Bemutatták a filmet Diana Nyad életéről

– ezekkel a mondatokkal zárul az életrajzi film, ami a nyílt vízi úszás egyik híres alakjáról, Diana Nyadról szól, és amit nem más jegyez, mint Elizabeth Chai Vasarhelyi és Jimmy Chi.

A páros néhány évvel ezelőtt Oscar-díjat nyert a Free Solo című filmért, amely Alex Honnold hegy- és sziklamászóról szól. A Nyad, ami a Netflix kínálatában elérhető, a Free Solóval ellentétben nem dokumentumfilm, hanem sportolónő 2015-ös Find a Way című önéletrajzán alapul, a főszerepben pedig Annette Beninget, Jodie Fostert és Rhys Ifans-t láthatjuk.

Persze az alkotók nem szakítottak teljesen a gyökereikkel, archív felvételekkel indul és zárul a film, ami azt mutatja be, hogy Diana Nyad hogyan vitte végre a lehetetlent, vagyis hogyan úszott le hatvannégy évesen egyben 177 kilométert Kuba és Florida között, hogy megannyi sikertelen próbálkozás után hogyan vált valóra egy kilencéves kislány álma. 

A film a fonalat ott veszi fel, amikor az éppen hatvanadik életévét betöltő Nyadot több évtizednyi kihagyás után újra úszni kezd, és megfogalmazódik benne a gondolat, lehet, mi lenne, ha megkísérelné azt, amire 28 évesen képtelen volt, hogy beteljesítse a végzetét, vagyis amiről gyermekkora óta azt gondolta, hogy az. 

Diana azt mondja a honlapján, hogy 9 éves korában kezdett először gondolkodni azon, hogy megpróbálna úszni Kubába. „Amikor 1959-ben kitört forradalom, Kuba egy rejtélyes hellyé változott számunkra. A szigetre, amelyet olyan jól ismertünk, tilos volt belépnünk. A mai napig emlékszem rá. Kilencéves koromban a parton voltam anyámmal, és Kubát kerestem a horizonton. Anyám Havanna felé mutatott és azt mondta, olyan közel van, akár át is úszhatok” – emlékezett vissza arra, hogyan született meg benne az ötlet. Az utazási korlátozásokat csak jóval később oldották fel, így 28 éves volt, amikor végre ott állhatott a kubai tengerparton.

Augusztus 13-án, vasárnap délután 2 órakor merült az óceánba, majd közel 42 órán át úszott egy cápaketrecben, de sajnos nem tudta teljesíteni a távot, az erős szél, a nagy hullámok nehezítették az úszást, miközben egyre jobban sodródott Texas felé, és csapata úgy döntött, nincs értelme folytatni. „Semmit sem akartam még ennyire, soha próbálkoztam még ilyen keményen” – nyilatkozta a rekordkísérlet után a könnyeivel küszködve Nyad, aki ezután úgy döntött, más célokra koncentrál.

A harmincadik születésnapján a Bahamákról átúszott Floridába, a 164 kilométeres távot 27 és fél óra alatt teljesítette, és ezúttal nem volt ketrec, ami megvédte volna a cápáktól. Ezt követően felhagyott az úszással, és úgy tűnt, örökre búcsút intett ennek a sportnak, de mint már tudjuk, csak egy nagyon hosszú szünet következett.

Édesanyját nem sokkal azelőtt veszítette el, hogy betöltötte volna a hatvanadik életévét, valószínűleg az is közrejátszott abban, hogy úgy döntött, ideje, hogy az álom valósággá váljon, ahogyan az is óriási motiváció volt, hogy nem akarta elfogadni, hogy már nem tartogat semmit számára az élet, hogy egy bizonyos kor felett a nők láthatatlanná válnak. Nyad egy bulin jelentette be a barátainak azt, hogy hatvan felett megpróbálja azt, ami a húszas éveiben nem ment. 

2010 januárjában elkezdett edzeni annak reményében, hogy még azon a nyáron teljesíteni tudja a távot, sajnos az időjárás miatt egy évvel el kellett halasztani a rekordkísérletet. 2011. augusztus hetedikén viszont úgy tűnt, eljött az idő, hogy az álom valósággá váljon, de 29 órával az indulás után félbe kellett szakítani a kísérletet. Közel másfél hónappal később újra nekivágott, 41 óra után azonban ki kellett jönnie a vízből, a medúzacsípések miatt egészségügyi problémái adódtak, és túlzottan el is sodródott az eredetileg meghatározott útvonaltól. 2012 augusztusában ismét ott állt a parton, ekkor jutott el a legmesszebbre, de a viharos időjárás és a medúzák miatt ismét sikertelen volt a kísérlet.

