A True Detective: Night Country több szempontból nagy visszatérés számodra, de most mesélj, kérlek, arról a részéről, hogy hosszú idő után visszatértél a tévésorozatok világába.
Egészen hihetetlen, de 1975-öt írtunk, amikor utoljára tévésorozatban szerepeltem. Nem mostanában volt. (nevet) Valójában most sem éreztem azt, hogy tévésorozatot csinálunk. Úgy álltunk neki a True Detective: Night Countrynak, mintha egy mozifilmet készítenénk, csakhogy ez a film hat óra hosszú. Szerintem vizuálisan lett annyira gazdag a végeredmény, hogy semmiben sem marad el egy mozifilmtől. Be kell valljam, óriási rajongója voltam és vagyok a True Detective-nek, az első évadot többször is újranéztem, szóval már önmagában az is felvillanyozott, hogy felkértek a következő szezonra.
Mit szerettél annyira az első szezonban?
Elsősorban a két nyomozót és a köztük lévő kapcsolatot, valamint a sötétséget, ami körbevette őket. Az új szezonban csodálatos, ahogy transzportálni tudtuk ezt Alaszka északi részébe, ahol a két férfi nyomozót két nő váltotta fel, egyfajta kontrasztját nyújtva az első évadnak.
Jodie Foster (Fotó: HBO/Jorge Bispo)
Liz Danvers egy markáns, különleges karakter. Mit élveztél a leginkább abban, hogy a bőrébe bújhattál?
Liz nagyon sokat változott a fejlesztés során, eleinte nem sokban hasonlított arra a karakterre, akit most láthatsz a sorozatban. Teljesen szét volt esve az élete, nagyon sebezhető volt a gyermeke elvesztése után, sőt valójában sokkal fiatalabb volt, mert a szerepet nem nekem írták. Ahogy bekerültem a sorozatba, elkezdtük hozzám igazítani és megváltoztatni őt. A fókuszunkban leginkább az állt, hogy ennek a történetnek az igazi főhőse nem Liz, hanem a társa, Navarro. A sorozat elsősorban az ő hangján szólal meg, legalábbis ez volt a célunk.
Navarro volt a kiindulópontunk, és Lizt aszerint alakítottuk, hogy a lehető legjobban szolgálja a társa karakterfejlődését és útját. Így lett Lizből egy olyan ember, akiben ugyan van nyitottság a világ spirituális oldala iránt, de azt mélyen elnyomta magában. Ő egy olyan nő, aki azt hiszi magáról, hogy vicces, de valójában nem az. Folyamatosan eltereli a saját figyelmét az életéről és a fájdalmairól, ezért játszik folyton fantáziafutballt vagy lóg annyit a Tinderen. Issaval (Issa López, a sorozat showrunnere) ötven fölötti nőként bele tudtuk vinni Lizbe az összes saját tapasztalatunkat Lizbe, ami jó móka volt.
A bárányok hallgatnak óta nem láthattunk zsaruszerepben, pedig az már jó régen volt. Miért éppen most tértél vissza hozzájuk?
Nem nagyon gondoltam ebbe bele, de azt hiszem, igazad van. Liz Danversben tetszett, hogy bár a hivatásuk hasonló, ezt leszámítva nem is állhatna távolabb Clarice Starlingtól. Clarice igazi nyomulós típus, aki mindig mindenben a legjobb akar lenni: jó kislány, jó tanuló, jó nyomozó. Nagyon lágyan beszél, szinte már suttog. Nem hagyja, hogy bármi is elterelje a figyelmét a feladatáról. Nos, ezek egyike sem igaz Liz Danversre.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a két karakternek ne lenne semmi köze egymáshoz. Clarice-nek és Liznek is egy férfiak uralta világban kell helytállnia, és az is igaz, hogy egy bizonyos személyiségtípust vonz a rendőri munka, legyen ez az FBI vagy egy kis alaszkai rendőrállomás vezetése. Mindig is az életüket aktívan formáló, kezdeményező, komplikált karakterekhez vonzódtam, és ez is közös Lizben és Clarice-ben.
Jodie Foster a True Detective új évadában (Fotó: HBO)
Szándékosan kerülted azóta az ilyen karaktereket?
