Schmuck Andor már ötvenéves kora előtt megvásárolta a sírhelyét, amivel egy barátjának tett ígéretet teljesített. A Blikk pár hónappal ezelőtt, éppen azon a helyen beszélgetett vele, ám akkor még nem tudta, hogy nincs sok ideje hátra.
Már több mint egy évtizede (van meg a sírja – a szerk.). Ez az egyik barátomnak, Pánczél Zoltánnak köszönhető, aki a Temesvári Egyetem rektoraként dolgozott, és ugyanúgy máltai lovag volt, mint én. Nagyon félt attól, hogy elfelejtik az emberek, ezért megígértem neki, hogy minden hónapban, a halála napfordulóján ellátogatok a sírhoz és elfújatom a My Way című dalt. Ezen akkor jót nevettünk, és megkért, hogy ha eljön a távozás ideje, akkor engem is temessenek mellé. Az élet fintora, hogy nem sokkal a beszélgetésünket követően Zoltán barátom elhunyt. Ennek már 13 éve, én pedig azóta minden hónapban 28-án reggel 8:30-ra kimegyek a sírjához, és elfújatom a My Wayt, ezt már 156 alkalommal megtettem, mert megígértem neki, mint ahogy azt is, hogy mellette fogok nyugodni, így a kriptájára az én nevem is felkerült
– mondta korábban a lapnak a nemrégiben elhunyt, egykori politikus. A Blikk munkatársa rákérdezett, hogy nem hátborzongató-e ilyen fiatalon a saját nevét látni egy sírkőn.
„Megszoktam… Egy alkalommal nagyon vicces eset történt velem. Azt tudni kell, hogy a Temesvári Egyetem diákjainak körében elterjedt egy babona, miszerint szerencsét hoz, ha a vizsgaidőszak előtt megsimogatják az egykori rektor kriptájának kövét. Egyszer épp a szokásos havi látogatásomon voltam a temetőben, és már indultam hazafelé, amikor belefutottam egy fiatal diákba, aki nyilván nem ismert fel, és tőlem kérdezte, hogy hol van a Schmuck-kripta. Mondtam neki nevetve, hogy épp onnan jövök. Utólag kiderült, hogy sokan csak Schmuck-kriptaként emlegetik a sírhelyet” – tette hozzá Schmuck Andor.
Fotó: TV2
