Az idei Berlinale még el sem kezdődött, máris komoly botrány körvonalazódott a fesztivál körül. Történt ugyanis, hogy a nyitógálára meghívták a szélsőjobboldali AfD párt öt prominens tagját is. Business as usual, tartja a mondás, hiszen egy jórészt állami pénzből gazdálkodó rendezvény esetében teljesen természetes, hogy a parlamenti pártok képviselőit is vendégül látják, ám idén ez a meghívás rendkívüli visszhangot kapott.
Eleinte a fesztivál dolgozóinak körében okozott feszültséget, hogy egy bevándorlóellenes, gyűlöletet szító, a bevándorlókat kitoloncolással fenyegető párt hivatalosan képviselheti magát a toleranciát hirdető Berlinalen, ám a dolog nem állt meg ennyinél. Az esetből a sajtóban is ügy lett, a Berlinale képviselőinek pedig nem minden nyilatkozata sült el jól, különösen az, amikor egy rádióinterjúban arra céloztak, hogy nekik jóban kell lenniük minden politikai erővel, hogy adott esetben kormányváltás esetén is megmaradjon a fesztivál támogatása. Az ily könnyedén sutba dobott elvek alaposan felszították a kedélyeket, a Berlinale pedig végül úgy farolt ki a helyzetből, hogy egy nyílt levél kíséretében visszavonták az öt AfD-s politikus meghívását.
Feszült nyitónap után jöttek a filmek
A történtek a csütörtöki nyitónapon is erősen éreztették hatásukat. Több kisebb tüntetés is szerveződött, az egyiken konkrétan keresztül is kellett mennem, miközben két film között próbáltam magamnak ennivalót szerezni a közeli plázából. Hangosak voltak, de nem voltak túl sokan, és az a fajta tüntetés volt, amit kétszer annyi rendőr vesz körül, mint amennyi tüntető van. Ennek ellenére érződött a készenlétben állás, már csak abból is, hogy bár hosszú évek óta járok a Berlinalére, még soha annyi helikoptert nem láttam elszállni a Potsdamer Platz toronyházai fölött, mint idén.
Papis Loveday szenegáli modell a Berlinale nyitóestjén egy táblával, melyen a következő felirat áll: “Le a rasszizmussal! Le az AFD-vel!” (Fotó: Profimedia)
A nyitónapi zsűri sajtótájékoztatóján is szóba került a téma, és természetesen a versenyfilmes zsűri elnöke, az estéről estére csodaszép ruhákban parádézó/mozizó Lupita Nyong’o sem kerülhette el, hogy erről kérdezzék. Láthatóan készült a válaszra, és örömmel dobta be a „Szerencse, hogy külföldi vagyok, nem értem az itteni belpolitikát, így nem kell állást foglalnom a kérdésben” jellegű válaszát. A történtek feszültsége a nyitónapra ugyan rányomta a bélyegét, de ahogy jöttek a filmek és érkeztek a sztárok a pompás és hatalmas Berlinale Palast vörös szőnyegére, illetve a Hyatt Hotel sajtótájékoztatóira, a feszültség velük együtt párolgott el.
Gólyahír a vörös szőnyegről és Cillian Murphy
A Berlinalen gúnyolódók időnként meg szokták jegyezni, hogy Cannesban vagy Velencében jellemzően egy nap alatt fordul meg annyi világsztár, mint Berlinben tíz nap alatt, és kétségtelen, hogy akadtak olyan évei a fesztiválnak, amikor ez az állítás megállta a helyét, de nem idén. A nyitófilm, a Claire Keegan könyve alapján készült Ilyen apróságok (Small Things Like These) kapásból szállította az idei Oscar egyik fő esélyesét, Cillian Murphyt, aki egyrészt valószínűleg örült, hogy hosszú idő után végre nem az Oppenheimerről kell beszélnie, másrészt biztosan izgult azért, hogy a film ne legyen annyira rossz, hogy elrontsa az Oscar-esélyeit.
A jó hír az, hogy tényleg nem annyira rossz, viszont nem is túl jó. Emberünk egy két lábon járó lelkiismeretfurdalást alakít a szép nagy szemeivel. De nemcsak ő jött a filmmel, hanem az egyik producer, Matt Damon is, úgyhogy a vörös szőnyeg kellően izgalmas felhozatalt nyújtott már az indításkor.
Matt Damon és Cillian Murphy a 74. Berlinale vörösszőnyegén (Fotó: HALIL SAGIRKAYA / ANADOLU / Anadolu via AFP)
Nem kellett sokat várni a fesztivál első nagy bulvárpillanatára sem. Rooney Mara a La Cocina című filmjét kísérte el a német fővárosba, és bár egy szót sem beszélt a várandósságáról, a Berlinale Palast vörös szőnyegén gyönyörűen kikerekedett pocakkal sétált végig. Joaquin Phoenix-szel közös első gyermeke még 2020-ban született, és úgy tűnik, már nem kell sokat várnia a kistesóra. Mivel sem Phoenix, sem Mara nem szívesen nyilatkozik a magánéletéről, a nagy bulvárlapok (például a People magazin) hiába próbálták elérni, hogy kommentálja a dolgot, válasz nélkül maradtak.
