Egy vallomással tartozom rögtön az elején: sosem volt elég türelmem az olyan logikai játékokhoz, mint a bűvös kocka. Jobb szerettem azokat a játékokat már gyerekként is, amik valamilyen kreatív folyamatot ölelnek fel, egyszerűen másképp voltam huzalozva. Cserébe viszont – mint kényszerességre igencsak hajlamos ember – mindig lenyűgözött, ahogyan a színes kockák kavalkádja végre összeáll, és a kocka minden oldala egy színbe fordul.
Tényleg bűvösnek tartottam, rengetegszer forgattam a kezemben, csak úgy, a csodálat tárgyaként és van egy halvány emlékem is arról, hogy a régi barna kanapénkon ülve a tévében Rubik Ernőt nézem valamilyen műsorban, és próbálom gyerekfejjel összerakni, hogy akit látok, az ennek a játéknak a feltalálója. Spoiler: nem ment, talán ezért is fakult meg az emlék. Szerencsére már más a helyzet.
Az alma a fájától
Az idősebbik és az ifjabbik Rubik Ernő esetében tényleg igaz: az alma nem esett messze a fájától. Édesapja elismert vitorlázórepülő-mérnökként szakmáján belül igazi rocksztárnak számított, és Rubik Ernő sokszor elmondta, hogy rengeteget tanult tőle, mind a mérnöki pályáról, mind a munkamorálról és tiszteletről. Az idősebbik Rubik számára ugyanis a munka sosem volt „büdös”, ezt a fajta szemléletet pedig a fiatalabb Ernő is magáévá tette.
Ilyen háttérrel hogy kerül valaki művészi pályára? Hát úgy, hogy édesanyja, Szántó Magdolna költő volt, méghozzá nem akármilyen tehetséggel megáldva, így Rubik Ernő egyszerre kapta meg otthon a mérnöki, keretes látásmódot a művészetek kreatív szabadságával.
A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában elsajátította az ötvös-, festő- és szobrászmesterség alapjainak minden csínját-bínját, majd az építészmérnök kar felé vette az irányt. Ennek elvégzése után az Iparművészeti Főiskolára jelentkezett, ahol szintén visszatért a szobrászathoz, illetve belsőépítésznek tanult. 1971-ben már ő maga tartott építészeti előadásokat, később pedig a főiskola adjunktusa és docense lett.
Rubik Ernő (Fotó: Kisbenedek Attila/AFP)
Heuréka! Megtaláltam!
Ha hihetünk a legendának, Arkhimédész, a görög tudós kiáltotta ezt, amikor egy közfürdőben rájött a hidrosztatika, vagy ha jobban tetszik, felhajtóerő alaptörvényére. A jelenet igazából teljességgel elképzelhető, és valószínűleg Rubik is hasonlóan érzett, amikor először jött rá a 27 fatömbből készült kocka problémájának megoldására, amit nem mellesleg csak egy oktatási segédeszköznek szánt.
„Nem is álmodtam róla, hogy egy rejtvény feltalálásával megütöm a főnyereményt. Csak érdekesnek találtam, ahogy a tanítványaim és a környezetem is” – mesélte idén a Daily Mailnek adott interjújában a kocka feltalálásának 50. évfordulója alkalmából.
Fadarabokból és gumiszalagokból épített prototípust, amit a tanulóin tesztelt, azok legnagyobb megelégedésére. Bár Rubik számára is egy hónapig tartott a kockát kirakni – és emiatt azt gondolta, hogy talán túl bonyolult játéknak – végül a visszajelzések miatt úgy döntött, szabadalmaztatja.
Édesapja révén – aki egyébként szintén több szabadalommal bírt – beadta a kérelmet, és hamar meg is kapta a gyártási jogokat, csakhogy nem nagyon volt Magyarországon olyan cég, aki vállalta volna a gyártást, úgyhogy egy hosszabb és nehezebb periódus következett, mire a játék végül 1978-ban forgalomba került. Két év leforgása alatt egymillió darabot értékesítettek itthon, de ez sajnos még nem járt nagyobb nyereséggel, minimális bevételi forrást jelentett Rubiknak.
Gyerekek Rubik kockával a magyar találmány 50. évfordulójára szervezett flashmobon (Fotó: Isza Ferenc/AFP)
A Vasfüggönyön túl
A változást a terjeszkedés jelentette. Amint sikerült a tengerentúlon is forgalmazni a játékot, azonnal világsiker lett. Csakhogy a szocializmusban korlátozott volt, hogy mennyi külföldön megtermelt profit hozható haza, így a polihisztor a legnagyobb sikerének azt tartja, hogy legalább a régi Fiat 500-as autóját le tudta akkor cserélni egy Volkswagen Golfra. A kocka értékesítésével persze mára milliomos lett, de a pénz az, ami a legkevésbé érdekli.
Az anyagi siker mindig az ember körülményeihez, anyagi vágyaihoz és közvetlen környezetéhez kapcsolódik. A szocialista Magyarországon jelentős dollárösszeghez jutni valóban kivételes volt. Ez azonban nagyon keveset változtatott az életemen, mert a személyes igényeim mindig is szerények voltak, és soha nem élveztem a hivalkodást – sőt, éppen ellenkezőleg.
Ezt bizonyítja az is, hogy a nyolcvanas évek elején főszerkesztőnek állt az …És játék című lapnál. Később saját vállalkozás keretében bútorokat és újabb játékokat is tervezett, bár sem a Rubik-kígyó sem a bűvös négyzetek nem hoztak akkora sikert számára, függetlenül attól, hogy azért ennek is megvolt a maga közönsége.
Rubik Ernő (Fotó: Kisbenedek Attila/AFP)
Változó világ
Rubik Ernő ritkán ad interjút, így az, hogy tavasszal a Daily Mailnek, illetve a születésnapja kapcsán a Blikknek megszólalt, ritkaságszámba megy. Rá jellemző módon ezt sem tartja különlegesebbnek, mint bármelyik másik napot az évben: „Harmincéves voltam, az egy szép kor, most is szívesen lennék annyi. A kocka valamivel tartósabb nálam, de még én is megvagyok.”
Hégely Ágnessel évtizedek óta szilárd támaszai egymásnak, sőt, azt mondja, a pénzügyeit is annak idején a feleségére bízta, aki szerinte megakadályozta, hogy rossz döntéseket hozzon. Bár a családjáról ritkán beszél, most ezzel is kivételt tett. Elárulta, hogy a lánya készítette a Rubik-kocka történetéről szóló új könyvének a borítóját, illetve az unokáiról is mesélt.
„Ők egészen mások. Nincs idő együtt lenni, mert nekik sincs idejük. Olyan az életformájuk – különösen akkor, ha sportolnak valamit és tehetségesek –, hogy eltűnnek, szinte kilépnek az életből. De van a nyár, a szabadság, amikor együtt lehetünk” – magyarázta és azt is elárulta, hogy kétlaki életet élnek a feleségével. Amikor itthon hideg van, akkor a spanyolországi nyaralójukba húzódnak vissza.
