Ha jó jó, de, ha rossz, akkor is jó – így lehetne összefoglalni a Fiatal Félőrültek Fesztiváljának lényegét. A Dumaszínház havonta megrendezett tehetségkutatója februárban végleg befejeződik, de több mint két évtizedes fennállása alatt ezrek próbáltak rajta szerencsét a társadalom széles spektrumából: megélhetési gondokkal küszködő kollégisták, tepsisüteménnyel érkező nyugdíjasok, szinglik, házasok, elváltak, megcsaltak, tanárok, kamionsofőrök, drag queenek, life coachok, hentesek, határőrök és egyszer, egyetlen egyszer, egy ember, aki egy élő csirkével érkezett.
Az ő, gyakran remegő kezeik közt vándorolt a mikrofon és, ha nem is voltak mind, vagy mindig viccesek, a rájuk osztott öt percben bepillantást adtak az életükbe. Hogy miért vonz sokakat a műfaj kipróbálása és hogyan nőtt ki a tehetségkutatóból idővel egy underground stand-up scéna – többek közt ezekről beszélgettünk Felméri Péter humoristával, aki 17 éven át vezette az estet.
Először körülbelül négy évvel ezelőtt, egy csapnivalóan rossz nap végén ültem be a Fiatal Félőrültek Fesztiváljának egyik előadására. A kisméretű teremben (ebben az időben még a Corvin sétányon található Dumaszínház Kompót DumaKlub adott a rendezvénynek otthont, később már a Krúdy utcában található Mixát Dumaklub) néhány tucat néző fért el és a legtöbb kezében egy korsó frissen csapolt sör volt. Egymás után jöttek a fellépők és mindnek 5 perce volt megmutatni, mit tud.

Fotó: Neményi Márton
Roma kőműves: Magyarországon nincsen rasszizmus
Erősen kezdett egy kamionsofőr, aki azonban elvesztette a közönség szimpátiáját, amikor kicsit túl hosszan és talán kicsit túl részletesen mesélt egy hasmenéses incidenséről. Fellépett egy roma kőműves is, aki azt mondta, szerinte Magyarországon nincsen rasszizmus és teljesen a sötétben hagyta a nézőket azzal kapcsolatban, vajon viccel vagy sem. Szintén fellépett nem egy, hanem két kollégista lány, akik megélhetési gondjaik abszurditását igyekeztek viccbe foglalni.
A színpadon megjelent olyan is, akiknek már az első mondata, sőt, talán már az első mondata előtti szünete elárulta, profi stand-upos. Úgy rémlik, aznap este Sulyok Péter vak stand-upos is a fellépők között volt. Ki bosszankodva, ki megváltásként élte meg, amikor a színpadi világítás megszakításával jelezték a szervezők, egy perc múlva lejár az ideje.
Nem emlékszem, összességében mennyit nevettem, de arra igen, hogy nagyon jól éreztem magam, olyan hatások értek, amelyek úgymond áthatoltak a buborékomon. A következő években minden barátomat és családtagomat, aki egy kicsit is maga alatt volt, akár mert elvesztette az állását, akár mert összetörték a szívét, elvittem az estre. Tamás elvált, Gabit kirúgták, Zsuzsának pedig három gyermek gyakorlati és az egész világ összes problémájának elméleti menedzselése mellett szüksége volt egy kis kikapcsolódásra és a Félőrültek sohasem okozott csalódást.
Ennyi volt: Utoljára jön a show
Meglepett, amikor a január 20-i előadáson kiderült, erre már nem lesz sok lehetőség a jövőben. Bár a Dumaszínház nem marad tehetségkutató nélkül, februárban lesz az utolsó Félőrültek.
A Fiatal Félőrültek Fesztiválja már a Dumaszínház 2003-as megalakulása óta létezett. Litkai Gergely találta ki és vezette éveken át.
Én is részt vettem rajta és elég jól sikerült a blokkom. Akkoriban minden szabad percemben a Dumaszínházban lógtam és Litkai egyik alkalommal megkérdezte, hogy szeretném-e én vezetni és igent mondtam. Hihetetlen, de ez volt 17 éve
– idézi fel Felméri Péter, akivel egy nappal az előadás után és másfél órával saját fellépése előtt találkozunk a vinoWonka Csokoládé és Borbárban.

