A nagy napon ötvenfős volt a násznép, csak a család és a barátok voltak jelen. Először Gergőt kísérte oltárhoz az édesanyja, majd Szilvit az édesapja. Már ott várta őket a két tanú: a vőlegénynek az egyik legjobb barátja, az arának a bátyja volt a tanúja. A bevonulást lágy zongoraszó kísérte. Gergő nagyon meghatódott, amikor meglátta Szilvit az édesapja oldalán.
Agárdi Szilvia (Fotó: Story magazin)
„Előtte nem láttam rajta az esküvői ruhát. Gyönyörűen állt rajta. Szinte elállt a lélegzetem. Már akkor éreztem, hogy kezdenek gyűlni a szememben a könnyek. Szilvi apukája sem bírta ki sírás nélkül. Nagyon megható pillanat volt, amit sosem fogok elfelejteni” – mesélte Gergő, majd az énekesnő vette át a szót.
„Amikor apu odajött a szobához, ahonnan az oltárhoz kísért, akkor azt mondta: ’Nem hiszem el, hogy ez a pillanat is eljött’. Jaj, nem akarok sírni! Tudom, hogy neki álomszerű volt, hogy oltárhoz kísérhet. Miután elindultunk, éreztem rajta, hogy fojtogatja a sírás. Én még akkor nem pityereghettem a sminkem miatt. Emlékszem, a vonulásunk idején megálltunk egy picit, hogy megéljük azt a pillanatot. Átfutott előttem az életem, hogy copfos kislányként néha önbizalomhiánnyal küzdöttem, most meg itt vagyok az apukámmal, körülvesznek a szeretteim, és meg fog változni az életem. Sokat küzdöttünk azért, hogy tényleg igazi boldogságra találjunk. A mi történetünk nem került még be egy mesekönyvbe sem, nekünk mégis mesebeli, ami velünk történt.”
Agárdi Szilvia (Fotó: Olajos Piroska)
Miután Szilvi az oltárhoz ért, hallotta, hogy Gergőt rázza a zokogás. „Azt súgta nekem, hogy gyönyörű vagyok, és hogy el se hiszi, hogy itt állunk. Én próbáltam magam tartani, de belül én is sírtam” – tette hozzá az énekesnő.
A friss házasok nászútra a Mátrába mentek.
További részletek a ma megjelent Story magazinban!
