A Sztárboxos visszatérésedet nem számítva az utóbbi pár évben kevésbé voltál szem előtt. Elmondanád, mivel foglalkoztál, mielőtt elvállaltad a Floort?
Sok autósportos projektben vettem részt, és társadalmi munkában vezetem a Magyar Nemzeti Autósport Szövetséget elnökként. Emellett kisebb rádióműsorokat készítettem, például öröm volt ott lenni a Sportrádió indulásánál. Emellett voltak kisebb médiaszerepléseim, de valóban nem annyira látványosak, mint mondjuk a Sztárbox vagy a Floor.
Te, aki annyi éven át a figyelem középpontjában voltál, hogyan viselted, hogy az MTVA-tól való távozásod után kikerültél a reflektorfényből?
Nekem ez kimondottan jót tett. Szeretek szerepelni, de kimondottan élvezem azt is, ha egyedül csatangolhatok az erdőben, élvezve a csendet. Ez az időszak több befelé fordulással járt, emellett olyan ügyekre fókuszáltam, melyek valóban igazán fontosak nekem. Jó volt kicsit hátrébb lépni, és őszintén szólva megint vágyom egy kicsit egy csendesebb időszakra. (nevet)
Fotó: Schumy Csaba
A Magyar Nemzeti Autósport Szövetség elnökeként mi a dolgod?
A szövetség szervezi a magyarországi autósportot. Ez együtt jár az autóversenyek és bajnokságok napi szintű szervezésével, a technikai szabályok kialakításával. Összetett feladat, mert az autósport is egy összetett dolog, műszaki sport, ami emellett veszélyes üzem is. Az a típusú elnök vagyok, aki szeret tudni a dolgokról, és az elmúlt másfél évem azzal telt, hogy belelássak a napi szintű működésbe, térképezzem fel és javítsam ki a kisebb-nagyobb, netán rendszerszintű hibákat. A gokart-bajnokságtól a rallyig rengeteg minden tartozik hozzánk.
Emellett hogyan marad időd a médiaszereplésekre?
Szeretném azt hinni, hogy ez a kettő jól kiegészíti egymást, vihetők egymás mellett. Egy részem még ma is vágyik a reflektorfényre, és nagyon szeretek tévéműsort csinálni. Ennek tökéletes ellentéte a szövetségnél végzett munkám, ahol teljesen a háttérbe kell szorítanom az egómat, mert az nem rólam szól, hanem egy ügyről, ami nagyon fontos számomra. Érzelemmentesen, a lehető legobjektívebben kell döntenem számos problémakörben.
Azt mondod, háttérbe kellett szorítanod az egódat. Volt valaha túl nagy egód?
Biztos vagyok benne. Mindig is egy alázatos televíziósként gondoltam magamra, és nagyon igyekeztem minden munkámra felkészülni, de szerintem óhatatlanul torzítja az ember lelkét, ha nagyon sokat szerepel. Én ráadásul meglehetősen fiatalon kerültem képernyőre, már 22-23 éves korom óta benne vagyok a körforgásban. Biztosan voltak ez idő alatt olyan reakcióim, amik az önbizalmam túlzott megnövekedéséből fakadtak. Nem vagyok konfliktuskereső ember, túl sok konfliktusom sincsen, de biztosan visszavezethető ide néhány feszültség és néhány döntés az életemben.
Az növeli vagy csökkenti az ember egóját, ha olyan nagyságokkal interjúzhat, mint Michael Schumacher vagy Lewis Hamilton?
Azt gondolom, az enyémet nem növelte. Soha nem menőztem azzal, hogy nekem mi a munkám. Igyekeztem a lehető legnagyobb alázattal és tisztelettel dolgozni.
Volt egy időszaka a Forma 1-es életednek, amikor rengeteget utaztál.
Tizenegy év volt, amit még nyolc olyan év követett, amit a stúdióból közvetítettem. Tizenegy év kőkemény utazás hosszú idő.
Ez kiölte benned az utazás iránti lelkesedést vagy még ma is szívesen kelsz útra?
Ez a munka nem való annak, aki csak otthon szeret üldögélni. Imádok utazni, de ma már sokkal inkább a felfedezésre helyezem a hangsúlyt. Azért az utazásaim nagy része nem turistáskodással telt, komoly beosztás alapján végeztük a dolgunkat. Ez össze sem hasonlítható azzal, amikor turistaként megyek. Persze amikor Melbourne után a maláj nagydíj következett, és többe került volna visszautaztatni minket Magyarországra, majd onnan megint Malajziába, természetesen maradtunk, és leesett egy-egy kirándulós-városnézős nap.
