Néhány nappal 104. születésnapja előtt, 103 évesen csütörtökön elhunyt Keleti Ágnes, a világ legidősebb olimpiai bajnoka. Az élet iránti szeretetéről és megingathatatlan derűjéről híres tornász szívelégtelenség és légzési nehézségek miatt szállították a Honvédkórházba. Az ötszörös olimpiai bajnok tüdőgyulladást kapott, a légcsövét eltömítő váladéktól nem kapott levegőt, az orvosok segítettek könnyíteni a légzésén, végül álmában érte a halál.
Róth Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Birkózók Szövetségének fotósa élete utolsó évtizedében szoros barátságban állt Keleti Ágnessel. Ő mondta el, hogyan távozott az élők sorából a világklasszis sportoló.
Már tegnap délután sejtettük, Rafaellel, hogy talán most láthatjuk édesanyját utoljára életben. Szilveszterkor még ott álltunk az ágya mellett, ránk nézett és búcsúzóul annyit mondott: „Köszönöm, hogy itt vagytok!” Akkor még nem tudtuk, hogy ezek voltak az utolsó szavai. Elmosolyodott, majd puszit szeretett volna nekünk adni, de a szigorú előírások miatt, félve a fertőzésveszélytől, ezt nem fogadhattuk el. Aztán az újév első napját végig aludta, amikor beszéltünk az orvosokkal. Elmondták, hogy Ági néni állapota rosszabbodott, és az értékei folyamatosan romlottak, végül január 2-án hajnalban, megbékélve mindennel, elengedte az életet, és nyugodtan hajtotta fejét örök nyugalomra
– nyilatkozta a Blikknek. Róth a londoni olimpián, 2012-ben ismerhette meg személyesen az akkor 91 éves Keleti Ágnest. “Érdekes kötelék lett a miénk. Először a nevébe szerettem bele, mert a családunkban kivétel nélkül minden hölgyet Ágnesnek hívtak, aztán a sportteljesítményébe és összekötött minket a zsidóságunk is, amiről nagyon sokat mesélt nekem. A londoni olimpia előtt találkoztunk először, onnantól kezdve segítettem médiamegjelenéseit, hiszen Izraelből Budapestre költözött és a könyve publiklásában is támogattam. Rendkívül gondoskodó ember volt, és annak ellenére, hogy milyen meghurcoltatásokat kellett végigszenvednie, a jókedve mindig megmaradt” – mesélte barátságukról.
Keleti Ágnes, Magyarország legtöbb olimpiai éremmel rendelkező női sportolója január 9-én töltötte volna be 104. életévét. Az 1921-es születésű Keleti kislányként, orvosi tanácsra kezdte a tornát, és még a német megszállás alatt sem hagyta abba az edzést, az erdőben, titokban végezte a tornagyakorlatait. Egy sérülés miatt egészen az 1952-es helsinki olimpiáig kellett várnia, hogy megmutathassa tehetségét, akkor egy bronzéremmel lett gazdagabb.
Karrierje csúcsára 35 évesen jutott el, a melbourne-i olimpián több érmet is nyert, köztük gerendán aranyat, a játékok legeredményesebb versenyzője lett, és egyben a legidősebb tornásznő, aki aranyérmet tudott szerezni. 1957-ben Izraelbe emigrált, ahol az izraeli válogatott szövetségi kapitánya volt, de élete végét Magyarországon töltötte. Életfilozófiáját illetően úgy fogalmazott:
az ember érzi, mi esik jól neki, és csak olyan dolgokat csináljon, amiket szeret. Az a legfontosabb a világon, hogy az ember szeressen.