz időszak volt a társadalom számára, ezért nem vettem annyira magamra. Már jobban beszélek magyarul, mint annak idején, sőt, nagyon sok mindent megértek, de még mindig bizonytalan vagyok, ha meg kell szólalni – sokan elvárnák tőlem, hogy már jobban menjen a nyelv, ezért előfordult, hogy megszóltak, de nem jellemző. Megvannak a szavak, a nyelvtan viszont elég nehéz, így csak lassabban tudom felépíteni a mondatokat, de rajta vagyok, hogy idővel ez is jobban menjen.

Fotó: Győrfi-Forgács Beáta

Szoktál kommentelőket tiltani az oldalaidon?

Igen, volt már rá példa. Hiszek a szólásszabadságban és a véleménynyilvánításban, viszont van egy határ, amit nem szeretem, ha átlépnek. A legtöbbször legyintek ezekre, de nyilván nekem is vannak gyengébb pillanataim, amikor nem tudom elviselni. Arra viszont ugrok, ha valaki másról írnak rosszakat, például az előző kapcsolataimról vagy olyanokról, akiket szeretek.

Mi a helyzet az építő jellegű kritikával? Amikor még edzősködtél, kaptál ilyeneket?

2013-ban azt mondta nekem valaki, hogy ki kéne rúgni engem, mert Katinkánál a hátúszást erőltettük. Na most, 2016-ban megnyerte az olimpiát 100 méter háton. Már azelőtt tudtam, hogy ez menni fog neki és ő is egyetértett, ezért kifotóztam ezt a kommentet és azóta is nevetek rajta, hiszen biztos voltam benne, hogy ez is egy sikeres út lehet és bejött. A hozzászólások és üzenetek nagy részét elolvasom, és ha tényleg építő kritika, akkor megfogadom. Próbálok mindenkinek válaszolni, hiszen tisztelem a rajongókat és azt, hogy időt szánnak rám, arra, hogy megfogalmazzák a gondolataikat velem kapcsolatban, ezért egyértelmű, hogy reagálok. Meg kell találni ebben is az egyensúlyt, hiszen ha valaki túl sokat foglalkozik a kommentekkel és más emberek véleményével, arra rámehet a mentális egészsége – az utóbbi időben több ilyen profi sportolóról is hallhattunk.

Egy nagyon emocionális emberként ismertünk meg, ami leginkább a medence szélén mutatkozott meg annak idején. Mostanában viszont úgy tűnik, mintha visszafognád az érzelmeidet. Jól érzem?

Nem nagyon volt mostanában olyan platform, ahol megmutathattam volna ezt az oldalamat. Teljesen más vagyok sport közben, például a medence szélén, mint a hétköznapokban. A motivációs előadásokat nagyon élvezem, nemrég lehetőségem volt színpadra lépni egy rendezvényen, kifejezetten szeretem, ha van közönségem, olyan emberek, akiket tényleg érdekel, amit mondok. Telefonba, vagy akár egy kamerába nem tudok olyan erőteljesen beszélni, mint a hús-vér embereknek, ezt a műfajt sosem éreztem közel magamhoz. Gondolkozom rajta, hogy a videómegosztóra is kellene egy motivációs sorozatot készíteni, de ez csak úgy működik, ha én magam is motivált vagyok, mert különben erőltetettnek hat az egész.

Imádod a szüleidet, a példaképeidként beszélsz róluk. Milyen értékrendet hozol otthonról?

Mindenre megtanítottak, nem lennék az, aki vagyok, ha ők nincsenek. Ők a tökéletes pár, ha meglátod őket együtt, tudod, hogy nekik így kell leélniük az életüket. Viszont két nagyon különböző személyiségről van szó, és én olyan szerencsés vagyok, hogy mindkettőből átvehettem a legjobbat. Az édesapám nagyon gyakorlatias üzletember, mindig nagyban gondolkozik, a Levi’s-nél dolgozik 30 éve, és elképesztő eredményei vannak. Karácsonykor említette, hogy az elmúlt években 100 millió dolláros profitot termelt a cégnek, ami egy hihetetlen összeg.

Tőle tanultam, hogy mindig előre kell tervezni, ám míg én nagyjából 10 évre látok előre, addig ő akár húszra is. Azért költöztünk annak idején Kaliforniába, hogy nekem jobb legyen, hiszen ő már akkor látta az összefüggéseket.

Ugyanolyan eredményekkel, amiket akkor produkáltam, New Yorkban valószínűleg nem kerültem volna be arra az egyetemre, amire szerettem volna, viszont Kaliforniában nagyobb esélyem volt rá. Feladta a jól fizető állását azért, hogy a családjának jobb legyen. Mindig is olyan ember volt, aki megmutatta a jó irányt és nem az a típus, aki ráerőlteti a gyerekére az akaratát. A kreativitásomat pedig édesanyámtól örököltem, aki a születésemkor dizájnerként dolgozott, de feladta a karrierjét és a családjának szentelte magát. Később, amikor már nagyobb voltam, visszatért a munkájához, de mindig is mi voltunk számára az első helyen. Az édesanyám volt a legjobb barátom mindig is: minden egyes meccsemen, edzésemen ott volt, mindig biztatott, a válásomkor is számíthattam rá. Ahogy említettem, apám és anyám két teljesen különböző ember, de egy dologban nagyon is hasonlítanak: számukra a családunk az első.