Szujó Zoltán (Fotó: RTL Magyarország)
Amúgy szerinted jobb lesz attól egy közvetítés, ha a verseny helyszínéről zajlik?
Ahhoz, amit a kommentátor az edzések és a verseny alatt beszél, nem ad sokat hozzá, ha a helyszínről történik. Ugyanakkor egy kommentátornak is rengeteg háttérinfót ad, ha közelről ismeri a világot, amiről beszél, vannak onnan kapcsolatai, sztorijai. Az én hitelességemhez és elfogadottságomhoz is nagyban hozzájárult a stúdióban, hogy előtte éveken át láthatták a nézők autentikus környezetben olyan emberek társaságában, mint Fernando Alonso vagy Kimi Raikkönen.
Meglepett, amikor az RTL úgy döntött, hogy visszahozza a Sztárboxot?
Volt benne némi meglepetés, nem tagadom.
Kezdetben nem nagyon hittem abban, hogy a Sztárbox 2023-ban működni tud.
Azt gondoltam, hogy egyszerűen túl sok a veszítenivalója az indulóknak, könnyen elveszítheti valaki a személyisége hitelességét egy ilyen rendezvénysorozat során. Végül egészen másképp alakult, mint amire számítottam, teljesen átkereteződött bennem.
Mit gondolsz, a Sztárbox sikere visszahozhatja az érdeklődést a televízióban a profi box iránt is?
Ez egy nagyon jó kérdés. Nem tudom, ez a műsorfolyam növeli-e az ökölvívás elfogadottságát itthon. Szerintem lehet ilyen hatása, de tény, hogy ma már óriási a médiazaj, amiből nehéz kitűnni, akármilyen sportágról legyen szó. Amikor ’97-ben elindult a két kereskedelmi televízió, még messze nem volt ennyi lehetőség, sőt még internet se volt.
Azt hallani, hogy a TV2 is próbálkozni szeretne valami hasonlóval. Szerinted könnyen másolható a Sztárbox modellje?
A recept tulajdonképpen nagyon egyszerű. Olyan ez, mint a Big Brother meg a Való Világ: bár vannak különbségek, mindkettő ugyanarról szól. Szerintem egy ilyen műsor addig érdekes, amíg érdekes embereket tudnak találni hozzá, netán elér egy olyan népszerűségi szintet, hogy már magáért a brandért kapcsolnak oda a nézők. Ismert embereknek kell egy adott sportág szabályrendszerében megküzdenie egymással, a fő cél pedig, hogy megüssék a másikat. Amíg lesznek érdekes emberek a ringben, addig tartható a népszerűség. Egyelőre úgy fest, ez nem fog gondot jelenteni, mert rengetegen jelezték, hogy tetszett nekik a Sztárbox és szeretnének elindulni.
Berki Mazsi és Zsujó Zoltán a Sztárboxban (Fotó: Olajos Piroska)
Szerinted milyen embertípusnak érdemes elindulnia?
Szerintem mindenkinek való. Én a Sztárbox óta látom másképp a vereséghez való viszonyt. Magyarországon ma minden a győzelmekről meg olimpiai érmekről szól. Ebben a műsorban azonban, ha valaki tisztességesen felkészült, de ez aznap mégsem bizonyul elégnek az ellenféllel szemben, még emelt fővel távozhat a ringből. Sokszor elmondtam műsorvezetés közben is, hogy az a jó, ha szerény győzteseink és büszke veszteseink vannak. Mert ez a sport lényege.
Milyen tanulságai vannak számodra az előző évadnak? Miben lenne érdemes változtatni a folytatásban?
Ez nem rajtam fog múlni, mert műsorvezetőként veszek részt a produkcióban. Szívem szerint nem nyúlnék semmihez, hiszen a mellékelt ábra szerint ez egy sikeres és nézett produkció. Abban szinte biztos vagyok, hogy az alkotók most is készülnek meglepetésekkel, fordulatokkal.
Te magad vállalnád, hogy versenyzőként szállj ringbe?
Biztosan nem. Rengetegszer jártam le az edzőterembe riporterként és műsorvezetőként közelről figyeltem olyanokat, mint Erdei Zsolt vagy Szántó Öcsi bácsi, és láttam, hogy ez egy nagyon szép, de nagyon kemény sport. Én nem vállalnám a vele járó felkészülést. Azt pedig a műsorvezetői hitelességem miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy felkészületlenül szálljak ringbe és gyorsan lepadlózzak.
A Floor műsorvezetői feladata a Sztárboxból következett vagy a kettőnek semmi köze egymáshoz?