A vörös szőnyeg királynője cím azonban mégsem Marának, hanem a norvég Renate Reinsvének jutott. A világ legrosszabb embere sztárja két filmet is hozott magával Berlinbe, a korábban a Sundance programjában debütált A Different Mant és a Gael García Bernal főszereplésével készült Another Endet, és mind a sajtótájékoztatókat, mind a vörös szőnyeget beragyogta a jelenlétével.
Új európai szupersztár született, erről nem nyitok vitát.
A queer jelenlét
A Berlinalén már régóta hagyományosan erős a queer jelenlét. Mégiscsak arról a fesztiválról beszélünk, ahol külön díjat (Teddy Bear) alapítottak a legjobb queer filmnek. Idén a sort nem más nyitotta meg, mint az Eufória csillaga, a transznemű Hunter Schafer, aki annak idején még az Origo szerkesztőségét is zavarba ejtette a nőiességével. Schafer a Cuckoo című horror főszereplőjeként kissé zavart tinilányt alakított hitelesen, és elmondása szerint sokáig kereste azt a filmes főszerepet, amivel bemutatkozhat, de a legtöbb forgatókönyv nem felelt meg az elvárásainak, bezzeg a Cuckoo.
Hunter Schafer aztán a vörös szőnyegen is csillogott, a transz közösség igazi szupersztárt kapott a személyében.
Hunter Schafer (Fotó: Andreas Rentz/Getty Images)
A queer szupersztár címkét azonban nem rabolhatta el Kristen Stewarttól, aki a tavalyi zsűrielnöklés után idén a Love Lies Bleeding című body builderes, véres leszbikus románcával tért vissza Berlinbe, ahol láthatóan jól érezte magát. A film sajtótájékoztatóján elmondta, hogy nem az a célja, hogy queer történeteket meséljen, hanem szimplán csak történeteket mesélne, viszont queer nézőpontból. Vele egy kicsit közelebbről is sikerült összefutnom az Adlon szálloda egyik szobájában, ahol szuperlazán sétált be a kerekasztal-interjúra, majd amikor lusta újságírói kérdéssel találkozott, nem hagyta azokat megjegyzés nélkül. Sosem volt bántó, de volt benne annyi szurkapiszka, hogy az érintett újságíró legalább egy kicsit elszégyellje magát.
Kristen Stewart (Fotó: HUBERT BOESL / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)
Az igazi queer ünnepet azonban a Panorama szekcióban látható I Saw the TV Glow premierje jelentette. Maga a film is a transzneműség ünnepe volt, utána pedig felsétált a színpadra a nembináris főszereplő, Brigette Lundy-Paine a transznemű rendező, Jane Schoenbrun társaságában, a kérdezz-feleleket pedig a fesztivál szakállas nő programmerje moderálta – sajnos az ő nevét nem jegyeztem meg –, és az jutott eszembe, hogy milyen messze vagyunk attól, hogy egy ilyen eseményt akár Budapesten is gond nélkül meg lehessen tartani.
Adam Sandler és Martin Scorsese
A fesztivál legnagyobb sztárja a Berlinale második felére maradt. Adam Sandler a Spaceman című, amúgy a Netflixen március elsején bemutatkozó filmjét kísérte el, és vele tartott két főszereplőtársa, Paul Dano és a Maestro miatt Oscar-esélyes Carey Mulligan is. Sandler viccelődős üzemmódban tolta végig a sajtótájékoztatót, ám az esti vörös szőnyeges premieren olyat tett, amit csak nagyon ritkán szokott: a póló/rövidujjú ing-rövidnadrág kombó földi helytartója elegáns öltönyt húzva pózolt a fotósoknak a Berlinale Palast előtt.
Carey Mulligan és Adam Sandler a Spaceman premierjén, Berlinben (Fotó: BRITTA PEDERSEN / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)
A legvidámabb vagy talán legkínosabb pillanatért azonban meg kellett várni Martin Scorsese érkezését. Persze nem maga a mester okozta a kellemetlen pillanatokat: ő csak annyit tett, hogy eljött Berlinbe elfogadni a fesztivál életműdíját. Ennek ürügyén tartott egy jó hangulatú sajtótájékoztatót, ami egy ponton egészen szürreálisba ment át.
A lenti videón 27 perc 30 másodperctől látható egy bolgár újságíró, aki valamiért a világ minden tájáról érkezett újságírók tömegében találta megfelelőnek a pillanatot arra, hogy személyesen Scorsesének adjon elő egy borzalmas performanszt A tégla című filmből, konkrétan Jack Nicholson sorait.
Minden tiszteletem Martin Scorsesének, aki az iszonyatosan kínos pillanatok láttán is megőrizte a komolyságát és hidegvérét: ezt az embert valóban képtelenség zavarba hozni.
A Berlinale tehát jövőre változni fog, a távozó fesztiváligazgatók, Carlo Chatrian és Mariette Rissenbeek helyét a Londoni Filmfesztivál egykori irányítója, Tricia Tuttle veszi át. Tőle azt várják, hogy szorosabbá tegye a köteléket Hollywooddal, és több csillogást hozzon a vörös szőnyegre. Jövőre kiderül, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket.
