Sikert sikerre halmoz Ember Márk, aki nemcsak színházi szerepeiben brillírozik, de a mozivásznon is rendszeresen megcsillogtatja tehetségét. A színész rendkívül szerencsésnek érzi magát, hogy játszhat, bízik benne, hogy ez még sokáig megadatik neki.
Maga a színészet szerintem javarészt az önismereten alapszik. Tudnom kell, hogy ki vagyok, hogy el tudjak távolodni magamtól és vissza is tudjak találni. Mindig, amikor éppen olyan időszakomban voltam, hogy nehéz volt színpadra lépni – vagy éppen nem volt kedvem – akkor azt tapasztaltam, hogy ez azért van, mert annyira jó volt éppen ’embermárknak’ lenni. Akkor nehezemre esett kilépni a saját életemből és más problémákat magamra venni. Ellentmondásos, hogy valamit az ember nagyon akar, de amikor meg éppen nagyon rendben van magával, akkor meg az van benne, hogy nem akarom most. Most olyan jó lenne a saját életemet élni. Miközben a színház, meg egyébként arra is tök jó, hogy – mondják a nagyöregek – este héttől tízig nem kell a saját dolgaiddal foglalkozni. Akkor ott vannak a karakternek a dolgai
– árulta el a Sláger FM műsorában Ember Márk, aki örülne, ha érzéseit nemcsak a párjával, de még több barátjával is megoszthatná. Ezen a téren azonban van némi hiányérzete a színésznek.

Fotó: Trenka Attila
„Mindig azt terveztem, hogy körülöttem nagyon sok ember lesz. Nagyon sok barátom volt, olyanok, akiket tényleg, őszintén a barátomnak tudtam mondani. Az első ilyen nagy csalódásom ezen a téren, hogy a gimnáziumi osztályomat nem tudtam egyben tartani. Pedig nekünk fantasztikus közösségünk volt és mindent mindig együtt csináltunk, együtt nőttünk fel. Nagyon sokan a 32-ből, rengetegen együtt voltunk…és a mai napig két osztálytársam van, akivel tartom a kapcsolatot. Viszont az, hogy nem tudtam megtartani magam körül ezeket az embereket, az nekem egy nagy kudarc volt. A baráti társaságomnak, ami még megmaradt, az a nevünk a Messengeren, hogy ’NEM VÁLHATUNK SZÉT!’. Nagy betűkkel ezt adtam neki, mert hogy ez legyen mindig egy ilyen felkiáltójel, ott legyen a fejünk fölött, hogy ez a parancs és ennek így kell lennie” – vallotta be Peller Mariannak Ember Márk.