Gálvölgyi Jánost megrázta pályatársa és barátja, Dunai Tamás halála. Mivel egyidősek is voltak, amikor meghallotta a rossz hírt, egyből átfutott az agyán, hogy ő hogyan távozik majd az élők sorából.
Egy normális embernek számolnia kell azzal, ha egyszer elindul, egyszer be is végződik a dolog. (…) Nem a haláltól fél az ember, hanem attól, hogy majd mint egy kúszónövényt, úgy kerülget a család, néha meglocsolnak, és ott vagy magatehetetlenül. Nem szeretném, hogy bekövetkezzen az, amikor úgy tesznek, hogy szeretjük a papát, de közben már azt gondolják: te jó isten! Az egy borzasztó helyzet
– mondta a Blikk Címlapsztori című műsorában a színészlegenda.