Elképzelhető, hogy a Sztárbox afféle mestervizsga volt, amiben meg tudtam mutatni az RTL döntéshozóinak, hogy ha le tudok vezetni egy hosszú élő közvetítést, talán egy nem élőben készülő vetélkedőt is meg tudok majd oldani. A csatornától azzal hívtak fel, hogy számukra nem kérdés, hogy ezt a műsort nekem kellene csinálnom. Nem volt casting, márpedig ez a kereskedelmi tévéknél ritkaságszámba megy. Ezt hatalmas elismerésnek vettem, ugyanakkor feszültséget is generált bennem. Nem szokás valakinek csak úgy odaadni egy műsort, ha abban a műfajban egészen konkrétan nulla tapasztalattal bír.
Volt olyan korábbi munkád, aminek tapasztalatait azért tudtad hasznosítani a Floornál? Talán a Ninja Warrior?
A Ninja Warrior egy sportvetélkedő volt, ami egy sportriporter esetében azért ismerős terep. Talán a Reggeli műsorvezetéséhez kellettek hasonló kvalitások, és bár sok néző ma már nem emlékszik rá, de három évig a műsorvezetője voltam. Ott műsorvezetőként nem sportolókkal kellett beszélgetnem, és a Floorban is a játékosok jelentik a fő témát. Nem klasszikus kvízmesteri szerepem van – abban nem is lennék hiteles -, nem az a feladatom, hogy kérdezzem őket és az okos játékos válaszoljon.
Fotó: RTL Magyarország
Azt mesélted már, hogy Gundel Takács Gábortól kértél tanácsot, de a műsor eredetijét is megnézted, hogy inspirálódj a műsorvezetőjétől?
A felkészülés része volt, hogy megnéztem néhány külföldi epizódot, de nem akartam túl sokat nézni, nehogy túl mély nyomot hagyjon bennem, és tudat alatt másolni kezdjem. A sportriporteri múltamat jelzi, hogy elsősorban a szabálykönyvből indultam ki. Rengeteget tanulmányoztam, hogy a segítségével a fontosabb dramaturgiai pillanatokat ne vétsem el és a műsor érthetőségéhez is hozzá tudjak járulni. Komoly pszichológiai játszmák zajlanak odabent a játékosok között, amit a nézők a tévében nem feltétlenül látnak, és az én feladatom műsorvezetőként az, hogy ebből is visszaadjak valamit.
Furcsa volt átlépni ebbe az új szerepbe?
Az volt a legfurcsább, hogy én az élő közvetítésekhez szoktam. Egy versenynek van egy folyamata, váltakozó dinamikával történő eseményei, amit én végig élőben közvetítek. Ezzel szemben itt néha meg kell állni és újra venni bizonyos részeket, ami nekem sokáig elég szokatlan volt, és borzasztóan fárasztó, mert korábban megszoktam, hogy úgy osztom be az energiáimat, ahogy egy verseny megkívánja.
Itt egy rossz vágás, egy operatőri vagy egy műsorvezetői hiba miatt simán előfordul, hogy ismételni kell egy játékos kihívást vagy párbaj pulthoz jövetelt. Nehéz még egyszer ugyanazt elmondanom ugyanazon a hőfokon. De ezt is megszoktam, és nagyon jól éreztem magam a Floor műsorvezetőjeként. Szerencsére a nézők is szeretik, jól alakulnak a nézettségi adatok.
Régóta szerettem volna vetélkedőt csinálni, de már elengedtem ezt az álmomat hosszú évekkel ezelőtt. Aztán egyszer csak jött ez a lehetőség, és szerencsére sikeres, így nekem minden, ami ezután a televíziózásban jön csak ajándék, a hab a tortán. Ha soha többé nem kapnék már hasonló feladatot, akkor is elégedett lennék.
Az utóbbi években megfigyeltem, hogy ahhoz képest, mekkora az infláció az országban, a tévés vetélkedőkben egyre kisebbek a főnyeremények. Ez azonban mégsem tartja vissza a játékosokat. Mit gondolsz, az emberek kevésbé a pénzért, inkább az élményért szeretnek játszani?
Én úgy látom, hogy igen. A játékélmény sokkal fontosabbá vált. A nyeremények összegét pedig a piac alakította így. Iszonyatosan sok műsor készül rengeteg csatornán, vetélkedőből is akad pár, és ilyen környezetben már nem lehet megfinanszírozni óriási nyereményeket. A nézettséghez sem tesz hozzá, ha nagy a nyeremény, a műsor sikere inkább a jól kiválasztott karaktereken múlik. A Floorban pedig az ezzel foglalkozó szakemberek nagyon jó munkát végeztek: sok izgalmas fizimiskájú, érdekes játékost találtak, akiknek ez a játék nagyrészt az élménykeresésről szól. Ebben is szeretnék kipróbálni magukat.