Shane és családja

Shane édesapja és édesanyja (Fotó: Archív)

Shane és családja

Shane gyerekként (Fotó: Archív)

Shane és családja

Shane és szülei (Fotó: Archív)

Mit szóltak, amikor elmondtad nekik, hogy Magyarországra költözöl?

Valahol mindig is tudták, hogy ez az én utam. Amikor közöltem édesapámmal a terveimet az elkövetkező évekre, csak annyit mondott, hogy oké, jól hangzik. Mondtam, ez azt jelenti, hogy feladom a munkám és otthagyom az egyetemet, de ő csak bólogatott. Valószínűleg hitt a terveimben és értékelte az elszántságot, mert nyugodt szívvel elengedett. A kezdetektől fogva nagyon támogatóak voltak mindketten, szinte naponta megkérdezték, hogyan tudnának segíteni. Nem feltétlenül anyagilag, inkább lelki és gyakorlati támogatásra gondolok. A mai napig mindenben számíthatok rájuk, az az egy problémájuk van, hogy nagyon hosszú a repülőút Amerikából. (nevet)

Egyke vagy, igaz?

Igen.

Sosem szerettek volna a szüleid nagyobb családot?

Eredetileg több gyereket terveztek, de egy idő után kifutottak az időből és azt sem akarták, hogy a gyerekeik között nagy legyen a korkülönbség. Ráadásul ott voltam már nekik én, és azon voltak, hogy mindent megadjanak nekem. Örültem volna testvéreknek, egy nagyobb családnak, de az évek során olyan emberekkel vettem körül magam, akikre családtagként tekintek, így mondhatom, hogy több fiú- és lánytestvérem is van.

Voltál már házas, így, gondolom, a családalapítás gondolata is felmerült benned. Vannak terveid ezen a téren? Szeretnél apa lenni minél előbb?

Hosszú ideje készen állok rá, hogy apa legyek, ezt sosem titkoltam. Azt gondolom, a világ egyik legcsodásabb feladata gyereket nevelni, ez egy elképesztő érzés lehet, ami semmihez sem fogható. Mindennek ellenére nem szeretnék semmit siettetni, hiszen ez a gyerekeimnek sem lenne jó. Számomra nagyon fontos, hogy olyan családba szülessenek, ahol minden rendben van és ahol kiegyensúlyozott, nyugodt életet élhetnek.

Sok pletyka keringett rólad és különböző ismert hölgyekről az elmúlt pár hónapban. Mit gondolsz, miért érdekli a bulvárt ilyen szinten a szerelmi életed?

Néhány cikk eléggé vicces, de vannak nevetséges felvetések is. Értem, hogyan működik a média és tisztelem az újságírók munkáját is. Amikor a szerelmi életemről van szó, akkor azt kívánom, bárcsak ne ismernének annyian, hiszen a mai világban már fotós sem kell egy paparazzi kép elkészítéséhez, a különböző lapok olvasói is megteszik ezt a szívességet. Sőt, nemrég Sebestyén Balázs is beszámolt róla a rádióban, hogy követett egy üzlet horgászrészlegén és megfigyelte, hogy kivel vásárolgatok ott. Ha nem siettem volna annyira, biztosan kiszúrom, de így észre sem vettem, csak utólag hallottam a sztorit. (nevet)

Jelenleg keresed a szerelmet, vagy úszol az árral?

Úszom az árral. Most éppen azon vagyok, hogy megtaláljam magam és szeretnék az éppen futó projektjeimre koncentrálni.

Ahhoz, hogy valakit szeretni tudj, neked is tisztában kell lenned a saját érzéseiddel, a saját elvárásaiddal, ezen dolgozom most.

Nem siettetek semmit, hiszek benne, hogyha találkoznom kell valakivel, akkor idővel keresztezik egymást az útjaink.

Fotó: Győrfi-Forgács Beáta

Az utóbbi pár hétben többször is felmerült a neved, mint a következő Nagy Ő. Elvállalnál egy ilyen szerepet?

Ezen még sosem gondolkodtam. Amikor megláttam a nevem a hírekben, egyből feltettem magamnak a kérdést, hogy valóban én lennék-e a legalkalmasabb agglegény most Magyarországon? Viccesnek találtam egyébként, nem tudom, hogy reagálnék, ha valóban felkérnének.

Az úszóedzői karriered után is foglalkoztál sportolókkal, ám az utóbbi időben ezt kissé háttérbe szorítottad. Szeretnél újra edzősködni?

A fitneszszövetséggel hosszú ideje együtt dolgozom, szóval nem szakadt meg teljesen a kapcsolat a sport és köztem. Egyébként is úgy vagyok vele, hogyha hívnak, akkor megyek, mindig elérhető vagyok telefonon. Az évek során több sportolóval is dolgoztam és nem zárkózok el semmilyen lehetőségtől. Ha szükség van rám, akkor úgy gondolom, tartozom annyival ennek az országnak, hogy segítek. Szeretnék a jövőben sportcsapatokkal is együttműködni, leginkább tanácsadóként, hiszen arra már nincs időm, hogy minden sportolóval egyenként foglalkozzak.

Én már körülbelül 10 verziót hallottam korábban, de akkor most tisztázd, kérlek: hogyan ejtjük a vezetéknevedet?

Akkor most megoldjuk a rejtélyt: „Tuszápnak” ejtjük. Tudom, hogy sokaknak fejtörést okozott, így egy idő után elengedtem, és már csak azt kérem, hogy Shane-nek hívjanak. Egyébként sem szeretem a formális megszólítást, jobb, ha a keresztnevemen hívnak az emberek.

Exit mobile version