Az Adom a napom legújabb évadában Osváth Zsolt volt Geszti Péter egyik vendége, a beszélgetésük során pedig szó esett a videós tartalomgyártó múltjáról is. Zsolt őszintén megvallotta a műsorvezetőnek, hogy nagyon komolyan vette azt, hogy ˝zacisként˝ (ahogy ő nevezte magát- a szerk.) azaz intézetben levő gyerekként ne vegye észre senki se rajta, hogy gyermekotthonban nevelkedett. Mindezt úgy érte el, hogy volt olyan alkalom, amikor egy könyvet kért ajándékba, amelynek segítségével megtanult például illendően enni.
Fotó: VIASAT3 / Fábián Bori
Zsolt azt is elárulta, hogy nagyon összetett dolog volt az, amiért ő állami gondozottként nevelkedett.
Én nem árva vagyok, hanem csapnivalóak voltak a szüleim, alkalmatlanok a szülői feladatokra. De megbocsátottam nekik és szerintem ez fontos.
– kezdte mondandóját a videós tartalomgyártó.
Mikor Geszti Péter rákérdezett arra is, hogy a szülei miért is voltak alkalmatlanok a gyereknevelésre, Zsolt erre a kérdésre is kíméletlen őszinteséggel válaszolt.
„Anya alkohol és gyógyszer függő volt, tehát ő neki szerintem alapból nem szabadott volna gyereket vállalnia. Ehelyett mégis sikerült hármat. Apám szerintem nem érett meg a gyermeknevelésre. Mentségére szóljon közel 60 éves és máig nem, tehát a mi kapcsolatunkban inkább én vagyok az apa, inkább én vagyok az, aki a felelősséget ilyen szempontból jobban a magáénak tudja.” – árulta el Osváth Zsolt, aki családja története mellett egy másik szívfacsaró történetet is megosztott a nézőkkel.
A ˝dobozok˝ története
Zsolt elmesélte azt is, hogy amikor intézetben lakott időnként adományt is kapott, nem ritkán ömlesztve, dobozokban.
„Egyszer az egyik dobozban egy távirányítós autó volt. Nagy izgalommal bontottam ki, raktam össze, elképzeltem, ahogy rodeózom majd vele a kertben. De nem volt benne elem. Sebaj, gondoltam kiszedem a tv távirányítójából. Amikor bele akartam rakni láttam, hogy az elemtartó rozsdás, csak egy kifolyt elem van benne. Tudtam, hogy azzal a kocsival én már soha nem fogok játszani. Csalódott voltam, hiszen szemetet kaptam ajándékba.
Ott akkor rájöttem, hogy sokan vannak vele úgy, hogy egy állami gondozottnak a szemét is jó. Nagyjából itt döntöttem el, hogy ahol csak tudom, titkolom honnan jövök. Máig komplexusaim vannak emiatt. Ez a történet meghatározó volt az életemben. Azóta is mindig felhívom a figyelmet, amikor adományt gyűjtök, hogy csak használható játékot küldjetek, ne erősítsük a srácokban, hogy ők nem ugyanazt érdemlik mint mások.
Mindannyiunk életében van olyan, amikor úgy érezzük, hogy az a valami, amire úgy vágytunk végre a miénk. Aztán ha jobban megvizsgáljuk, látjuk, hogy nincs más benne csak egy rozsdás kifolyt elem. Ezeket hívjuk felnőttként leckéknek.
De gyeremekként ezt inkább kegyetlenségnek nevezzük.
Tegnap az adás végén Geszti Péter átnyújtott nekem egy dobozt. A dobozban egy távirányítós autó volt. Működött. Volt is benne elem. Péter nem tudta, de nekem ez a gesztus nagyon sokat jelentett. Már felnőtt vagyok. Ha nem is szeretném olykor, de az vagyok. Persze tele felelősséggel, gondokkal, rossz döntésekkel, kérdésekkel.” – olvasható Zsolt Instagram-oldalán a tegnapi adásról készült szívfacsaró vallomás.