Diana Nyad kilép a vízből, miután nem sikerült átúsznia a Kuba-Florida távot, 1979. augusztus 20-án (Fotó: Tribune News Service/Getty Images)

Eltelt egy év, 2013. augusztus 31-én ötödik alkalommal vágott neki az útnak, és csapatával igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy semmi ne zavarja meg úszást, a cápákat elektromos riasztóval tartották távol, ahol pedig medúzákra lehetett számítani, teljes testét fedő úszóruhát, valamint szilikonmaszkot viselt. 2013. szeptember 2-án, körülbelül körülbelül 53 órával azután, hogy útnak indult elérte Florida partjait.

A rekord, ami elúszott?

Ugyan azt például elég jól bemutatják, mit művel az ember testével, ha több napon keresztül úszik a sós vízben, 

a film készítői természetesen megengedtek maguknak némi alkotói szabadságot.

Az egyik jelenetben pedig azt látni, hogy kicsin múlik csak, hogy sikerül elkerülni egy cápatámadást, de az egyik úszószövetség szerint ilyen nem történt. Az sem teljesen igaz, hogy egy gyógyszer miatt bekövetkezett allergiás roham okán kellett a második próbálkozást félbeszakítani, ugyan a válla valóban nagyon fájt, asztmaroham miatt nem tudta befejezni a távot. Ráadásul az úszónőt kísérő csapat például sokkal nagyobb volt, mint azt láthatjuk, körülbelül negyvenen segítettek neki, hogy végre valóra váltsa az álmát.

Persze mindez nem jelenti azt, hogy Julia Cox forgatókönyvíró nem végzett volna komoly kutatómunkát, amikor Nyad 2015-ben megjelent önéletrajzi könyvét filmre adaptálta, de úgy gondolta, hogy érdemes Dianára, Bonnie-ra és John Bartlettre összpontosítani inkább, a köztük lévő kapcsolat, a hármójuk dinamikája az, ami igazán lebilincselő. A stáb tagjai pedig ezt nem vették magukra, többen is részt vettek a film bemutatóján, és az utolsó jelenet után meg is van említve, hogy hányan kísérték az úszónőt.

Sokan vannak, akik egyébként nem is őket hiányolják a filmből, hanem azt, hogy az alkotók nem igazán foglalkoztak azzal, hogy milyen utóélete volt Nyad emberfeletti teljesítményének, hogy miért vitáznak olyan sokan arról, hogy csalt-e vagy sem, hogy miért vannak olyan hivatalos szervezetek, akik nem hajlandók hitelesíteni a rekordot.  

– indokolta meg döntését Elizabeth Chai Vasarhelyi és Jimmy Chin.

Alig néhány perccel ezután, hogy Nyad Floridában partot ért, online már komoly vita alakult ki arról, hogy tényleg leúszta a távot, és hogy mindezt tényleg olyan körülmények között tette, hogy önálló teljesítményként lehessen hitelesíteni. Az nyilvánvaló, hogy egy rekordkísérletnél a szabályokat előre meg kell határozni, állítólag ez nem történt meg, pontosabban olyan iránymutatásokat követtek, amelyeket egy olyan szervezet határozott meg, ami a kísérlet idején még nem is létezett. Így alakulhatott ki az évek óta húzódó vita, és az, hogy nem voltak független megfigyelők, illetve a feljegyzések is kicsit hiányosak voltak, és az, hogy a legénység állítólag ellentmondóan számolt be a nem dokumentált időszakokról, nem könnyítették meg a helyzetét.

Diana Nyad kisétál az Atlanti-óceánból, miután 2013. szeptember 2-án leúszta a 111 mérföldes távot, Kubából a floridai Key Westbe (Fotó: Florida Keys News Bureau / Andy NEWMAN)

Dianát és csapatát sokat faggatták például arról, valóban egyedül vette-e fel és le a védőruhát, hogy lehet az, hogy voltak olyan szakaszok, ahol kétszer olyan sebesen úszott, hogyan volt képes kibírni étel és ital nélkül. Nyad leszögezte, a navigátorának, John Bartlettnek köszönhetően sikerült bizonyos szakaszokon kihasználni a tengeri áramlatokat, ezért tudott jobban teljesíteni, ami pedig a táplálkozást illeti, Stoll kifejlesztett egy olyan elektrolit-oldatot, amit úszás közben is képes volt fogyasztani.

