A színész elmondása szerint már gyerekként is folyton azt játszotta, hogy hivatásos színész, de ennek volt egy szomorúbb oka is. Úgy véli, nem mindig kapta meg a megfelelő figyelmet és szeretetet a szüleitől.
Fotó: RTL / Sajtóklub
Járai Máté pár évvel ezelőtt mesélt először arról, hogy mennyire megviselte, hogy a gyermekkora korántsem volt felhőtlen.
Szülei ugyanis gyakran néztek a pohár fenekére, amit noha ő fiatalon a legnagyobb természetességgel kezelt, de felnőttként ezeket a lelki sérüléseket a mai napig magán viseli. Mivel a színművész édesanyja és az édesapja is gyakran ivott, ezért a mindennapos problémákról is ritkán tudott velük beszélni, így egyfajta görcsösség alakult ki benne.
Az álmait azonban nem adta fel, és mára sikeres színészként és tévésként ismert. Nemrégiben elnyerte a Város Kedvence kitüntetést a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színháztól, amiért egy videóüzenetben fejezte ki háláját.
A színész bevallotta, hogy szüleivel kapcsolatban mégmmindig vannak sebek, amiket magával hordoz.
“Az, hogy engem szeretnek, az éltető erő. Meg lehet nézni, hogy ki megy színésznek, általában ott lelkileg van egyfajta hiánypótlás. Persze most leginkább magamról beszélek, de a kollégáimat is ismerve, van valami kis szeretethiány, valami megmutatási vágy” – fejtette ki Máté, akinek a szívében nagy űrt tölt ki a színház.
“Nekem teljesen egyértelműen maradt egy kis hiány abból, hogy nem mindig figyeltek rám a szüleim úgy, ahogy… Gyerekkorom óta mindig színházasat játszottam, és ez nem változott egyébként, csak az, hogy most már profi körülmények között csinálom ezt. Most már nem kell nekem kihoznom a pokrócot a szobából, és feltekerni az almafára, hanem megteszik ezt mások, mondjuk, a díszítők” – nyilatkozta korábban Járai Máté.