Fotó: Neményi Márton
Az erdélyi magyar humorista egy házi limonádét rendel és míg várunk arról beszél, az est jellege alaposan átalakult az évek alatt. Eredetileg dobbantóként szolgált feltörekvő humoristák számára, idővel azonban inkább egyfajta gyakorlóhellyé alakult át. Sokan a profik közül itt próbálják ki, hogy mely poénok működnek és melyek nem a közönség szempontjából, míg a fellépők másik részét talán úgy lehetne jellemezni, hogy a magyar underground stand-up szcéna.
Valóban sokrétű a közeg, amely az évek alatt jelentkezett fellépőnek, ez azonban Felméri szerint nem meglepő. Olyan nincsen, hogy valaki kapásból és teljes széltében „csak” humorista. Minden stand-upos jön valahonnan, hoz magával valamit és abból építkezik. Ő például eredeti szakmája szerint informatikus. Számára egyébként különösen érdekes volt, amikor egyik este egy határőr lépett színpadra, mivel ezt a határon átlépős történetet élete során sokszor és a másik oldalról tapasztalta meg. „Nagyon érdekelt, hogy miről fog beszélni és jó volt az ő szemszögét is megismerni abban a néhány percben.”
Élő csirke, drag queen, erős karakterek
Mint fogalmaz, a Félőrültek közül az évek alatt sokan voltak, akik valóban meghökkentő mértékben eltértek a mainstreamtől és adódtak egészen szürreális helyzetek. Voltak, akiknek igen furcsán csillogott a tekintetük, míg akadtak, akik előadás közben fetrengtek, hemperegtek a színpadon. Olyan is akadt, aki egy élő csirkével jelent meg. Kiderült, nem is az előadás része, csak nem volt hova tennie.
Több alkalommal is fellépett egy drag queen, aki arról beszélt, milyen rengeteg munkába telik kialakítani színpadi megjelenését. Kifejezetten erős karakter volt, aki kitűnően kezelte a közönség reakcióit. Mialatt a szivacs és elektromos szeletelő kés nélkülözhetetlen szerepét ecsetelte az ideális csípő-derék arány elérésében, apránként visszavetkőzött hétköznapi énjévé. Felméri úgy emlékszik, összesen kétszer jött el az estre fellépőként, sokan azonban éveken keresztül rendszeresen jelentkeztek a műsorba.

Fotó: Neményi Márton
Volt, akinél az öt perc jóval többnek tűnt mint öt perc és olyan is, akit bármeddig el lehetett volna hallgatni. Az mindig feltűnt, ha valakinek választékos volt a szókincse, szokatlan, de találó hasonlatokat használt és összességében jó mesélő volt. A nézőtér védelmet nyújtó sötétségében üldögélve gyakran gondolkodtam azon, milyen nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki stand-upoljon. Vajon, ha egyszer ki mernék állni, talán végleg megszabadulnék néhány tonna kisebbségi komplexustól?
Lehet, hogy jót tenne a társadalmunknak, ha mindenki kipróbálná életében egyszer ezt a műfajt?
Felméri szerint ezt azért nem kéne erőltetni, de annyival egyetért, hogy a színpad „összerántja az embert”. Szerinte már az is pozitív változást hozhat, ha időről időre végiggondoljuk, mit szeretnének a következő öt percben elmondani.
Mint kifejti, az a jó stand-up, amikor a poénok elvétele után is marad egy érdekes gondolatmenet, történet, de ez nem jelenti azt, hogy le lehet spórolni a poénokat. A poénok nagyon is fontosak, de ennél összetettebb egyenlet, hogy mitől működik a kémia egy előadó és a közönség között.
Jerry Seinfeld Globe- és Primetime Emmy-díjas amerikai stand-upos a humort a következő szintekre bontja: Az első, amikor a barátainkat meg tudjuk nevettetni, a második, amikor ismeretlenek arcára csalunk mosolyt, a harmadik pedig, amikor fizetnek is azért, hogy ismeretleneket nevettessünk meg. Az első két szinten szerzett siker sajnos nem szavatolja, hogy a harmadik szintet is meg tudjuk ugrani.
„Sokan azt gondolják, hogy ez a műfaj tök könnyű.” A valóságban a jó stand-up mögött a humorista szerint mindig iszonyat mennyiségű munka van és gyakorlás. Összeraksz egy blokkot, aztán begyakorolod, a közönség előtt leteszteled, mi az, ami csak a fejedben működik. Módosítod, finomítod, összesimítod az anyagot a reakciók alapján. Ha valami nem működik, el kell engedni. A Félőrülteken éppen ezért gyakran poénkodott azzal, ha a közönség szeretne valamelyik fellépővel alaposan kitolni, a csapnivaló vicceken nevessenek a legerősebben.