Nem tudom neked megmondani, miért nem játszottam zsarut 1991 óta. Nem volt ez ennyire tudatos részemről. Szerintem pusztán arról van szó, hogy szeretem a változatos szerepeket, feldob, ha mindig mást csinálhatok.
Azt vettem észre, hogy a hatvanas éveimbe érve újra nagyon beleszerettem a munkámba. Az ötvenes éveim nem voltak olyan jók, kicsit összezavarodtam. Próbáltam megfejteni, hogy ki vagyok és mit jelentek ennyi idősen a vásznon.
Éreztem, hogy hatvan után megint rendkívül izgalmas karakterek jönnek, és ahogy most állnak a dolgok, ez így is lett. Eltűnt rólam a nyomás, már senkinek sem akarok bizonyítani. Az én időm már lejárt, de nem baj, mert voltak nagyon szép időszakaim. El kellett gondolkodnom azon, hogy mi az, amit ki tudok hozni az életem jelenlegi szakaszából. Rájöttem, hogy a karrierem azon részébe léptem, amikor a játékommal másokat támogathatok, és élvezhetem, hogy egy nagy csapat tagja vagyok.
Fotó: HBO
Fotó: HBO
Fotó: HBO
Fotó: HBO
Fotó: HBO
Fotó: HBO
Fotó: HBO
Fotó: HBO
Fotó: HBO
Fotó: HBO
Fotó: HBO
A bárányok hallgatnak központi témája az erőszak volt, amit férfiak követnek el nők ellen, és ez az egyik fő témája a régi és az új True Detective-nek is. Mit gondolsz, másképp mesélnek erről a témáról a filmek és a sorozatok A bárányok hallgatnak óta?
A bárányok hallgatnakra úgy gondolok, mintha a sorozatunk dédapukája lenne. A bárányok hallgatnak nélkül nem született volna meg a Hetedik, a Hetedik nélkül nem lenne True Detective és a True Detective első évada nélkül nem született volna meg a Night Country sem. A nők elleni erőszak témája pedig azért fontos, mert sajnos a világban is az. Ha megnézed a statisztikákat, még ma is hervasztók. Régen sem volt jobb, ez a téma az idők kezdete óta velünk van.
Ha pedig a bennszülött nők ellen elkövetett erőszakos tetteket nézed, a statisztikák még a fentinél is rosszabbak. Rengeteg gyilkosság áldozatai ők, és nemcsak Alaszkában, hanem az Egyesült Államok több államában, sőt Latin-Amerikában is. Ez az, amire próbálunk rávilágítani ebben a sorozatban. Tetszett, hogy ezúttal két nyomozónő szemszögéből mutathatjuk be az eseményeket, és az ő komplikált, zavaros személyiségük szűrőjén át nézhetjük meg ezt a furcsa világot. Ez mindenképp új színt jelent a True Detective-ben.
Fotó: HBO/Jorge Bispo
Régen visszatérő téma volt, hogy bizonyos kor fölött Hollywood már nem tartogat izgalmas szerepeket a nőknek. Említetted, hogy milyen szuper szerepeket ajánlanak fel neked hatvan fölött. Ezek szerint ebből a szempontból történt pozitív változás?
Azt azért nem mondanám, hogy rózsás a helyzet, de látom a fejlődés jeleit. Az is fejlődés, ha egy helyett hirtelen kettő lesz, igaz? (nevet) Nem feltétlenül a felajánlott szerepek lettek sokkal jobbak, hanem én békültem ki jobban önmagammal. Lehet, hogy valami változás történik a hormonjainkban hatvan fölött. Ha az életemre és a karrieremre gondolok, mostanában elégedettnek érzem magam, míg az ötvenes éveimre inkább az önutálat volt jellemző.
Folyton feltettem magamnak a kérdést, hogy miért nem vagyok annyira jó, mint amennyire szeretnék az lenni. Azt éreztem, hogy nem tudok felérni a saját képességeimhez.
Ötvenesként, azt hiszem, a régi énemmel küzdöttem, az árnyéka folyton rám vetült és még nem álltam készen az újra. Aztán hatvan lettem és varázsütésre hirtelen minden megváltozott. Nem hiszem, hogy a világ változott meg, inkább csak én. Sokkal megengedőbb lettem önmagammal szemben. Az életemre most úgy tekintek, hogy azért van, hogy általa másokat szolgálhassak. Ez az új szemszög mindent megváltoztat.