2023 szeptemberében mindenesetre a Nyíltvízi Úszó Világszövetség (World Open Water Swimming Association – WOWSA) bevitt egy gyomrost azzal, hogy kijelentette, nem ratifikálja az úszást, és ezután a Guinness Rekordok Könyvének szerkesztői is eltávolították a rekordot az adatbázisukból. A sportág másik prominens szervezete, a Maratoni Úszók Szövetsége (Marathon Swimmers Federation) szerint viszont igenis hitelesíteni kell a rekordot, igaz, asszisztált úszásként az öltözék miatt, amit viselt, illetve azért, mert cápariasztókat alkalmaztak.

Evan Morrison, aki 2012-ben társalapítója volt a Maratoni Úszók Szövetségének, korábban szkeptikus volt, de egy nyílt levélben mindenkit felszólított arra, hogy ne támadják Nyad teljesítményét. „Kitartóan védelmeztem egyéni maratoni úszás szabályait és szabványait, de úgy gondolom, hogy a Diana folyamatos bírálata már nem szolgálja közösségünket egy olyan időszakban, amikor a filmnek köszönhetően milliók ismerhetik meg ezt a sportot. Ha ezeknek a nézőknek csak egy töredéke dönt úgy, hogy kipróbálja a nyílt vízi úszást, már az is nagyon sokat jelent.”

Nyad kezdetben azzal érvelt, hogy a felszerelésre szüksége volt a biztonsága érdekében, és bárki, aki szeretne a nyomdokaiba lépni, annak ugyanolyan elengedhetetlen lenne ebben is követnie őt, később elismerte, elfogadja, ha nem úgy könyvelik el, mint aki segítség nélkül úszta le a távot, de leszögezte, nem csaltak.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bizonyos eredményeit illetően Nyad hajlamos volt túlozni, ezt maga is elismerte. Egy interjúban elmondta, ez valószínűleg korábbi traumatikus élményeire vezethető vissza, szerint ez egyfajta megküzdési stratégia volt a részéről. „Ez nem jelenti azt, hogy büszke lennék arra, hogy túloztam. De hiszek abban, hogy jobb vagyok ennél, és mindezt leszámítva becsületes életet éltem” – tette hozzá.

Diana és edzője, Bonnie Stoll (Fotó: YAMIL LAGE / AFP)

A filmben is vannak apró utalások arra, hogy néha kicsit felnagyít, kiszínez dolgokat, de ezt inkább vicceskedve, csipkelődve teszik. „Bizonyos területeken az emberek sokkal kritikusabbak a nőkkel szemben. Különösen, ha bátor, pimasz és rendíthetetlenül magabiztos nőkről van szó. Ezt sokan nehezen viselik. De ha írok valakiről, számomra fontosabb, hogy érdekes legyen, mint hogy szimpatikus” – szögezte le Julia Cox.

– állt ki mellette.

Aki megnézi a filmet, valószínűleg ugyanígy lesz vele, még akkor is, ha valóban lesznek pillanatok, amikor nem tud majd szimpatizálni a főszereplővel, hanem sokkal inkább együtt tud érezni vagy azonosul Nyad legjobb barátnőjével és edzőjével, Bonnie Stoll-lal (Jodie Foster), illetve navigátorával, John Bartlettel (Rhys Ifans), aki sajnos már nem élhette meg, hogy ez a film elkészüljön, a sikeres rekordkísérlet után nem sokkal ugyanis elhunyt. Cox nem hazudott, Nyad nem egy szent, nem egy feddhetetlen hős, néha hihetetlenül önzőnek, makacsnak tűnik, aki – ahogyan Stoll megjegyzi – felsőbbrendűségi komplexussal küzd, és ha olykor kétségek is gyötrik, máskor akkor sem adja fel, amikor már tényleg mindenki látja, hogy az lenne a megfelelő lépés, egy biztos, nem akar áldozat lenni, és nem is az.

Egy nimfa élete

Diana Nyad 1949. augusztus 22-én született New Yorkban Lucy Winslow Curtis és William L. Sneed Jr. gyermekeként. Hároméves volt, amikor szülei elváltak, édesanyja pedig összeházasodott Aristotele Z. Nyaddal, aki sajátjaként nevelte Dianát. Azt, hogy nem ő a biológiai apja, csak évekkel később tudta meg. 