Fotó: Neményi Márton
Műsor közben vált stand-upossá a néző
A 17 év alatt összesen kétszer fordult elő, hogy valaki műsor közben kapott kedvet ahhoz, hogy ott és akkor kipróbálja a stand upolást.
Mindkét esetben nőről volt szó, az első esetben azonban igen ittas volt az illető és egyszerűen kiragadta a mikrofont a műsorvezető kezéből. Felméri úgy érezte, „az embernek meg kell válogatni a csatáit”, ezért hagyta, hogy kibontakozzon a spontán performánsz. A második eset pont januárban történt és a fellépő arról mesélt, hogyan reagált a szűkebb és tágabb köre arra, hogy ismét facér lett. A kísérlet mindenképpen dicséretes volt, még ha az izgalom maga alá is temette sokszor a poénokban rejlő potenciált.
A Félőrülteken az idő relatív. Az öt perc könnyen tűnhet elviselhetetlenül hosszúnak, ha az illető leblokkol. A teremre ilyenkor ránehezedő primer és szekunder szégyent azonban Felméri felbukkanása a színpadon hamar feloldja. A humorista a fellépők sorrendjét tartalmazó, kisméretű jegyzetfüzetével közel két évtizede fűzi össze minden este a profi és amatőr, jó és rossz, lenyűgöző és elrettentő monológokat.
Elmondása szerint időbe tellett beletanulni a szerepbe, hiszen nem egyszerű az egyensúlyt megtalálni. Műsorvezetőként meg kell őrizni a távolságot a közönség és a fellépők között. Nem lehet azt mondani, hogy jó valaki, ha egyszer nem az, hiába látszik rajta, hogy lelkileg megviseli a kudarc, ugyanakkor a közönséggel sem szabad teljesen azonosulni.

Fotó: Neményi Márton
Egy-egy rosszul sikerült fellépés után mennyire várnak lelki támaszt tőle a fellépők? Van, aki várna, de Felméri magától nem megy oda senkihez. Viszont, ha kérik, szívesen elmondja az őszinte véleményét. Régebben úgy gondolta, a kritika fájdalmasabb, mint amennyire hasznos, ma azonban már úgy látja, még, ha rosszul is esik, csak az őszinte visszajelzésekből tud építkezni az, aki csiszolni szeretne az előadói stílusán. És a legtöbben azért nem egyszeri próbatételként tekintenek a Félőrültekre, hanem abban bíznak, a későbbiekben befuthatnak profi humoristaként.
Újabb dobbantási lehetőség
Új tehetségkutatót indít a Dumaszínház. A szervezők azt kérik, aki szeretne rajta részt venni, küldjön egy minimum egy, maximum öt perc hosszú videót a videobekuldes@dumaszinhaz.hu címre febr. 28. éjfélig. Azt ígérik, hogy a legjobbakat élőben is meghallgatják, a nyertesek pedig esélyt kapnak arra, hogy csatlakozzanak a Dumaszínház társulatához.
Megkérdezem, szomorú-e, hogy megszűnik a Félőrültek, mire Felméri azt válaszolja, nem bánatnak nevezné, amit érez, de 17 év az mégiscsak 17 év. Hozzáteszi, hogy nagyon sok dolog van, amivel foglalkoznia kell, főleg mióta két gyermek apja lett, így, bár a döntést végül nem ő hozta meg és alapból gyűlöli a változásokat, korábban már felmerült azért benne, hogy esetleg a Félőrülteket elengedi.
Beszélgetésünk idején a humorista gőzerővel dolgozott új önálló estjén, melynek főpróbája vészesen közeledett. A műsor elkészítését – mellyel bevallása szerint alaposan megcsúszott – egy érdekes projekttel kötötte össze. Hogy ambicionálja magát január eleje óta napi vlogot vezet a Youtube-on a műsor elkészítésének folyamatáról, melyben bemutatja, hogyan egyezteti össze a kreatív alkotómunkát a szoros határidővel és az élet által elé gördített kisebb-nagyobb akadályokkal, mint például egy elromlott kávéfőző szeszélyeivel, vagy azzal a tömeges bombariadóval, amely a közelmúltban több száz iskolát érintett.
Közben este 8:50-lett és a borbárban körülöttünk feldúsult a tömeg, amihez köze lehet a kinti hidegnek és az ajtón olvasható forralt bor feliratnak. A mi interjúnk azonban véget ér és elköszönünk. 10 perc múlva Felméri Péternek a szemközti Dumaszínház színpadán kell lennie. Nem kapkod, nem izgul, egyáltalán nem tart attól, hogy elfelejti a szövegét. Kinyitja az ajtót és Bud Spencer szobra mellett elhaladva átvág a téren.