Gálvölgyi János tavaly májusban került kórházba, miután rosszul lett az otthonában. A nagy utat megjárt Kossuth-díjas színművész azóta minden napban megpróbálja meglátni a szépet és az örömforrást.
Fotó: Fülöp Dániel
Gálvölgyi János nem fél a haláltól, ugyanis mikor egy éve mélyaltatásban és lélegeztetőgépen tartották és családja körében felébredt, rögtön már vissza is akart menni a színpadra.
„Örülni kell annak, hogy süt a nap, hogy jólesett az étel, hogy ma nem szédülök. Ezeket a pici örömöket próbálom felnagyítani, nem mindig járok sikerrel. Az ember ilyenkor rájön arra, hogy egy csettintés alatt mindennek vége lehet. Viszont az a jó benne, hogy ha bekövetkezik, nem fogsz tudni róla, akik maradnak, azoknak kellemetlen a dolog. Ilyen félelmem nincs” – szúrta ki a színész vallomását a Blikk Kadarkai Endre, Szavakon túl című rádióműsorában.
Nincs semmi, nem jöttek angyalok, nem haltam meg, két-három napig nem volt semmi. Amikor magamhoz tértem, azt sem észleltem, hogy kerültem oda, mintha egy filmből kivágtak volna egy részt.
– tette hozzá.