A nők elleni erőszak mellett a gyász is fontos témája a sorozatnak. Színészként nehéz elmerülnöd ebben az érzésben?
Az elejétől tisztában voltunk azzal, hogy ez egy sötét sorozat, ami sötét érzelmek egész skáláját vonultatja fel. Nekem ezzel semmi bajom, mert nézőként is a sötét, nehéz filmeket preferálom. Nézőként és alkotóként is szeretem, ha egy film erős nyomot hagy a lelkünkben. Mire az ember eléri azt a kort, amiben én járok, nagy eséllyel többször is meg kellett tapasztalnia a gyászt, és azt is tudja, hogyan osztozzon másokkal benne. Tudom, hogy ez az egyik legkomplexebb emberi érzés, amit számos módon lehet átélni. A Night Countryban a gyászfeldolgozás része az elmélet, hogy a halottak köztünk járnak, és a haláluk után is hatással vannak ránk, ami természetesen a bennszülött kultúrából ered, de ahogy öregszem, már tőlem sem áll olyan távol. Izgalmas mesélni az élők és holtak közti kapcsolatról.
A sorozatot Izlandon forgattátok, sokszor elég barátságtalan időjárási körülmények között. Mesélnél erről?
Imádtuk Izlandot. Csodálatos tájai vannak, rengeteg a hó és rendelkezésre áll egy olyan infrastruktúra a forgatásokhoz, amire szükségünk volt. Reykjavík egy lenyűgöző, pezsgő kultúrájú város, ami teli van jó zenekarokkal és sok klubkoncerttel, valamint szuperek az éttermei. Az, hogy időnként kőkemény mínuszokban forgattunk, csapatként összekovácsolt minket. Alaszka lenyűgöző hely, és ha már ez jelenti a történet otthonát, természetes volt, hogy első körben ott próbáltuk meg leforgatni, de rá kellett jönnünk, hogy lehetetlen lenne.
A vidéknek, amit kinéztünk magunknak, nincs jó közlekedési infrastruktúrája, nagyon kevés az épített út, mindent helikopterekkel és repülőgépekkel kellett volna szállítanunk, ami iszonyatosan megdobta volna a költségeket. Ennek ellenére Issával és Kalivel (Kali Reis, a sorozat másik főszereplője – a szerző) nyáron sok időt töltöttünk Alaszkában, rengeteg embert megismertünk, ettük az ételeiket, és fogyasztottuk a kultúrájukat. Meg akartuk ízlelni az ottani életet, ezért voltunk horgászni, hallgattuk a zenéjüket és még piacoztunk is. Különleges élményt jelentett számunkra az ott töltött idő.
True Detective: Night Country (Fotó: HBO)
Az izlandi sötétség nem volt nyomasztó hatással a csapatra? Hogyan próbáltátok megőrizni a jókedveteket?
A tél túl sötét, a nyár túl világos arrafelé. Azért nem volt annyira nehéz, mint sokan képzelik. Imádom a futballt, és a forgatás idején épp javában zajlottak a nagyobb bajnokságok. Elintéztem magamnak egy nagyobb kábeles csomagot, amivel mindenféle meccset nézhettem Izlandon. Emellett a karakteremhez hasonlóan én is benne vagyok egy fantáziafoci-csapatban, amiben csupa hatvan fölötti hölgy játszik, és vicces neveken versengünk egymással.
De ezt leszámítva sem jelentett gondot, ugyanis az izlandi emberek nagyszerűek, szeretnek szórakozni és Reykjavík egy nagyon bulis város. A stábtagok rendszeresen szerveztek bulikat a házaikban, és ha átmentem, mindig volt valami nagy éneklés: feltűnt, hogy az izlandiak mennyire szeretnek énekelni. Ha pedig nem énekelnek, akkor táncolnak vagy épp festenek odahaza. Csodálatos művészközösséget találtam arrafelé.
A True Detective korábbi évadjai megtekinthetők az HBO Max kínálatában, a True Detective: Night Country aktuális epizódjai pedig hétfőnként kerülnek fel a streamingszolgáltató kínálatába.
