1997. február 20-án vetítették le először minden idők egyik legismertebb magyar klasszikusát, a Csinibabát. Tímár Péter filmje és a történet egészén átvonuló slágerek a mai napig igazi örökzöldnek számítanak. A különleges technikával rögzített filmben több nagy név is feltűnik, így Gálvölgyi János vagy Reviczky Gábor neve is ott szerepel a stáblistán.
Fotó: Gálos Mihály Samu / fotocentral.hu
Reviczky Gábor, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész a Blikknek adott interjújában elmondott minden részletet a filmről. Sőt, még egy kulisszatitkot is elárult a forgatásról!
A színész elárulta, Tímár Péter ezt megelőzően trükkös volt a filmgyárban. Tulajdonképpen ehhez köthető az a fajta stílus, amit ő kialakított magának. Mégpedig azért, mert a rendező nem szerette, ha a kép nyugszik. Ezért találta ki az Egészséges erotikában, hogy hátrafelé vette fel a filmet. Ami egészen pontosan azt jelentette, hogy hátrafelé mentek a színészek és minden jelenet fordítva volt, amit aztán ő a vágásnál megfordított. De volt még egy trükk:
„Aztán áttért egy másik trükkös megoldásra a Csinibabában, nevezetesen arra, hogy 24-es fordulattal felvette a jeleneteket, lassítva kellett mozognunk, a szövegeket előre felvettük, azt hangosan visszajátszotta a jelenetekbe, szintén feles sebességgel, és úgy kellett visszamondanunk, hogy mindent stimmeljen, aztán ezt normál tempóban levetítette. Ezért van az, hogy ilyen kicsit különleges ez a megoldási mód, és tud adni egy kis pluszt is a filmnek. Szerintem sokkal érdekesebb így a filmezés.” – fogalmazott a színész.
Felröppentek korábban olyan pletykák is, hogy emiatt a különleges módszer miatt csak néhányszor vették fel a jeleneteket. Vajon ez igaz lenne? A színész rögtön válaszolt is a pletykákra:
„Az nem azért volt. Még filmre volt véve az anyag. Abban a korszakban és az azt megelőző korszakban egyedül Makk Károlynak engedték meg a túlforgatást. Tehát akkoriban úgy filmeztünk, hogy elpróbáltuk a jelenetet többször, akár ötször is, mert két alkalomra volt lehetőség, hiszen olyan drága volt az anyag, hogy nem lehetett pazarolni. Hát, ez volt a magyar filmezés átka, nem igaz? Tehát a színész az első két-három nap mindig egy kicsit izgult, mert egy idegen test volt a filmezés kapcsán, ez volt a kamera. Tehát egy amerikai színésznek, ahol soha nem számított az anyag, ez nem jelentett gondot, annak társa volt a kamera, annak a lehető legtermészetesebb dolog volt, hogy ha forgatnak valamit, azt fel is veszik. Bennünk viszont az volt, hogy „jaj, el ne rontsuk”, ezért sokkal több koncentrációt követelt a színésztől.” – nyilatkozta Reviczky Gábor. Majd hozzátette, nagyon örült a film sikerének, viszont azt bevallotta, hogy ő nem szereti visszanézni magát a vásznon.
„Megmondom őszintén, én nem vagyok exhibicionista. Biztos vannak nagyobb exhibicionizmussal megáldott színészek, akik nézegetik magukat, nem győznek betelni magukkal, ha esetleg jól csináltak valamit, de én nem szoktam nézegetni. Akkor szoktam csak, a mai technikával, hogy a forgatáson az első felvételeket visszanézem, de kizárólag magam miatt, hogy sok vagyok-e benne, mert a filmezésnél nekem rettenetesen erős a mimikám. Visszanézem magam, hogy mit szabad engedni és mit nem.” – mondta a színész.