Még kislány volt, amikor Aristotele felütötte a szótárt, és megmutatta, mit is jelent a nevük, vagyis, hogy

najádok vagy naiaszok nem mások, mint a vizekben lakó nimfák, a források, kutak, patakok és csermelyek gondozói,

és megjegyezte, bizony a neve kijelölte számára az utat. Ez a történet az, amibe élete során nagyon sokszor kapaszkodott, és ami a filmben is többször elhangzik.  Ugyanez alapján a kiragadott pillanat alapján úgy tűnhet, idilli volt köztük a kapcsolat, sajnos ez nem igaz, mivel Nyad szélhámos volt, a családnak gyakran kellett költözni, ráadásul bántalmazta feleségét, akinek emiatt többször kórházba is kellett mennie. Az úszás így igazi mentőöv volt Diana számára, a vízben biztonságban érezte magát, ott el tudott menekülni a problémái elől.

Hetedikes volt, amikor az egykori olimpikon, Jack Nelson lett az edzője, aki szárnyakat adott neki, ő volt az, aki elhitette vele, hogy igazán kiemelkedő sportoló lehet belőle, és valóban, Diana több állami középiskolai bajnokságon is a dobogó legfelső fokára állhatott.  És ugyan a sportban sorjáztak a sikerek, a háttérben sötét fellegek gyűltek, 14 éves volt, amikor edzője először molesztálta, és mint kiderült, nem ő volt az egyetlen tanítványa, akivel erőszakoskodott.

Diana Nyad (Fotó: Walter Michot/Miami Herald/Tribune News Service via Getty Images)

A filmben nagyon szívszorító a pillanat, amikor Diana Nyad felveti, lehet, hogy ő is hibás, hiszen a füzetébe odafirkálta, hogy szerelmes az edzőjébe, ő pedig ezt észrevette. Évekkel később, amikor egy csapattársa elárulta neki, vele is ezt művelte a férfi, ezt jelezték az iskola igazgatójának, aki el is bocsátotta Nelsont, és helyette egy másik középiskolában kapott állást, később ő lett a női olimpiai úszócsapat edzője, és több elismerésben is részesítették. Jack Nelson 82 évesen halt meg 2014-ben.

Diana Nyad mindeközben megkezdte felsőfokú tanulmányait, és folytatta az úszást, 1974 júniusában rekordot döntött, amikor 8 óra 11 perc alatt átúszta a Nápolyi-öblöt, egy évvel később, 26 évesen pedig 7 óra 57 perc alatt körbeúszta Manhattan szigetét, ez közel egy órával volt jobb, mint a korábbi rekorder eredménye. Hogy micsoda elszántság van benne, arra ez a kísérlet is jó bizonyíték volt, amikor először próbálta körbeúszni Manhattant, ki kellett húzni a vízből, és egy fertőzés miatt tíz napig pihennie kellett, ahogyan meggyógyult, újból nekivágott. 

Másnap minden New York-i újság címlapján ő szerepelt, és a kamera is imádta, az érzés pedig kölcsönös volt „Johnny Carson műsorában úgy viselkedett, mintha ő lett volna a házigazda. Semmi félelem nem volt benne” – emlékszik vissza Bonnie Stoll. Ezután jött az első sikertelen próbálkozás Kuba és Florida között, hogy egy évvel később, harmincévesen megdöntse a nyílt vízi távúszás világrekordját. Csodálatos eredmény volt ez, és úgy döntött, a csúcson kell abbahagyni, a szögre akasztotta a fürdősapkát.

A sportnak persze nem fordított hátat, igyekezett formában tartani magát, és számtalan területen kipróbálta magát, több könyvet is írt, különböző műsorokban is szerepelt, például a Dancing with the Stars 18. évadában is feltűnt, kommentátorként is ismert lett, motivációs előadásokat kezdett el tartani, majd ő és Bonnie elindított egy online edzőprogramot 40 feletti nők számára, és ugyan a BravaBody már megszűnt, van helyette az EverWalk. Ez is közös projekt, és különböző jótékonysági gyalogtúrákat szerveznek szerte a világon. 

És hogy mi az üzenete a róla szóló filmnek? Ezt nyilván mindenkinek magának kell eldönteni. Lehet az, hogy tényleg nem a korunk határoz meg minket, lehet, hogy még hatvan felett is van mit tanulunk az életről, az emberekről, és azt is, hogy tényleg nemcsak a húszéveseké a világ. Vagy lehet, hogy azt, hogy a család egy tágan értelmezhető fogalom, nemcsak a vérségi, rokoni kapcsolatok alapján kell azt definiálni, és a sort tovább lehetne folytatni.

Ezt olvastad már?

Alig 5 fokos vízben úszott kilométereket az idős férfi, Guinness-rekorder lett

Ez is érdekelhet Megnézem